Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-147

66 147. orszftsros filís ieezember 6-en. szerdán. 18S8. itt azon vád is emeltetett, hogy a kormány ez irányban semmit sem tesz és hogy szénkéneget az országban nem is gyártanak. A mi az elsőt illeti, az ország különböző részein évek óta létesíttettek amerikai vesszőtele­pek, tanítók alkalmaztattak és segélyezhettek sok helyen s egy ily telep — ha nem csalódom — ép Eger város közelében van. Szederkényi Nándor: A magunkéból tart­juk fenn. Tisza Kálmán ministerelnök és pénz­Ügyminiííter: Engedelmet kérek, a kormány segélyezi. S ilyen telep van az országban több helyen. Ez tehát mindenesetre több a semminél. (Tetszés jobbfelöl.) A mi a másikat illeti, gzénkéneg évek óta termeltetik, még pedig az államkincstár vesztesé­gével árul tátik. Meglehet, hogy egy adott momen­tumban, a mikor kérték, nem volt készletben, de ismétlem, Nagy-Ágon évek óta saját kárával ter­meli azt az állam, mert olcsóbban adja el, mint a mennyibe neki kerül. Szederkényi Nándor: Németországból hozatták. Tisza Kálmán ministerelnök: Ha elfo­gyott, igenisrendelhették onnan ;deaz,kogynemter­meltetik, ismét nem áll. Ezt teháthasonlag kénytelen vagyok, mint oly valamit, a mi nem felel meg a tény­állásnak, el nem fogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Az is mondatott itt — s erre is kénytelen vagyok nyilatkozni, mielőtt a módosításokra át­térnék — hogy hiszen lesz mit inni, mert e tör­vényjavaslat megveti a borgyártás alapját. Ez a törvényjavaslat, t. ház, ha tesz valamit — mindjárt reá fogok mutatni, hol és mikor — épen a gyártott bor ellen nyújt védelmet. Igaz, ez az egész törvényjavaslat gyártott borról nem szól; ez meg is volt vitatva a21-es bizottságban. Én ott meg is mondottam, hogy a gyártott borról igy mellékesen e törvényjavaslatban szólni s a mint ott némelyek kívánták, arra nagyobb adót kivetni, nem tartom helyesnek azért, mert nem akartam akkor, midőn tudom, hogy függőben vannak az ez iránti törvényes intézkedések, ugy mellékesen a borgyártást törvénybe iktatni. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Ez volt a íőindok. De mindenesetre gondoskodik ezen törvény­javaslat arról, hogy a ki gyártott bort bor név alatt árul, ha rajta nem kapják, fizessen legalább annyit, mint a bor után. A 10. §. kimondja, hogy hä valaki hamis néven árul italt, azzal mi törté­nik. Tehát ha rájönnek — a mire eddig nem volt büntetés — hogy valaki gyártóit bort árul bor helyett, az a 10. §d>an foglalt büntetés alá esik. Szalay Imre: Ráírja, hogy gyártott bor és akkor szabad árusítani! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedel­met kérek, nem szabad, csakis ezen adótétel meg­fizetés^ mellett. (Helyeslés a ojbboldahn. Mozgás a szélső baloldalon.) Arról azután ismét gondoskodva van, hogy minden szeszszel készített ital— a 20—22. §okra utalok — miképen kezelendő, minő megadóztatás alá vonandó; még arról is gondoskodva van, hogy ha zárt városban volna ilyen borgyár, az se kerülje ki semmi szin alatt a megadóztatást. (Egy hang a szélső baloldalon: Ez nem elég!) Már engedelmet kérek, valaki találhatja ezt kielégítőnek vagy nem kielégítőnek; én azt hiszem, ezen törvény kereté­ben többet ennél tenni semmi esetre sem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Tehát azt mondani, hogy ez a törvény teremti a borgyártás iparát, engedel­met kérek, az igazságnak még csak látszatával sem bir. (Helyeslés. Ugy van ! jobbfélöl.) Áttérve a módosításokra, az egyik módosítás az, hogy a bornál az italmérési adótól mentes elárusítás 100 literről 50 literre, a sörnél pedig 25 literről 50 literre tétessék. Azt gondolom, ez nem volna helyes. Hiszen épen arról az oldalról hozatott az általános vitában szóba, hogy már az eg3^ hektoliter mentesítése is sérelem az egyforma adóztatás ellen; folytonosan hangoztatták — mél­tóztassanak csak elolvasni — hogy ez sérelem az adóztatás egyenlősége ellen; hogy kiszabadítja azokat, a kik nagyban vásárolhatnak és sújtja azokat, a kik csak literszámra vehetnek. Ebben van is valami, de már akkor is megmondtam, hogy annak elejét venni sikeresen, a kereskedelem tönkre tétele nélkül csak ugy lehet, ha az ország nagyobb községei legalább valaha, Isten tudja, hány évtized múlva — megmondom őszintén — zárt városokká tétetnek, mert a nyilt városoknál ez lehetetlenség, hacsak minden forgalmat és kereskedelmet meg­gátolni nem akarunk. (Helyeslés a jobboldalon.) En tehát a bornál egy hektoliterre emelését nem ugyan az 50, de az 54 liternek, szintén szük­ségesnek tartom ; de nem tagadom, szükségesnek tartom azon szempontból is, mert hisz az már igy is — a mint az általános vitában hasonlóképen hal­lottuk — bizonynyal sok kijátszásra fog alkalmat adni és még inkább, ha lejebb szállítjuk. Tehát kérem ez irányban a szakasz intézkedéseinek megtartását. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig a sört illeti, az előttem szólt kép­viselő ur is elismerte, hogy az közgazdasági fontossággal bir; azonfelül hozzá kell tennem, hogy Magyarországon az újabb időben semmiféle fogyasztási czikknek adója aránylag oly mérvben nem emeltetett, mint a söré ; tehát azt újra jobban megszorítani annál kevésbbé volna helyes, mert még a bornál és szesznél az elfogadott nagybani elárusítási mérték a hektoliter, addig — tán mél­tóztatnak tudni — a sörnél a 25 literes hordók azok. (Igaz! jobbfelöl.) Ez által tehát épen a gyakor­latban lévő kereskedelmi egység érintetnék. (Helyeslés jobb/elől.)

Next

/
Thumbnails
Contents