Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-163

163. országos tilésj&nnár 17-én, csütörtökön. 1889. 367 Maszák Hugó, kit csakugyan ez az epitheton megnem illet. (Moagás.) A kormánynyal összeköttetésben levő más távirati iroda nem létezik; e távirati iroda is pedig, hogy mit közöljön, mit ne közöljön, sem tőlem, sem mástól a kormány részéről ugyan utasítást nem kapott soha. Ha tehát az illető hibázott, végezzenek vele a lapok és szorítsák arra, hogy teljesítse a kötelességét; de, mint hajlandó vagyok hinni, ő megküldte a tudósítást, de azután a bécsi lapok látták jónak nem közleni. Ez iránt pedig a magyar ministerelnöknek intézkedni már csakugyan nem lehet. (Helyeslés jobb felől. Halljuk! Halljuk!) En részemről, saját szempontomat véve, csak örülök, ha mentül nagyobb szélességben közöltetnek az itt minden pártról elmondott beszédek ; és nagyon örülnék, ha Fenyvessy Ferencz képviselő urnak beszédét in exfcenso közölnék.; mert semmi nagyobb hasznot nekünk, ezen pártnak, mint ez, nem tenne. (Helyi slés jobbfelől. Derültség.) Végül nem reflectálva arra, a mit a Tiszákról szíves volt elmondani, megjegyzem egyszerűen azt és itt, ha tetszik, igen sok nem-kormánypárti képviselőre merek hivatkozni, nem kívánva, hogy itt e házban pártfeleiket megtagadják, de agy, mint emberre, akkor, ha rákerül a sor, merek hivatkozni, hogy nem tudja-e mindenki, hogy politikai téren nem egy közülök, azért nem viszi azt a szerepet, a mely tehetségét, közelismerés szerint, a közügyekben megilletné, mert velem oly közel viszonyban áll. Éz a való s nem az ellenkező ; és ebben nem fogadok el senkitől semmiféle, még a dolog szinét is kerülő gyanúsítást. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem tehetek róla és mint ember örülök is, ha a hozzám közel állók kivívták a közbecsülést ugy, hogy egyik-másik bizottság élére állíttatnak, vagy kiérdemlik e parlamentben azon tekintélyt, bár fiatal korukban, hogy fáj, a mit mondanak és hogy mások jajgassanak; mert a kinek fáj valami, az szokott jajgatni. És még egyet befejezésül. Nagyon jellemző s nem is először hallunk Fenyvessy Ferencz képviselő úrtól ilyen, a szabadság iránti ideáira jellemző kívánságot, a melyet ma a kormányhoz intézett. Azt kívánta, hogy egy egyetemi tanár azért, mert állítólag olyat mondott, a mi szerinte egészen helytelen, a kormány által hivatalától mozdittassék el. No uraim, Magyarország még nem jutott odáig, hogy a szabadság az arról ily fogalommal biró emberek védelmére szoruljon. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Nagy István jegyző: Beőthy Ákos! Beőthy Ákos: T. ház! Alig létezik törvényjavaslat, melylyel szemben annyira szükségét éreztem annak, hogy lehetőleg kerülve a szélsőségeket, helyes, egészséges középutat fogadjak el, mint épen ennél. Mert egy törvényjavaslat, mely a véderő reformját tárgyaíja, számtalan kérdést és problémát vet fel, melyeknek következményei és követelményei egymással ellentétben állanak. Ha a katonai szempontok végső consequentiáit vonjuk le, akkor más nem kevésbé fontos követelménynyel és érdekkel jövünk ellentétbe. Épen azért az ily törvényjavaslat tárgyalásánál igyekezni kell arra, hogy minden szempontot, minden tekintetet mérlegeljünk s igyekezzünk azokat kiegyenlíteni. Az 1868 : XL. t-ez. e követelményeknek ceteris paribus megfelel. Nem mondom, hogy ez tökéletes törvény, hogy minden jogos nemzeti aspiratiót kielégített, de egészben egy modus vivendit képvisel, melylyel meg lehetett volna élni — esetleg csekély módosításokkal — odáig, a mig oly törvényt nem alkojthatunk, mely minden követelményt kielégít. És ha a t. kormány azt az eljárást követte volna, melyet 1879-ben, ha a mostani törvény meghoszszabbításät hozta volna javaslatba, alig lettem volna képes hozzájárulásomat megtagadni. De a t. kormány nem ez utat követte. Más törvényjavaslatot terjesztett be, mely a létező törvénynek nem reformját, javítmányát képezi, mert sarkából egészen ki van forgatva ; új conceptiót tesz helyébe, melyet nem lehet röviden másként jellemezni, minthogy e törvényjavaslat szélsőségekben mozog, a katonai szempontok egyoldalú túltengését képezi minden más szempont felett ; (Ugy van! balfelől) természetes, hogy ezt el nem íogadhatom. Messze vezetne, t. ház, ha mindazon mozzanatokra és részletekre kiterjeszkedném, a melyekben a katonai szempontoknak ezen túltengése nyilatkozik. Csak egy- két fontosabb mozzanatról kívánok megemlékezni. (Halljuk!) Ezen törvényjavaslat a hadseregnek kereteit, hadi létszámát és a póttartalékot lényegesen emeli, a mi által súlyos financiális teher nehezedik reánk. Ezen terhet t. barátom Horánszky kiszámította, a kinek számítását nagyban és egészben mindenki, a ki a hadügyi költségvetést ismeri, helyesnek és alaposnak fogja tekinteni. Ezen törvényjavaslatnak pénzügyi eredményei képviselhetnek kisebb, vagy nagyobb összeget, de romboló hatásuk minden körülmények között be fog következni. Mert hadügyi költségvetésünk oly nagy mennyiséget képvisel, melylyel szemben államháztartásunk rendezése majdnem a lehetetlenségek közé tartozik. Épen azért, t. képviselőház, kötelességünk megvizsgálni azon indokokat és érveket, melyek alapján tőlünk ily súlyos áldozatok követeltetnek. (Halljuk!) A t. kormány érvelésének főpontja az, hogy egész Európának általános irányzata az, hogy minden állam fegyverkezik és ennek következtében mi is kénytelenek vagyunk hasonlót tenni. Ezen állítás és érvelés bizonyos dogmaticus kény-