Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-147

147. országos ülés deczember 5-én, szerdán. 1888. 65 terjesztem, a szőlőműveléssel foglalkozók érdeke. A legközelebbi Őszszel, a szüretek alkalmával megfordultam e haza számos vidékén és mond­hatom, a mit tapasztaltam, elszomorító, ugy nem­zatgazdászati, mint egy sokkal nagyobb szem­pontból is. Tartozom rámutatni, t. ház, hogy egyes vidékeken a phylloxera oly rohamosan pusztít, hogy ha a már nagy részben elpusztult szőlőtele­peket azok tulajdonosai újra be nem ültettetik, azon vidéknek nagyobb részben magyar ajkú lakossága két-három év múlva nagy részben kere­set nélkül marad s vagy e haza területén máshol kell munkát keresnie, vagy elszegényedve, más boldogabb hazát kell keresniök. Én félek attól, hogy azon szomorú jövő elkövetkezik és pedig oly vidékeken következik el, melynek magyar lakói vagyonosak voltak. Mit a múlt nyáron Szepesvármegyében tapasztaltam, annak elkövetkezésétől féltem az oly vidékek polgárait, kik szőlőműveléssel foglalkoz­tak s fő jövedelmi forrásuk a szőlőművelés volt, Szepesmegyében egész községeket találtam, me­lyekből a munkaképes férfiak legnagyobb része már Amerikába vándorolt, mert kereseti forrásuk, a bányászat hanyatlása miatt vagy tönkre mentek, vagy tönkre menőben voltak. Ha tehát a szőlő­termelő vidékeken a megélhetés kútforrása, a szőlőmunkálás lehetetlenné lesz téve, mi marad fenn azon népnek más, mint követni a szepes­megyeiek példáját, elvándorolni e hazából. Ily helyzetet teremteni pedig ezen házban nem lehet senkinek szándéka. De azon szőlőbirtokos, kinek szőlőjét a vész egészben vagy nagy részben meg­semmisítette, hogy kezdjen bele szőlőjének újra ültetésébe, ha nincs meg a jövőre nézve azon reménye, hogy befektetett tökéjének kamata, bár öt év multával, de egykor meg fog térülni. Ily helyzetben én az eddigi helyzetet nehezíteni taná­csosnak nem tartom, mert az által azon reményt semmisítenök meg, mely egyedül képes buzdítani a szőlőtulajdonost arra, hogy elpusztult szőlő­telepét újra beültesse. Ha már most, t. ház, ezen szakasz második pontja ugy, a mint itt tervezve van, meghagyatik, az által ismét nehezebbé tétetik azon reménynek, melyre rámutattam, valósulása s a szőlőtulajdono­sok nem ültethetvén újból be elpusztult szőlőtele­peiket, mi természetesebb, minthogy azon néptől, mely szőlőmunka által tartotta fenn magát és családját, a megélhetés azon módja elvétetik. Ez ellen nem nyújt biztosítékot ezen törvény­javaslatnak azon intézkedése, mely által a gyár­tott borok hason italmérési jövedékkel terhel­tetnek. Mit tapasztalunk e tekintetben ? A legcsekélyebb értékű, például a 6 forintos bor is, fogyasztási adó czímén 3 frt 35 kr. s ital­KÉPVH. NAPLÓ. 1887—-92. VII. KÖTET. mérési jövedék czímén 3 frt, összesen tehát 6 frt 35 krral van megterhelve. Ezen 6 frt 35 kr. adót megbírja a gyártott bor, mert abból egy hektoliter bor gyártása 2 frt 50 kr. — 3 frt 50 krba kerül, de azt, hogy a bortermelő 3 írtért vagy 2 frt 50 krért természetes bort legyen képes termelni, képtelenségnek tartom s igy a bortermelő a bort gyártóval nem versenyezhetvén, ez is egy oly ok, mely a szőlőtulajdonos reményét megsemmisíti s elkedvetlenüíve ott hagyja telepét és annak követ­keztében a szőlőmunkás elveszti keresetét. Ezen két indoknál fogva, miután Szalay Imre t. barátom módosítványába a. ser elárusítási minimumának 25 literről 50 literre felemelése ajánltatik, a mit én el nem fogadhatok, mert az nemzetgazdasági szempontból az árpatermelés hát­rányára lenne, indítványomat csakis a szőlőműve­lés előmozdítására fektetem, kiterjesztvén azt a szőlőműveléssel szoros összeköttetésben levő kis­üstökön történő szeszégetésre is. Ha a már életbe léptetett szeszadóban kirótt terhek után most már az ül etek i teher nélkül eladható szesz mennyisé­gének minimuma 100 literre szabatik, akkor lehe­tetlenné válik a szőlőtörkölynek és az úgynevezett borseprőnek értékesítése. Méltóztassanak szétnézni a szőlőkertekben ugy, mint a szőlőhegyen és látni fogják, hogy azon törkölyt, melynek sajtója átlag egy forintot ért, a legutóbbi szüret alkalmával már a szeszadó­törvény hatása alatt a kisebb szőlőtulajdonosok kiöntötték, kidobták és ez által nagy érték veszett el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nem lehet ezt kicsinyelni, t. ház, mert csak ezer-kétezer holdas területen ezer és ezer forint érték semmisült meg ez által. Az pedig nem lehet a t. ház érdekében, hogy mikor az állam jövedel­meit fokozni akarja, más oldalról saját polgárait arra kényszerítse, hogy értéket képviselő termeszt­ményöket kártérítés nélkül megsemmisítsék. Ennél fogva ezt is szem előtt tartva, be­nyújtom módosítváuyomat, melynek elfogadását kérem. Módosítványom igy szól: „a 2. pontban e szavak helyett „a bort és az égetett szeszes folya­dékokat 100", ezen szavak teendők: „a bort és az égetett szeszes folyadékokat 50 literen felüli mennyiségben italmérési jövedék fizetése nélkül szabadon elárusíthatják". (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Tisza Kálmán, ministerelnök és pénz­Ügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) Köte­lességemnek tartom, bár igen röviden, a módosít­ványokra és az azok alkalmából felhozottakra nyilatkozni. (Halljuk !) Mindenekelőtt, bár az szorosan véve ide nem tartozott, szólanom kell azokról, amikaphylloxera által okozott, bizonyára mindenki által fájdalma­san tapasztalt csapások folytán felhozattak ; mert 9

Next

/
Thumbnails
Contents