Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-164

164. »rg7.*gos ftles január 18-án, pénteken. 188!). 375 sában látom és magám részéről szívesen ráállnék arra, sőt egyenesen kimondom, vívmánynak tekin­teném, ha az ujoncz jutalék nagyságának megálla­pítása is minket függetlenül illetne mts, de még akkor is okvetlenül fentartandónak tekinteném azon jogot, hogy az ujoncz-jutalék nagyságának időnkénti megállapítása, mint a nemzetnek emi­nens joga, fentartassék. De kérdem, t. ház, ki az, a ki e jogot fel akarja adni 1 Senki. Én legalább ez iránt kifejezést adni nem hallottam sehol, sem itt, sem a házon kivül. Aggályok merülnek fel azonban a szövege­zésre nézve és én is Őszintén megvallom, hogy nem találom a szövegezésben kellőleg distinguálva az ujonczjutalék tényleges kiállításának évről-évre való megszavazását, azujonezjutalék nagyságának tiz évre való megállapításával szemben. Megnyugtatásul szolgálhat azonban, nem az ellenzéknek, hanem az országnak az, hogy mi ezen alkotmányi kérdést a pártfegyelem pressiója alá nem helyezzük, annak jogosultságát pedig, hogy a cabinet és a ministerelnökhír személyének súlyát latba veti, annak jogosultságát senki kétségbe nem vonhatja, de soha szemünkre nem fogják hány­hatni azt, hogy a pártfegyelem pressiója alatt sza­vaztatott volna meg e törvényjavaslat, (ügy van! jobbfelöl.) Ezek után áttérek, t. ház, az önkéntesi szol­gálat kérdésére. (Halljuk/) Az intelligentiáriak jogosultságát képezi a rövidebb szolgálati idő és ebből kifolyólag én tel­jesen méltányosnak tartom azon követelményt, hogy az intelligentia a hazát intelligentiájával szol­gálja. Én igen furcsa szabadelvűségnek, democra­tiának, vagy tessék bármily szót használni, de igen furcsának fogom találni azt, hogy ha az intelligentia részére kötelezettség nélkül arrogál­tatik valamely jogosultság. (Helyeslés jobbfelöl.) A szőnyegen forgó törvényjavaslat egészen új jog­alapra fekteti az egyéves önkéntesi szolgálat ked­vezményét és ezen jogalap szerintem ethicailag is sokkal helyesebb. Mert e törvényjavaslat nem a középiskolát végzett intelligentiának nyújtja az egy évi szolgálat kedvezményét, hanem azon külön intelligentiának, mely a hadi szolgálat érdekében lett elsajátítva és igazolva. Ethicailag szerintem sokkal helyesebb tehát az, hogy ha a hadi szolgá­lat érdekében megszerzett külön képzettségnek nyujtatik az a biztosíték, hogy az illető szükségen túl nem fog hadi szolgálatban tartatni, mint az eddigi privilégium természetével biró kedvezmény­nek fentartása, mely azt egy osztálynak nyújtotta. Én privilégium igénybevételét nem kívánom soha, egy osztály részére sem, nem kívánom az intelli­gentia részére sem. Lincoln, ki mint egyszerű szabó-mesterember a hatalmas északamerikai köz­társaság elnökévé emelkedett, bizonyára intelligens ember volt már fiatal korában is, de nálunk még csak az egyévea önkéntesi kedvezmény jogosult ságát sem birta volna elnyerni. Ne beszéljünk tehát, t. ház, szellemi proletariátus teremtéséről, hogy ha mi az intelligentiának egy privilégium termé­szetével biró kedvezményét eltöröljük. Biztosítsuk a képzettségnek akadálytalan érvényesülését min­den téren és akkor nem fog beszélni kelleni az intelligens proletariátusról, a melynek igazi te­nyésztő melegágyát a privilégiumok képezik. A törvényjavaslat, t. ház, az intelligentia ré­szére czélul tűzi ki a tiszti vizsgának letételét, a nélkül azonban, hogy a tiszti vizsga letételével biztosítaná egyúttal a katonatisztté való kineve­zést. S én a törvényjavaslatnak ezen intézkedését is igen helyesnek tartom, mert ez által sok incon­venientiának vétetik eleje, minthogy a katonatiszti állásnak betöltéséhez nemcsak az intelligentia kívántatik meg, hanem az még sok más egyéb kellékektől is függ; de ki a tiszti képzettséget igazolta, azt feltétlenül fogja megilletni az egyévi szolgálat kedvezménye, mert háború esetére biz­tosítva van a hadiszolgálatra való használhatósága. Elismerem azonban, hogy igen súlyos terhet ró ifjúságunkra az e törvényjavaslatban foglalt új jogalap az önkéntesi szolgálatra nézve, mely ezen­túl kötelezi őket a tiszti vizsga letételére. Súlyos ezen teher, eltekintve teljesen azon eshetőleges másodévi önkéntelen önkéntesi szolgálattól. El­ismeri ennek súlyos voltát maga a kormány is, mert hiszen ép azért szólította fel a cultusminis­terium az összes felsőbb tanintézeteket vélemény­adásra az iránt, hogy miként lehetne e bajon segí­teni. Érzi tehát ennek súlyát nemcsak a t. ellen­zék, hanem érezzük mi is, mint a mai militarismus korszakának egy elementáris csapását. De mint minden elementáris csapásnál vannak olyanok, kik csak jajveszékelni tudnak, a kik a harangot félreverik, sőt olyanok, akik imádkoznak is, addig én a magam részéről igyekeztem tőlem telhetőleg utat és módot találni arra, hogy miként lehessen ezen terhet enyhíteni (Halljuk! Halljuk'.) és ha a t. ház türelmével vissza nem élek, bátor leszek azt lehetőleg röviden előadni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyévi önkéntesi szolgálatnak terhe nem egyenlő, ha azt a különböző hivatásbeli ágak sze­rint szemügyre vesszük, mert a míg példának okáért teljesen eltekintve azoktól, kik a theologiát éskik az orvostudományokat hallgatják s a kik amúgy is csak félévi fegyveres szolgálatra vannak köte­lezve s igy tehát eo ipso előnyös helyzetben van­nak, vannak más hivatásbeli ágak, melyeknél az illetők hat osztályú középiskola elvégzése után a kereskedelmi akadémiát vagy valamely keres­kedelmi középtanodát végzik 2 — 3 évi tanfolyam alatt. Úgyszintén azok, kik hat évi, esetleg nyolcz évi középiskolai tanfolyam után 2—3 évi tanfolyam alatt — a gyakorlati idők beszámításával — végzik

Next

/
Thumbnails
Contents