Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-164
164. országos ülés fftnti&r 18-án, pénteken. 1889. 379 a perez, midőn bátran léphetünk ő Felsége elé s megkívánhatjuk tőle, hogy jutalmazzon bizalmat bizalommal és teljesítse a nemzetnek ezen legfőbb kivánatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, nagyon jól érzem, hogy az a többség, a mely hajlandó a napirenden levő törvényjavaslatot elfogadni — mint azt tegnapelőtti értekezletén meg is állapította — annak mi hiába beszélünk önálló nemzeti hadseregről. Áttérek tehát a törvényjavaslat bírálatára, (Halljuk!) mert abból a felfogásból indulok ki, hogy minél kevesebb maradt — legalább a mi felfogásunk szerint — ősi alkotmányunkból, minél csekélyebb mértékre olvadtak még e csonka alkotmány biztosítékai, annál féltékenyebben kell őrködnünk a felett, hogy legalább ezen, még fennálló alkotmány biztosítékai ne esorbittassanak, hogy az a gyenge alap legalább, melyen állunk, ne gyengittessék még jobban. Pedig ez történt ez esetben. Mindenekelőtt, a vita folyamán felmerült két pontra óhajtok igen röviden reflectálni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) Egyik a külügyi helyzetre való hivatkozás, a másik a javaslatnak pénzügyi oldala. Hogy ez utóbbin kezdjem, kijelentem, hogy tökéletesen igaza van gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak, midőn figyelmeztetett minket arra, hogy a kérdésnek ez oldalát teijes és sűrű homály fedi; (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és meggyőződésem szerint, a tapasztalat be fogja bizonyítani, hogy tökéletesen igaza van Horánszky Nándor t, képviselőtársamnak is, midőn a költséget nem évi 650,000 forintra teszi, mint a pénzügyi bizottság és a pénzügyminister ur. hanem legalább negyedfélmillióra. De beismerte indirect maga a t, minister nr is. B. Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Soha! Helfy Ignácz: Mindjárt bebizonyítom. (Halljuk!) A pénzügyi bizottságban, midőn e kérdés felmerült és hosszú két estén át insistáltunk, hogy ugy mondjam, faggattuk a minister urat és hozzáteszem, nemcsak mi, ellenzékiek, hanem a kormánypártnak is néhány előkelő tagja, méltóztatnék legalább megközelítőleg megmondani, mily pénzügyi terhet vállal itt a nemzet magára: sok unszolás ntán, a változásra nézve, mely itt történik, a póttartalékosok számának nagy emelése és ez által a hadmentességi díj iránti kötelezettségek fogyása által a következő calculust állította, fel: apóttartalékosok számának emelése folytán körülbelül 30-40,000 fővel fog kevesbedni az adózók száma és ezt véve alapul, azon eredményre jutott a pénzügyi bizottságban, a mint ez itt a jelentésbe be is van iktatva, hogy 400,000 frttal lesz e jövedelem kevesebb. Most méltóztassék 400,000 frtot elosztani 30—40,000-re, vegyük a középszámot 35,000 főre, esik egy főre 11 frt 42 kr. Ezek számok és itt vannak a jelentésben. Minapi beszédében Horánszky Nándornak válaszolva mit mondott at. minister ur? Beismerte már, hogy nem 30 — 40,000 főről lesz itt szó, hanem legalább is 95,000-ről. És akkor megint ugy számított, hogy egy főre esik 4 frt, 4-szer 95,000 tehát körülbelül 400,000 frt. Bocsánatot kérek, két ellentétes dolog egyszerre igaz nem lehet, (Ugy van! a szélső balon.) Ha igaz az, hogy 30—40,000 főre lesz az összeg 400,000 frt és akkor nem lehet ugyanaz az összeg elegendő 95,000 főre. De én bizonyos vagyok benne, hogy egyik sem felel meg a valónak; sem a 4 frtot, sem a 11 frt 42 krt nem lehet átlagul felvenni; lehet igenis 6—7 frtot felvenni és akkor a csupán csak az ezen károsodásból keletkezett összeg magában felülmúlja évenkint ez egy millió forintot. De tovább menve, a t. minister ur ismételve kijelentette, hogy nagyobb költség, mint a mennyi a pénzügyi bizottság jelentésében van, nem lesz. Én arra a kérdésre: de hát hogyan lehetséges, hogy mi emeljük az ujonczjutalékot 7,600 és néhány fővel és a költség még se növekedjék, a t. minister ur előadta, hogy a hadügyminister szándékozik administrativ utón megtakarításokat tenni, de aztán jutott arra a conclusióra: ha pediglen esetleg még is nagyobb lesz a költség, ez nem ezen törvény alapján fog megállapittatni, hanem akkor a hadügyminister majd a delegatiókhoz fog fordulni. (Derültség a bal- és szélső balon.) Engedelmet kérek, ez az, a mit mi mondtunk a pénzügyi bizottságban és itt is, hogy a dolog ugy lesz: velünk most meg akarják szavaztatni az ujonezokat, a delegatióban majd a hadügyminister azt fogja mondani és teljes joggal: az országgyűlés megszavazta az ujonezokat, önök tartoznak a költségről gondoskodni. (Élénk derültség és tetszés a bal és szélső balon.) Akkor megint a delegatióktól visszajön ide és itt megint azt mondja a törvény, hogy a mit a delegatio megszavaz, arra fedezetet kell adni. Hanem mindezekre Tisza István t. képviselő ur azt mondja, (Halljuk! Halljuk!) hogy mi az a 3 : /Ü millió ? Hát oly nagy összeg az, hogy a magyar nemzet visszariadjon tőle ? Mikor e szavakat hallottam, eszembe jutott az öreg Rothschild, a ki egy kereskedésben nem akarván megadnia kereskedőnek a kivánt árt, ez hivatkozott arra, hogy fia rendesen ott vásárol és mindig ezt az árt adja meg. Erre az öreg azt felelte: könnyű annak, a ki Rothschildnak a fia ! (Derültség a szélső baloldalon.) Hát a képviselő urnak is könnyű, a ki a finánczuűnisternek a fia, nemcsak 3V S , hanem 30 milliót is kivetni a népre, de nem könnyű a népre, mely hivatva van krajezáronkint kiizzadni ezen 3 1 / 2 milliót, különösen mikor budgetszerűl cg 354 1 / 2 48*
