Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-164

164. országos ülés január 18-án. pénteken, 1889. 373 164. ORSZÁGOS ÜLÉS. 1889. évi január hó 18-án, pénteken. Péchy Tamás elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv-hitelesítés. Elnöki jelentés báró Salmen Jenő végleges igazolásáról és egy beérkezett kérvényről. A véderöröl szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Napirend. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Fabiny Teofil, b. Fejérváry Géza, Baross Gábor, Bedekovich Kálmán, b. Orczy Béla, gr. Széchenyi Pál, (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Dárdai Sándor jegyző ur fogja vezetni. A javaslatok mellett szólni kívánókat Beőthy Algernon, az azok ellen jelentkezőket Nagy István jegyző urak fogják jegyezni. Méltóztassanak meghallgatni az utóbbi ülés jegyzőkönyvét. Dárdai Sándor jegyző (olvassa az 1889. január hó 17-én tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök : Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Jelentenem kell a t.háznak, hogy báró Salmen Jenő, Szebenvármegye nagy-disznódi választó kerületében megválasztott országgyűlési képviselőnek megválasztása óta a szabályszerű 30 nap eltelvén, a nélkül, hogy választása ellen kérvény adatott volna be, ehhez képest báró Salmen Jenő képviselő a végleg igazolt képviselők névjegyzékébe iktattatik. Bemutatom Gyanafalva község elöljáróságának Pázmándy Dénes képviselő által beadott kérvényét, melyben a magyar nyugoti vasút állami birtokba vétele után Gyanafalva vég-, illetve forsgalmi állomásnak való meghagyásáért esedezik. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatott a ház kérvényi bizottságának. Az elnökségnek több, előterjesztése nincs. Más előterjesztése lévén, következik a napirend, a véderőről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Beőthy Algernon: Dárdai Sándor! Dárdai Sándor: (Halljuk ! Halljuk !) A parlamentarismus kifolyása az, hogy a pártok küzdelme egyúttal a hatalom iránti versengésből áll s ezen versengés nemcsak jogosult, hanem midőn a pártok küzdelme egyúttal a közjóra irányuló elvek küzdelmén alapul, ezen küzdelem egyúttal üdvös és magasztos is. (Helyeslés a jobboldalon.) De azon perczben, a melyben a haza veszélyben forog, megszűnik a pártoknak ezen küzdelme, megszűnik ezen versengés. És ha Pulszky Ágost t. képviselőtársam minapi beszédében utalva a mohácsi vész idejére, melyben a pártoknak gondatlan viszálykodása e hazát veszélybe döntötte, ugy nem akarok én az akkori pártviszályoknak elemzésébe bocsátkozni, mely a trón uralma körüli viszályban állott, hanem esak egyszerűen megjegyzem, hogy hazánk történelmének nem egy, hanem igen számos dicső lapján az ellenkezőre is vannak példák feljegyezve; a „Moriamurpro rege nostro" a magyar nemzet loyalis hűségének örökké dicső fényét és koszoiuját képezi. De az sem szükséges, hogy ily messze távolban keressük a pélj dát. Mert hiszen csak a legközelebbi múltban is