Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-146

40 146. országos ülés deczember 4-én, keflder. 1888. delkezik e házban nagy hatalommal. Pedig nem ezt mondta, hanem egészen mást: csak egy phrasisra hivatkozott, mely ha jól tudom épen Horvát Boldizsár igen tisztelt képviselő nr ajakáról lebbent el és magyarázta, hogy azon korlátlan hatalom, melyet a pártnak szemére vet, a minísterelnök ur kezei közt hogyan nőtt és növekedett s hogy annak a bizalom képezte alapját és a személyes tulajdonok, hogy tehát a hol ezen személyes tulajdonok hiányzanak, ott a korlátlan hatalom is hiányzik; és nem azt mondotta, hogy mertily kor látlan hatalma van s mert a bizalomra és a hatalomraérdemesnek tartja, azért szavazza meg a szakaszt, nem, hanem jogi érvekkel s a dolog benső természetéből vett érvekkel támogatta. (TJgy van! a jobboldalon.) Azt találom, hogy midőn egy ilyen beszéd ily rosszul idézett tételeihez egy egész tudományos értekezést Magyarország múltjáról és jövőjéről és történelmi visszapillantást fűzött, melyben eddig ismeretlen adatokat derít fel, például, hogy : Napóleon pártkülönbség nélkül gyűjtötte maga köré a franezia kitűnőségeket, az a Napóleon, ki mindenkit, a ki vele ellenkezett, száműzött vagy lelövetetf, a ki még egy asszony ellenmondását sem tudta eltűrni, midőn mondom, a történet tudományának nem ismert archívumából minden ismeretes fogalommal és történeti traditiókkal ellenkező állítások egész épületét ilyen homokalapra alapította, mint a, minőt beszédében látunk: akkor legyen meggyőződve a t. túloldal, hogy ha el is hiszszük, hogy elvi alapra építette okoskodását, bár látjuk, hogy ezen elvek a tárgyalás alatt folyvást szint változtattak és egyszersmind folyvást nőttek, legyen meggyőződve, hogy mi is elvi alapra építjük okoskodásainkat és elvi alapra akarjuk szavazatainkat helyezni (ügy van! a jobboldalon.) Ezen elvi alapra pedig ráutaltak G-ajári Ödön és Bokros Elek t. képviselő urak és én bővebben kifejteni nem kívánom, de legyen szabad egyszerűen ezen feltételre ismételten rámutatni azért, mivel a sok ellenmondás, a kérdésnek más térre való gyakori és bő elvezetése által talán részben elmosódott a közönség előtt ezen álláspont tökéletes igazoltsága. Ezen álláspont pedig az, hogy a fennforgó esetben nem pusztán bíráskodási tevékenységről van szó ott, a hol a harmadik fórumban a kárpótlás kérdésének végleges megállapítása forog fenn, hanem egyszersmind oly kérdésről, a melybe mélyen bele játszik az álbrm rendelkezési hatalma. És hogy ha contentiosus, pusztán a mérték határaira vonatkozó kérdések bírói eldöntés tárgyát képezhetik helyesen, de helyes bírói eldöntés tárgyát nem képezheti oly kérdés, a melyben az állam rendelkezési hatalma játszik közbe. Ennek igazolására felhozhatok és bátor vagyok felhozni én is először azt, hogy van számos ember, a kinek formális joga van regáléra, de a ki nem gyakorolta, vagy mert nem gondolt vele, vagy mert, a mint azt Irányi Dániel igen t. képviselő ur kijelentette, lelkiismerete ellen van ezen jog gyakorlása, vagy mert esetleg megfeledkezett vagy nincs tudomása róla és ezek, bár kétségtelen, hogy joguk volt vagy van, kárpótlást a már megszavazott szakaszok alapján sem bíróság előtt, sem más előtt nem kívánhatnának. Továbbá bátor vagyok felemlíteni azt, hogy ezen kívül vannak számosak, a kiknek joguk nincs és nem is volt soha, mint például a székelyek és szászok, a kiknél regale nem volt soha, a kiknél el van ismerve, hogy ez intézmény egyáltalában nem létezett. Vannak igen számosak, a kiknek azért, mert e jogot hosszasan gyakorolták és mert az állam joguk gyakorlatában találja, bár e joggal nem bírnak és azt nekik semmi bíróság meg nem ítélhetné, ennek következtében e gyakorlat fejében kárpótlás volt adandó és adatik is. Itt az állam egyszerűen azért — ismétlem, a mit a t. államtitkár ur is erre vonatkozólag helyesen kifejtett — mert egy financiális törvényt akar életbeléptetni és a törvény életbeléptetésének akadályait el akarja törülni — minél kevesebb bajjal az egyesekre és minél kevesebb hátránynyal a fennálló állapotokkal szemben — nem a jogi alapokat és elveket, hanem a fennálló állapotokat veszi a kárpótlás alapjául, a mint e törvényjavaslat intézkedéseiben megállapítva van. Már most, ha ily természetű az eljárás maga, ha az ily lényegileg nem jogi alapokon, hanem ezélszertíségi alapokon nyugvó törvény maga, ennek folytán szükségképen csak a jelen állapotokat kell hogy tekintetbe vegye, annyiban a mennyiben e jelen állapotok akadályául szolgálnak az új jövedéki törvény életbeléptetésére vonatkozólag: akkor kérdem, az ennek életbeléptetésére vonatkozó eljárás birói eljárás lehet-e a helyes? Erre önök maguk feleltek azzal, hogy nem, midőn nem merték az önök által kitűzött alapelvek consequentiáit levonni és nem merték e kérdést az első forumtói az utolsóig birói közegek tárgyalására bizni. Hanem mikor azt akarják, hogy az alsó fórumon administrativ legyen az eljárás és csak a legfelsőbb fórumon kívánják a birói eljárást, kérdem, ha ez inconsequentiát elkövették s fentartják a legfelsőbb fórumra nézve követeléseiket, vájjon nem tökéletesen igazsága volt-e a t. államtitkár urnak, mikor azt mondotta, hogy azon bíróság, mely elé önök a kérdést harmadik fórumban vinni akarják, csakugyan merőben alaki igazságot lesz kénytelen érvényesíteni, tehát épen ott és akkor, a hol és mikor ennek érvényesítése legkevésbé czélszertí. Mert kérdem én, hogy az Írásbeli és bizonyítékokhoz kötött eljárás mellett, mint a minő a pénzügyi törvényszéknél múlhatatlan, a dolgok természetéből és azon fórum összealkotásából és praxisából