Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-146

146. országos Ölés űeezember 4-én, kedden. 1888. 4! nem-e az következik, hogy nem jelenthet ki többet a merőben alaki igazságnál. Annak, hogy az anyagi igazság érvényesíttessék — jól jegyezte meg tegnap Hodossy t. képviselő ur — biztosítékai a szóbeli eljárásban és a bizonyítás szabad voltában rejlenek lényegileg; és még ezen biztosítékok mellett is a magánjogi jellegű pereknél mindig az alaki igazságnak egy természetes köre lesz, amely soha, semmiféle perrendtartással meg nem szüntethető, egyszerűen azért, mert a bíróság a kereten túl nem terjeszkedhetik. A pénzügyi törvényszéknek eddigi működési köre olyan, mely lényegilegigen egyszerű törvényeknek aránylag igen egyszerű tényálladékokra való alkalmazásából keletkezik, a melyben szigorúan és szorosan kötve van a formalitásokhoz, kötve van a felek keresetéhez, mert azon túl soha sem terjeszkedhetik és kötve van az előterjesztett bizonyítékok természetéhez. Már most kérdem én, hogy analóg természetű eljárás-e az, mely ezen törvényjavaslat alapján a pénzügyi bíróság elé volna utalandó ; kérdem, hogy ha a pénzügyi bíróság saját hatáskörében, annak eddigi helyes szellemét fentartván, képes volna-e eddigi eljárása mellett egészen új rendtartás megállapítása nélkül ez ügyekben is eljárni? Igen helyesen jellemezte és világította meg ezt az ellenmondást Bokros igen t. képviselő ur, mikor felhozta, hogy ezen kérdések tárgyalásánál az egyezségek nem kevésbé fontosak, mint a eontentiósus kérdések, hogy az egyezségek az államkincstárra vonatkozólag még nagyobb jelentőséggel birnak, mert az államkincstár lényegileg ott volna megrövidíthető, hol a minister nem birva befolyással s úz alsó közegek közrejátszásával talán a felekre vonatkozólag igen kedvező, de a kincstárra nézve nagyon terhelő egyezségek jönnének létre. Ha az egyezségek esetében a pénzügyministerre bizatik a végeidöntési jog, mint a hogy másra a dolog természete szerint nem is bizathatik, akkor azon kérdésekben, a melyek contensiósusak, miért ne lehetne ezt a pénzügyministerre bízni ? Önök azt mondják: mert a pénziigyminister egyszersmind fél is ugyanazon személyben ; engedelmet kérek, de e tekintetben a pénzügyminister nem fél, ő csak annyiban fél, a mennyiben fél a magyar állam és ha Hodossy t. képviselő ur tegnap azt mondotta, hogy a liberalismus tendentiája és lényege az egyéni jogokat megvédeni, úgy e térre szívesen lépek vele, hanem azt állítom, hogy mi, mikor a magyar államnak felügyeletet és végdöntő szót akarunk biztosítani a művelet minden terén, akkor ép az egyéni jogokat védelmezzük, védelmezzük pedig az egyének millióinak jogát, melyek minden adófizetőt legmélyebben érintenek. E kérdésnél, t. ház, a regale-birtokosok jogosult érdekeiről is lehet szó; de lehet még valamiről és ez az adófizetők jogosult érdeke. Ezért, ha amazokat túlságos gonddal környezzük, ha amazokat túlságosan KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. VII. KÖTET. körül sánczoljuk, ne feledjük, hogy e sánczokkal könnyen oly terheket rovunk az adófizető polgárok vállaira, a melyeket azután épen a regale birtokosok fizetnének meg legdrágábban; mert ha még meg is történnék a teljes kártalanítás, nem hiszem, hogy azon osztályokra nézve, ha igaztalanul kártalanittatnának, a polgárok nagy tömege ellenkező érzületének felkeltése egyáltalában haszonnal, egyáltalában előnynyel járna? De ezen szempontból, t. ház, ha itt a kincstár érdekét, nem a kincstár, mint magánjogi személy érdekét, hanem a kincstár, mintMagyarországközállamányát képviselő közegnek, tehát Magyarország adófizetői összegének érdekét akarjuk megvédelmezni, ne mondják azt, hogy a jogállam fogalmával ellentétbe jutunk. azért, mert a jogállam mindenkinek a maga megfelelő jogát kívánja megvédeni a maga megfelelő módján. Ha önök egy átmeneti intézkedés alkalmával és egy átmeneti czélból állandó intézményt akarnak szervezni, ne feledjék el, hogy ezen állandó intézménynek szervezete, épen azért, mert egy ilyen átmeneti, ideiglenes kérdéssel kapcsolatba van hozva, meghamisittathatik és népszerütlenittethetik oly esetekre, midőn ezen állandó intézmények nagyon szükségesek lesznek, mert itt helytelen czélra érvényesítettük. Ha a közigazgatási bíráskodást egész terjedelmében, a maga jelentőségében felhozzák, az annak megfelelő intézményeket létesíteni kívánják, én ebben szívesen együtt haladok önökkel. Hanem, ha azért, hogy most a regale-birtokosok érdekei tüzetesen megvédessenek, ezen ötletből és ezen alkalommal akarnak oly állandó intézményeket létesíteni, amelyek természete ezen szükségletekhez volna szabva, az önök propositiói szerint, a melyek azonban megmaradnának későbbi időkre és a melyek azon későbbi feladatoknak megfelelően nem volnának szervezve, akkor, azt hiszem, hogy ezzel sem azon intézményeknek, sem azon elveknek, melyeket azokban megtestesíteni kivannak, jó szolgálatot tenni bizonyára nem fognak. (Ugy van! jobbfélől.) Egyébiránt nézzük a kérdés practicus oldalát; tekintsük ezt, szemben azzal, a mit ma Beőthy Ákos t. képviselő ur, mint az ezen oldalról felszólalt képviselők felfogásának következményét jelzett. (Halljuk! a jobboldalon.) A pénzügyminister ur kifejtette, hogy szükségesnek tartja, hogy a pénzügyminister elejétől végig az operatio egész folyamát ellenőrizhesse, szemmel tarthassa és megítélhesse. A túlsó oldalról ez gyakran, ismételve kifogásoltatott; kifogásoltatott azon alapon, hogy ez azt jelentené, hogy a pénzügyminister a kedvezmények és sujtás hatalmát, a privilégium odiosus hatalmát is a kezében akarja tartani. Nem, t. ház, őt egyáltalában nem ezen szándék vezethette és engem legalább nem ezen szándék vezet, midőn ezen szakaszt megszavazom. A pénzügy6