Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-164

376 lftt. országos ülés január 18-án, pénteken. 1889. a mezőgazdasági akadémiát, vagy annak valamely közép tanodáját. Továbbá azok, kik a műegyete­met végzik, szintén nyolcz középiskolai osztály után 4 évi tanfolyam hallgatása mellett — minthogy ott az oktatásban a gyakorlat és az elmélet telje­sen egybe van olvasztva, megnyerik ezen 4 évi tanfolyam alatt a teljes qualificatiót. Ugyanez áll azokra nézve, a kik a bányászati akadémiát végzik. Ellenben nem ily helyzetben vannak azok, kik a tudományos egyetemen abölcsészeti facultást, vagy még kevésbbé azok, kik a jog-és államtudományo­kat hallgatják, mert ezek a nyolcz osztályú közép­iskola elvégzése után 4 évi tanfolyam mellett egyévi tanárképző intézeti gyakorlatra és a jogá­szok két évi joggyakorlatra vannak utalva és igy ha még ehhez hozzájön az egy vagy két évi önkéntesi szolgálat, ezek 7 — 8 évi tanfolyamra vannak szorítva, hogy pályavégzettek legyenek, hogy a teljes qualificatiót megnyerjék. Ez, t. ház, valóban elviselhetetlen teher, Daczára ennek, én teljesen indokoltnak tar­tom a törvényjavaslat azon rendelkezését, hogy azok, kik a hadi szolgálatot az önkéntesi évben teljesítik, ez alatt polgári tanulmányaikat ne foly­tathassák. Ennek helyességét elismerték az összes tanintézetek is. De midőn ennek helyességét elismerem, semmivel sem látom indokolva azt, hogy miért ne lehessen az elméleti jogoktatást a joggyakorlattal szerves kapcsolatba hozni. Ez a jogoktatásnak bizonyára nem hátrányára, hanem csak előnyére válnék; mert egyetlen egy tudomány-ág sincs, a mely oly czélszerűtlenül, oly impractice oktattat­nék, mint épen a jog- és államtudományok, a miért is azoknak gyakorlatiabbá tételére nem nálunk, de Németországban, melynek eddig példáját követtük, igen erős mozgalom indult meg. A hírlapokból olvastam csak, hogy a t. cul­tusminister ur elnöklete alatt egy szaktanácskoz­mány már megállapította ama kedvezményeket, melyekben az ifjúság azon része réfzesittetik, a mely az egyévi önkéntesi szolgálatát teljesíteni köteles. De eltekintve attól, hogy én azon kedvez­ményeket egyáltalán kielégítőknek nem tartom, kijelentem azt, hogy én nem kedvezményeket, hanem reformokat tartokszükségeseknek. (Helyes­lés és tetszés.) Szállítsák le az elméleti jogi tanfolya­mot három évre, természetesen azon három évnek jobb kihasználása mellett, mint a hogyan az eddig kihasználtatott; (Élénk helyeslés) azután pedig a negyedik év hozassék szerves kapcsolatba a jog gyakorlattal és pedig a positiv tantárgyaknak semi­nariumszerű oktatásával. (Élénk helyeslés.) Ez elő­nyére válik magának a jogoktatásnak is, nrig azon kedvezmények, a melyek contempláltatnak, a jogok­tatásnak hátrányára szolgálnak. (Ugy van! balfelöl.) A ki azután ezen alapeszme alapján a három évi elmé­leti jogoktatás befejezése után az egy, esetleg két j évi önkéntesi szolgálatot teljesíti s azután a negye­dik évi jogi tanfolyamot kapcsolatban agyakor­lattal és kapcsolatban a gyakorlati oktatással fogja hí Ugatni, annak rendkívül meg lenne könnyítve ugy a birói, ügyvédi vagy azon gyakorlati köz­igazgatásiyizsga letétele, (Helyeslés és tetszéés) mely eddig— elég sajnos— szervezve még nem lett. Ez előnyére válnék a jog- és államtudományok okta­tásának és 1 az egyévi önkéntesi szolgálat által elvesztett év teljesen ki lenne pótolva. (Helyeslés és tetszés.) Csakhogy igen természetes, hogy ennek keresztül vitele némileg nagyobb conceptiót igé­nyel, mint azon palliativ segédeszközök, melyek­nek foganatba vételéről eddig hallottam. S itt csak mellesleg kívánom még egyúttal a kormány figyelmét arra is felhívni, hogy miután az önkéntesi szolgálatnak éve október elsejével kezdődik, szükségesnek tartanám, hogy az összes felsőbb tanintézetekben is az iskolai év megkezdése ezzel összhangzásba hozatván, ismét október else­jével kezdődjek. Midőn azonban, t. ház, a mint már kijelentet­tem, elfogadom a törvényjavaslatnak azon rendel­kezését, a mely a magyar ifjúságot a tiszti vizsga letételére kényszeríti, nem tehetem ezt a nélkül, hogy garantiákat kívánják arra nézve, hogy ezen tiszti vizsgát le is fogják tehetni. Én, t. ház, a német nyelvnek alapos ismerését erre nézve akadálynak nem tekintem, de egészen más az, valamely nyel­vet bírni, egészen más, az annak alapos ismeretéről vizsgálatot tenni és egészen más valamely idegen nyelven szakvizsgálatot kiállani. Szakvizsgálatot csakis azon nyelven lehet letenni, a melyen gon­dolkozni szoktunk. (Igazi Ugy van! Tetszés a bal­és szélső balfelöl.) Hallottam sokaktól, kiknek e részben sze­mélyes tapasztalatai vannak, a kik tehát a tartalék­tiszti vizsgát letették — a mely koron én szeren­csésen túl vagyok — hogy a tiszti vizsgálatnál nem kívántatik a német nyelv ismerete oly mérv­ben, hogy a végett meg kellene valakinek bukni. Elég helytelenül. Ha én akarom a közös hadsereg intézményének fentartását, akarom az eszközöket is és megkívánom a német nyelv teljes és alapos ismeretét, de perhorrescálom a német vizsgálati nyelvet. Vájjon nem sokkal czélravezetőbb-e az, hogy azt mondjuk, hogy a tartalékos tiszti vizsga nyelve legyen a magyar nyelv mint az állam nyelve, de németül kell tudni, mégpedig alaposan, mint az, hogy azt mondjuk, hogy a tartalékos tiszti vizsgálat nyelve legyen a német, de azért azt nem kell alaposan tudni. Hiszen a diplomatiának nyelve köztudomásúlag, legalább a művelt nem­zetek kö;t, a franczia nyelv, de azért sem Bécsben, sem Berlinben, sem másutt nem követeltetik a diplomatiai vizsgálatnak franczia nyelven való letétele. Sot épen a bécsi közös külügyministerium­ban a fennálló szabályok szerint szószerint „leg-

Next

/
Thumbnails
Contents