Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-147

147. országos ülés deoaember 5-én, szerdán. 1888. 67 Én, t. ház, azt nem tagadom, hogy sokkal igazságosabb lenne az, ha a bort értéke szerint lehetne italmérési adó alá vonni — szó sincs róla — de bocsánatot kérek, ha ezt valaha be akarnók hozni, akkor meg kellene engedni azt az igazán minden aprólékos termelési és kereskedelmi viszonyba való hogy az itt megszokott szóval éljek — fináncz-beavatkozást. Szederkényi Nándor: így is meg van az! Tisza Kálmán ministerelnök mint pénzügyminister: Engedelmet kérek, tessék csak meghallgatni, nem pedig türelmetlenül nyugodt | szavaimba beleszólni, (Helyeslés jóbbfelől) niig én a képviselő urak vádaskodásait nyugodtan végig hallgattam. Mondom, ez a mindennapi életben a termelési viszonyba való oly belenyúlást tenne szükségessé, a melyet — nem vádképen mondom — Magyarország népének természete nem tűrne meg (Ugy van! jóbbfelől) és nem volna kormány, nem volna törvényhozás, mely ezt eszközölhetné. Ez másutt is igen nehéz, nálunk pedig ma bizonynyal lehetetlen lenne. (Helyeslés jóbbfelől.) Hátra van még, hogy Bujanovics Sándor képviselő ur módosítványáról szóljak, (Halljuk!) ki, ha jól értettem, azt akarja, hogy a bortermelő saját termelésű borát 25 liternél nagyobb összegben minden engedély nélkül árulhassa. Megvallom hogy indokoltnak ezt sem tartom. Nem tartom pedig indokoltnak először azért, mert a ki már ilyen kis eladást gyakorol s drága csemegeborokat 25 literes mennyiségben elárusít, az azt hiszem, azon igen csekély engedélyilleték által érintve bizonyosan nem lesz. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha valahol segíteni a bortermelőn indokolt lehet, akkor megvallom, egész máskép fognám fel és fogom fel a dolgot. (Halljuk .'Halljuk!) És megmondom mindjárt, habár ez a 12. §-nál értékesíthető. Az tagadhatatlan, hogy egyes bortermelő vidékeken vannak kistermelők, akik nem az egész évben, hanem csak egy hónapig vagy hat hétig árulják saját termésű boraikat, nem 25 hektoliternél nagyobb mértékben, hanem literenként üvegekben. Ha a 12. §-nál, a hol meg van határozva, hogy a saját borukat árulók az engedély-illetéknek V

5 részét tartoznak fizetni, méltóztatik kívánni, vagy ha ez bármely oldalról indítványoztatik, hogy az ilyen termelőkre nézve, kik saját termésű boraikat rövid időn keresztül árulják, az engedélydíj 7»o részére leszállittassék. akkor ehhez szívesen hozzá fogok járulni (Helyeslés jóbbfelől) és azután az illető igazán alig fog valamit fizetni. De szükséges az engedély azért, hogy a visszaélésekkel szemben ellenőrzés legyen gyakorolható. (Ugy van ! jóbbfelől.) Én tehát azt hiszem, hogy ha ezekkel szemben fogunk engedni, akkor igazán igazságosak és méltányosak leszünk, a mennyiben azokon segítünk, a kiknek segítségre inkább van szükségük, (Ugy van! jóbbfelől) mert a 25 literen felül elárusítók arra, hogy ezt a pár forintot ne fizessék, rá nem szorulnak. (Ugyvan! jóbbfelől.) Ezeknél fogva, kivéve gróf Csáky László módosítványät, a beadott többi módosítvány mellőzését kérem. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Madarász József jegyző: Almásy Sándor! Almásy Sándor: Hogy e törvényjavaslat a bortermelőkre mennyire károsan hat, kifejtette Szederkényi Nándor t. képviselőtársam s én indokolásához, melyet kibővíteni nem akarok, hozzájárulok. Én tehát a nagy fogyasztó közönséget veszem figyelembe, a mely ezen törvényjavaslattal mélyen sujtatik. A regale ellen, t. ház, nem kis érvül hozatott fel, hogy a nagy közönséget meg kell szabadítani attól, hogy folytonosan rossz bort igyék. Ha e törvényjavaslatot szemügyre veszszük, mily garantia van arra nézve, hogy ezentúl nem fognak rossz és ihatatlan bort árulni, mert a regale megszüntetve nincsen, csak gazdát cserélt és az állam kezeli azt, a mely épen ugy árulhat rossz bort, mint a hogy áruitatott eddig. Ezen törvény értelmében a nagy fogyasztó közönség a rossz bor ivására sokkal inkább rá lesz utalva, mint eddig, mert mostanáig behozhatott jó bort és így kényszerítheíte az árendást vagy regale-tulajdonost arra, hogy jobb bort tartson, míg most ezt nem teheti, mert kevesebbet, mint 100 litert behozni nem lehet. Különben, t. ház, én tudok vidékeket, a hol pinczét tartani nem lehet. Ilyen az egész Alföld, a hol az, a ki egy-két hét alatt a 100 liternyi bort nem issza meg, a harmadik héten eczetet kénytelen inni. Vannak tehát gazdák és borivók az Alföldön, a kik bortermelőkkel oly egyezségre léptek, hogy azon 2—3 hektolitert, a melyet megvettek, a termelő ne egyszerre, hanem 50 literenkint szállítsa, Ezek a törvény új intézkedése által meg vannak károsítva, mert ezentúl nem hozathatnak apránkint bort s mert ezek rá vannak kényszerítve arra, hogy ezentril rosszabb bort is igyanak. A t. ministerelnök ur azt monda, hogy a bornak méltányos és igazságos megadóztatása lehetetlen, mert nem vihető keresztül, hogy a jobb bor többet fizessen, mint a rossz. Miért nem lehetséges ez? Azért, monda a minister ur, mert a magyar ember természete ezt nem tűri meg. Én örömmel veszem tudomásul ezen kijelentést, csak agyakorlatban is megvalósittatnék. A magyar ember természetét azonban sok olyanra rászoktatták, a mit az nem tűr, ilyen a vámnál, a dohányjövedéknél tapasztalható kutatás. Ezek egyikét sem tűri a természet s mégis be kell neki vennie. Ott, a hol a termelőnek hasznára volna, ott nagyon jó paizsul felhozni a magyar nép természetét, hogy az nem tűri. Én ugy a bortermelők, mint a fogyasztó 9*