Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-164
374 164. orsraägos ülés január 18-án, pénteken. 1SS9. ugyanezen ház és ezen ház najryobb részben ugyanazon tagjai tüntető egyhangúsággal fogadták el a népfelkelésről szóló törvényjavaslatot. Szükségesnek tartottam erre reá utalni, nehogy a mostani törvényjavaslat körül kifejlődött heves küzdelem azon félremagyarázásra adjon okot, mint hogyha a hazánk védelme iránti egyetemlegesség köztünk felbomlott volna. (Általános helyeslés.) Nem. Nem bomlott fel és ismét helyre is állana, ha felbomlóit voinais, ha e haza veszélyben forogna, ha e haza védelmeié hivatnánk fel. Azonban jelen pillanatban a béke áldásai közepette tárgyalhatjuk e törvényjavaslatot, teljes objectivitással tárgyalhatjuk annak horderejét és intézkedéseinek czélszerííségét. És vájjon, t. ház, kinek köszönhetjük a béke ezen áldását'? Legelső sorban önmagunknak, vagyis azon áldozatkészségnek, melylyel erőnknek teljes megfeszítésével biztosítottuk hadseregünknek készen létét, biztosítottuk azt oly fokon, hogy mai nap a mi szövetségünk ép oly becses lehet szövetséges társainknak, a milyen becses azok szövetsége mi reánk. Noha azonban nagy áldozattal és erőnk minden megfeszítésével biztosítottuk a békét, a hadügyi kormány most újabban nagy és súlyos áldozatokat követel tőlünk, követeli tőlünk most, midőn főleg a hadi létszám direct vagy indireet 10 évre leendő megállapítása forog kérdésben. A közös védelem nem képez és nem is képezhet köztünk és a közjogi alapon álló ellenzék közt, de még a t. túloldal legszélsőbb árnyalata közt és köztünk sem képezhet ellentétet, (Helyeslés balfelől) mert nem a közös védelem az, a mely 10 évre megállapíttatik, ezen közös védelem örökös, mert a pragmatica sanction alapul; és épen azért nem tartom szerencsés mottónak az oly Schlagwort használatát, mint a minő az „Armee auf Kündigung a , mert az bizalmatlanságot kelthet, de legkevésbé felel meg a tényleges közjogi alapnak. (Helyeslések.) Mi az tehát, a mi eddig 10 évre volt megállapítva. Az egyedül a hadi létszám. E helyett a hadi kormány ujoncz-jutaléknak megállapítását követeli tőlünk, még pedig tetemesen felemelt számban. Tagadhatatlan, nem is tagadja senki, hogy ezzel ismét súlyos áldozatot követel tőlünk uiny vérben, mint pénzben S midőn én hajlandó vagyok ezen súlyos áldozatot meghozni s hajlandó vagyok azt megszavazni, teszem ezt két feltétel alatt. Az első feltétel az, hogy a magyar állams a magyar alkotmány önállósága csorbát ne szenvedjen, a második pedig az, hogy épen a magyar állam önállóságából kifolyólag, a közös hadsereg intézményének, sőt annak német szolgálati nyelvének fentartása mellett állami és nemzeti létünk a tiszti vizsga kérdésében törvényes kifejezésre jusson. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Közjogi jelentőséget én, t. ház, nem tulajdonítok annak, hogy a hadi létszám helyett az ujonczjutalék megállapítása követeltessék, noha kétségbevonhatatlan, hogy e kettő nem ugyanaz, hogy most egy tetemesen nagyobb teher követeltetik tőlünk. Kétségbevonhatatlan ez már azon körülménynél fogva is, mert a hadköteles kornak egy évvel későbbi időre, tehát fejlettebb generatióra való hárítása folytán bizonyosan azujonczjutalékból egy magasabb hadi létszám fog kitelni, mint az, a mely eddig fixirozva volt. Hozzá teszem azonban, hogy a törvényjavaslat ez intézkedését, mely a hadkötelezettségi kornak kitolását involválja, én teljesen indokoltnak tartom s a magam részéről elfogadom, de kétségtelen az, hogy ez által igen nagy és súlyos pénzügyi terhek fognak reánk hárittatni. Hiszen a honvédelmi minister ur már is előterjesztette azon költségtöbblet követelményét, melyet a legközelebbi időben akar igénybe venni ; és én meg vagyok győződve arról, hogy későbbi időben ezen teher, ezen költségtöbblet még nagyobb lesz. De legyen az bármily nagy, legyen az még oly nagy is, mint azt Horánszky Nándor t. képviselőtársunk kiszámította, még akkor is elfogadom és megszavazom teljes öntudattal ; teljes öntudattal megszavazom azért, mert alkotmányos garantiáink vannak arra, hogy azért a hadügyi kormányzat egy garassal sem fordíthat többet a nagyobb hadi létszámnak kiképeztetésére, mint a mennyit alkotmányos úton rendelkezésére fogunk bocsátani. Es ha áll az, amit a honvédelmi minister ur a minap kifejtett és a miben én legkevésbé sem kételkedem, hogy a hadügyi kormányzat administrativ úton lesz képes, tudniillik a kiképzett legénységnek nagyobb számú szabadságolásával a netáni ujonezjutalékból kitelő nagyobb hadi létszámot kiképezni. Ez ellen, azt hiszem nekünk legkevésbé sem lehet kifogást emelni, sőt én a magam részéről legalább a hadügyi korI mányzatnak csak elismeréssel fogok adózni. E részben tehát, t. ház, lehet pénzügyi aggályokat táplálni, de közjogi sérelem és alkotmányjogi feladás e kérdésben nem foglaltatik. Egészen más kérdés azonban az, hogy a törvényjavaslatban határozottan és világosan ki van-e fejezve az, hogy az ujoncz-jutalék nagyságának megállapítása csak 10 évre terjedhet. Ebben már lényeges alkotmányi kérdést látok, daczára azon fentartásnak, mely az ujoncz-jutalék tényleges kiállításának évről-évre való megszavazását biztosítja. Az ujoncz-jutalék tényleges kiállításának megszavazása a mi kizárólagos önálló független jogunkat képezi, az megilleti e monarchia mindkét államát, egymástól teljesen függetlenül, mig az ujonczjutalék nagyságának megállapítása közösügy, mely ép azért eddig legalább tiz évről tiz évre lett megállapítva. En, t. ház, a nagyobb garantiát az ujoncz-jutalék tényleges kiállításának évről-évre leendő megszavazá-
