Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-163

368 , 168. országos Ülés január lí-én, csütörtökön, 1889. szerrel lép fel. A t. kormány és túloldal elégségesnek tartja, ha ezt úgy állítja oda, hogy vele minden érdeket keresztül gázoljon és hogy megállapíttaBsa a katonai követelményeknek egy dictaturáját, a mely követelményeket pedig a védelmi szükségekkel azonosítani egyáltalában nem lehet, mert ez két oly fogalom, mely egymást nem fedezi. Én azt találom, t. ház, hogy ezen állítás és érvelés bizonyos szabatosítást követel. Mert nem elég azt tudni, hogy fegyverkezni kell, nem elég tudni, hogy a hadsereg kereteit mily mérvben kell tágítani, hanem annak az értékét is meg kell állapítani. De annak mértékét általános irányzatok nem állapítják meg, magának Európának fogalma sem; mert Európa kisebb és nagyobb államokból áll s ennek következtében még nem tudjuk, hogy melyik állam után kell indulni. Az igenis, kétséget nem szenved, hogy mérvadó momentumot képez e monarchiának magának nemzetközi helyzete, annak politikája, azon állami benső szükségek, a melyek a politika által kielégítést kivannak. Mert a hadsereg, t. képviselőház, semmi más, mint a politikának eszköze és ennek következtében a hadseregnek reformja első sorban nem katonai, hanem politikai kérdés ; (Igaz! ügy van! a baloldalon) politikát pedig mi, az alkotmányos factorok csinálunk, nem pedig a hadügyi kormány. (Helyeslés balfelöl.) És, t. ház, ha ez ugy van, hogy a hadi szervezet megállapításánál minden állam saját nemzetközi, mondhatnám egyéni helyzete a mérvadó: bizonyítja első sorban Németország példája. Nem kevesebb ember, mint Moltke tábornagy mondta azt, hogy Németországnak annak következtében, hogy ezt a positiót megnyerte és elfoglalta, mondhatnám, száz esztendeig telj eseu fegyvérzetten, teljesen vértezetten kell állania. Bizonyítja azon különféleség, a mely Európa minden államának hadi szervezetében észrevehető. Angolországnak más a hadi szervezete, mint Olaszországnak, ennek más, mint Oroszországnak, Oroszországnak más, mint Francziaországnak, Francziaországnak viszont más, mint nekünk. Miért ? mert minden államnak más a nemzetközi helyzete, más a politikája, mások igényei, ennek következtében annak a hadi szervezet különféleségében kifejezésre kell jutni. (Helyeslés balfelől.) Az igen t. honvédelmi minister ur is ebből indult ki bevezető beszédjében, ámde a consequentiát nem vonta le helyesen. A t. honvédelmi minister ur hivatkozott arra, hogy 1868-ban monarchiánk szervezete, nemzetközi helyzete új hasisra lett alapítva, be lett hozva az alkotmány és ennek következtében reformálva lett véd erőszervezete; a mi ismét bizojyítja az összefüggést a nemzetközi és katonai szervezet között. És azután összehasonlítást tett a mostani helyzettel 8 abból deducálta a jelenlegi törvényjavaslatelfogadásának szükségét. Én is azt tartom, t. ház, hogy nekünk igenis a mostani és az akkori nemzetközi helyzettel való összehasonlításból kell kiindulni s ha azt találjuk, hogy a monarchia eddigi védelmi szervezete, a monarchia eddigi nemzetközi igényeinek és követelményeknek meg nem felel: akkor ezen törvény javaslat megbirálásánál mérvadó momentumot az fog képezni, hogy monarchiánk nemzetközi helyzete javult-e vagy sem? (Helyeslés a baloldalon.) És én, t. ház, határozottan kivánom constatálni, hogy a nemzetközi helyzet igenis javult. Mikor az 1868-ik évi véderő törvény alkottatott, akkor a monarchia egy nagy háborúból jött ki Németországgal és Olaszországgal: nem mondom, hogy ennek következtében a helyzet feszült volt, de igenis bizonytalan volt; ma pedig oda fejlődtek a dolgok, hogy a monarchia Németországés Olaszországgal szövetségben van. Ezen szövetségre többször történik hivatkozás. Hivatkozott rá az igen t. honvédelmi minister ur is, én ezen szövetségben a fegyveres erő kiterjesztésének egy motívumát látom két okból: először azért, mert hogy ha ezen hármas szövetség védereje egy imposans erőt fog képviselni, akkor a békét nem fogja senki megzavarni s azt is mondta, hogy a monarchia véderejét azért is kell fokoznunk, hogy szövetsége a szövetségesek előtt mentől becsesebblegyén. A mi az első kérdést illeti, hogy a túlságos fegyverkezés mennyire fogja a békét biztosítani, hát ennek taglalásába nem bocsátkozom igen egyszerűen azért, mert látnoki képességgel nem birok. De kénytelen vagyok erre egy rövid reflexiót tenni. Azt méltóztatott mondani, hogy a monarchiának véderejét már azért is kell fejleszteni, hogy szövetségeseinknek mentül becsesebbek legyünk. És erre azért kívánok reflectálni, mert e kérdést illetőleg létezik egy bizonyos homály, egy bizonyos félreértés, a mennyiben vannak sokan, a kik azt hiszik, hogy a Németországgal való szövetség indirect folyománya az, hogy a véderöt fejlesszük. Én t. ház, azok közé tartozom, a kik a monarchiának Németországgal való szövetséget szivemből üdvözlöm és azt tartom, hogy igenis, a monarchiának kötelessége a szerződésben elvállalt kötelezettségének eleget tenni, de utoljára tehetségen túl eleget tenni nem lehet. Én azon szerződésben nem találok egyetlen egy pontot sem, a mely azt tartalmazná, hogy a monarchia kénytelen volna véderejét fokozni. Általában ha államok, nagyhatalmasságok egymással szövetséget kötnek és ha arra akarnak biztosítékot vállalni a szerződésben, hogy casus belli esetében mennyivel tartozik segíteni egyik a másikat, akkor ez világosan, szám szerint a szerződésben kiírandó; és ha ez a szerződésben kitéve nincs, akkor nem lehet, hogy