Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-164

M4. országos ülés janár IS-án, pénteken. 1889. 3:35 én sajnálni nem tudom. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Minden esetre ragaszkodom Ivánka igen t. képviselőtársam azon óhajtásához, hogy a közös hadsereghez tartozó önkéntesek is mielőbb láttassanak el nem túlterjengő, de az igényeknek tökéletesen megfelelő jó magyar tankönyvekkel. (Helyeslés jóbbfelől) A mi engem illet, t. ház, én elfogadom az előttünk fekvő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Elfogadom először, mert különösen azok után a legilletékesebb magyarázatok után, melyeket a két kérdéses pont nyert, én ezen törvényjavaslatban minden hallottak és komolyan megfigyeltek daczára az alkotmánybiztosítékok feladását látni képes nem vagyok. Elfogadom, t. ház, az előttünk fekvő törvényjavaslatot azért is, mert általa közelebb hozatik a hadsereg az ország polgárságához (Mozgás és nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk.') Méltóztassanak ezt meghallgatni, nem az én eszem fundálta ki, de érdemes meghallgatni. Ezen törvényjavaslat által lehetővé tétetik, a mi eddig nem volt lehetséges, hogy már béke idején, habár rövid ideig is, megtanulják egymást ismerni, egymás értékét becsülni azon elemek, kik háború idején egymásra lesznek utalva. Ezt igen nagy oknak tartom arra, hogy a törvényjavaslatot elfogadjam a részletes tárgyalás alapjául, (Helyeslés jóbbfelől) mert épen azt találom, t. ház, hogy a jövő sikerre nézve már oly biztosítékot nyújt ezen intézkedés, hogy azt a bármely terhes anyagi kiadást, mely ezzel összekapcsolva van, nem tekinthetem oly tetemesnek, hogy azért a törvényjavaslat elfogadását megtagadjam. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem sokat hallottam, t, ház, a nyelv kérdéséről beszélni és őszintén megvallom, hogy az én aspiratióim sincsenek ezen a téren kielégítve, De ha komolyan megnézem ezen törvényjavaslatot, még ezen szempontból is elfogadom, (Derültség a szélső baloldalon.) Miért? Azért, mert ez nem hátraiépés, de előmenetel. (Mozgás a szélső baloldalon.) Semmi egyebet nem látok, csak előmenetelt ; azt, hogy hivatalos utón biztosítva leszünk arról, hogy egy az utasításokban már benn levő, nem egészen helyes kitétel helyett a magyar államra nézve egy correct kitétel „államnyelv" lesz beillesztve és előmenetelt látok már azon ígéretnél fogva, hogy habár egyes tárgyakból németül is kell felelni, magát a tudományt azok, kik netalán nem lennének képesek a német könyvekből ezt maguknak megszerezni, magyar tankönyvekből szerezhetik meg és mert hivatalos utón ki lesz mondva, hogy a vizsgáló-bizottságok ugy lesznek összealkotva, hogy ne történhessék többé azon kifogás, hogy egyik-másik vizsgálóbizottságba az állam nyelvét nem értő tag jusson. EÉPVH. NAPLÓ 1887—92. VH. KÖTET. (Egy hang a szélső baloldalon: Ki fogja ezt ellenőrizni?) Édes mindnyájan. Kielégíteni tehát nem elégít ki ezen pont, hanem mint haladást, ezt is elfogadom inkább, sem hogy az egész törvényjavaslat elfogadását megtagadjam. Ezek azok, t. ház, a miket kötelességemnek tartottam álláspontom jelzése szempontjából elmondani és ezeket esak egygyel toldom még meg és ez az, hogy a törvényjavaslatnak a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását megkönnyíti az is, hogy mint ma előttem már más is mondta, egy vagy más utón a kormány okvetlenül meg fogja találni azon utat, a melyen legalább is azt a veszteséget és hátramaradást, a melyet törekvő, ügyekvő, munkás fiatal embereinknek a kizárólagos katonai szolgálat okoz, kárpótolhatja. Egyebet, a miket még mondhatnék, mellőzve, ezen indokokból a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, (Élénk helyeslés 'jóbbfelől) Elnök: T. ház! Thaly Kálmán képviselő ur kivan személyes megtámadta tás czt'mén szólani. Thaly Kálmán: T. képviselőház! Méltóztassék kegyesen megengedni, hogry miután nevemen szólítva Tisza László véderő-bizottsági elnök ur által — mert e minőségben kezdett szólni — bizonyos kitüntetésben részesittettem — mert annak kell vennem, ha kegyes figyelmére méltat — az ő szavaira némi megjegyzéseket tegyek. (Halljuk!) Én a törvényjavaslat 15. §-a tárgyalása alkalmával a véderő bizottságban a t. képviselő urnak, mint bizottsági elnöknek magatartásáért igenis köszönetet mondottam, fájdalom nem a magyar nyelvre, hanem a magyar hadtestekre és magyar sorhadi csapatokra vonatkozólag. Felszólalásomat helyeselte a t. képviselő ur, valamint a bizottság többsége is. Sajnálom, hogy nem az jött a törvényjavaslatba, ami contemplálva volt, mert később méltóztattak belenyugodni a gyengítésbe. Én nem nyugodtam bele. Constatálom, hogy akkori magatartásáért nyilvánítottam köszönetet a bizottsági elnök urnak, ki ellen, mint elnök ellen, nekem semmi kifogásom nincs. Elismeri a t. képviselő ur, hogy a bizottságban szakszerűen, higgadtan és behatóan tárgyaltuk és tárgyaltam én is e törvényjavaslatot. Azt méltóztatott azonban mondani, hogy ezt itt a házban nem a műveltségnek megfelelő modorban tettem. (Tisza László tagadólag int.) Ezt a kifejezést méltóztatott használni. Igen magas fórumnak ismerem el ez idő szerint a Tiszacsaládot Magyarországon, (Derültség a szélső baloldalon) de arra még sem tartom illetékesnek, hogy meghatározhassa, ki bir a műveltségnek és tudományos képzettség-nek bizonyos fokával g hogy azért ők osztogathassák az elismerést. Azt gondolom, hogy az, kinek 30 éves közélet van 49