Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-146
146 ert&ágt» fiiéi deczember 4-én, kedden. 1888. 3.7 azzal a korlátlan hatalommal felruházva,bizza maga helyett az ügyek elintézését, legalább lehetőleg megfelelő szellemmel és jellemmel bírnak ? Azt hiszem, t. képviselőház, a ministerelnök sem fogja nekem rossz néven venni, ha eonstatálom, hogy legalább a közvélemény előtt a ministerelnök ur nem áll abban a hirben, hogy valami scrupolositással válogatná meg az egyéneket (Vgy van! balfelől) és hogy értelmi és erkölcsi tekintetben nagyon szigorú követelményekkel léjme fel ezekkel az egyénekkel szemben. (Tetszés balfelöl.) Ismeretes, t. képviselőház, hogy ő az a nagy felfedező, a ki fel tudja találni azokat a szellemi és erkölcsi kincseket, a melyeket hasonlóan az igazságügyminister ur liberalismusához, mélyen hordanak elrejtve magukban az emberek, de soha senki más annak nyomát felfedezni bennük nem képes. (Élénk derültség és tetszés a bal- éi a szélső baloldalon ) De, t. képviselőház, hovavszet tulajdonképen e felfogás következetes alkalmazása ? Tekintsünk kissé vissza a múltba, (Halljuk!) mikor az igen t. ministerelnök ur belügyminister volt, akkor tárgyaltunk törvényjavaslatokat, a melyek, mondhatom, egyéb jelentőséggel nem is birtak, mint azzal, hogy előbbeni intézményeinknek, hogy ugy mondjam, törvényszerű, intézményszerű természetét megszüntessék és helyükbe ott is, a belügyi közigazgatás terén, egyenesen és kizárólag a személyes uralom lépjen életbe, (Ugy van! balfelöl.) A legnagyobb mérvű centralisatiót létesítette a ministerelnök ur, melyhez hasonló ma Európában nincs. (Halljuk!) A belügyministeri tárcza tulaj donképen egy óriási szolgabírói hivatallá lett, (Zajos derültség és tetszés balfelől) a mely a legapróbb rendőri ügyeket is magához vonja és inig a legnagyobb problémák teljesen el vannak hanyagolva, bizonyos kéjelgéssel foglalkozik apró rendőri ügyek elintézésével. (Élénk helyeslés és tetszés balfelől.) A személyes uralomnak ezt az elvét természetesen át kellett vinni a vidékre is és ott is egészen felelősség nélküli orgánumokat látunk a főispánokban, a kik ugyanazon elvek szerint kénytelenek működni, mint a minők a centrumban uralkodnak. Es midőn mi ezen oldalról arra figyelmeztettük az urakat, hogy hiszen nekünk talán intézményekre volna szükségünk, hogy intézményekre volna szüksége ezen szegény or szagnak, melynek szüksége van az intézményekre azért, bog}' ezek legyenek az összekötő kapocs egy ilyen polyglott, széjjelhúzó elemekből álló országban; s mert csakis czélszerű intézmények lehetnek nemzeti czéljaink megvalósításának egyedüli eszközei: akkor önök azt mondták, nekünk nincs szükségünk intézményekre, mi bizalommal, feltétlen bizalommal viseltetünk a ministerelnök ur iránt. S önök lerombolták a törvényesség garantiáit a közigazgatás terén s átadták a személyes uralom gyakorlatát és annak föltételeit a ministerelnök urnak (ügy van! Ugy van ! balfelől) S azóta mi történt? A ministerelnök ur elhagyta a belügyministeriumot s átment a pénzügyministeriumhoz és most a pénzügyministerium kebelében ugyanazon j'elenség mutatkozik. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A mint alkalom van rá, önök azt mondják a pénzügyministerrel szemben : nekünk nincs szükségünk törvényes biztosítékokra, intézményekre, itt van nekünk a mindennél nagyobb biztosíték: a ministerelnök ur nagy szelleme és jelleme. Már most mi fog történni? Hátha majd egykor bekövetkezik az az idő, hogy a ministerelnök ur jónak fogja látni nem foglalkozta többé Magyarország siílyos pénzügyeivel, hanem meglehet, hogy akkor — a mit a gondviselés tartóztasson — az igazságügyministeri karszék lesz üresedésben (Derültség balfelől) és nem lévén más alkalmas jelölt az igazságügyministeri tárczára, a ministerelnök ur lesz kénytelen az igazságügyministeri tárczát elvállalni: (Élénk tetszés balfelől) akkor a ministerelnök ur adandó alkalommal ki fogja jelenteni, hogy ő az igazságszolgáltatás érdekeinek megvalósításáért nem vállalhatja el a felel ősséget, ha megmaradnak azok a jogi biztosítékok, melyek igazságszolgáltatásunk terén ma még fennállnak s okvetetlenül szüksége van arra, hogy legfőbb fokban hozzá történjék a felebbezés a bíróságoktól. (Élénk tetszés balfelöl.) S akkor Bokros Elek képviselő társam, ha következetes akar maradni, kénytelen lesz elsőnek fölkelni s azt mondani: én helyesnek tartom a ministerelnök ur követelését, mert nekem törvényes biztosítékra, intézményekre nincs szükségem, akkor, midőn egy sokkal nagyobb biztosítékkal birok, tudniillik a ministerelnök ur na<ry szellemével és jellemével. (Élénk tetszés és derültség balfelöl.) Azt hiszem, t. ház, ez egészen következetes eljárás lesz; hogy vájjon az igazságszolgáltatás érdekében álló lesz-e, ez egészen más kérdés. De t. ház! Mi ebből a következés: Méltózatik. látni, hogy ez az elv következetesen alkalmazva, a mint a ministerelnök ur tovább lépdel közéletünk egyes köreiben; a mint a belügyministeriumot elhagyva átmegy a pénzügyministeriumba, vagy az igazságügyministeriumba: mindenütt a törvényes intézmények romjaira fogunk találni, a merre megy. (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl.) Mert az az elv nem alkotó, hanem romboló elv. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) T. képviselőház! Bokros Elek t. képviselőtársamnak azon kijelentését, melyet többször idézni nem akarok, ugy lehet röviden jellemezni, hogy az már nem is bizalom, az egyszerűen istenítés
