Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-163

362 168. országos ülés jaimár 17-én, csütörtökön. 1889. azt mondom, hogy belügyminister is. Minden fontosabb bizottság élén, mely az ország létérdekére vonatkozó kérdéseket van hivatva tárgyalni, nevezzük azt főrendiházi reformnak, vagy regale-váltságnak, ott van a másik Tisza. A delegatióban, e kis parlamentben, ezen oly fontos bizottságban, ott is egy Tisza elnököl s a véderőbizottságnak ki lenne más az elnöke, mint Tisza (Derültség bálfelöl) és végül ki védelmezné a jelen törvényjavaslatot, ki vádolná az ellenzéket hazafiatlansággal, mint szintén egy Tisza. Elismerem, t. képviselőház, nagy tehetségüket, ismerem politikai értéküket, de csudálkoznomkell, hogy 250—300 kormánypárti képviselő közül ilyen dologra nem akadna más ember, csak Tisza. S ugy hallottam a minap, hogy már annyira vagyunk az ő eultusukkal, hogy a tudós académia elnökévé is Tisza Kálmánt akarják választani a tudós akadémikusok. (Mozgás jobbfelöl. Derültség balfelöl.) Ha most már ennyire vagyunk, nem marad egyéb hátra, mint hogy az országnak régi szép czímerét, a négy folyót s a megkoronázott hármas dombból kiemelkedő kettős keresztet a Tisza czímerével cseréljük fel. (Derültség.) A t. ministerelnök nr, ugy a clubban, mint itt a házban, bátran s elismerem, mint mindig, verve-vel, védte ezen törvényjavaslatot s a nála nem szokatlan azon argumentumra hivatkozott, hogy azt nékie „szent meggyőződése" sugallja. Én tisztelem, t. képviselőház, minden államférfimnak meggyőződését, de bocsánatot kérek, 1867-ben is —saministeri székből is, egy és ugyanazon meggyőződésre hivatkozni, ez talán mégis egy kicsit sok a jóból. Egy meggyőződést indokoltnak ismerek el ezen törvényjavaslat védésénél s ez az, melyre a honvédelmi minister ur utalt, ez a compromiss-meggyőződés. (Tetszés balfelöl.) Hiszen, t. képviselőház, a kormánypárti clubban, midőn előzetesen tárgyalták e törvényjavaslatot, hányan voltak, a kik ellene felszólaltak s mai napon is a megtámadok közül Beőthy Algernon védelmére kelt. (Felkiáltások jobbfelöl: Ö nem támadta meg!} Elnevezték ezt az állapotot, melyben a kormánypárti club volt, criticus állapotnak. Mi az a criticus állapot? A physica szerint criticus állapot az, mikor a folyadékok olyan magas hőmérséken vannak, hogy már megszűntek folyadékok lenni, a nélkül azonban, hogy elpárolognának. (Zajos tetszés és derültség a baloldalon.) Ezen illékony állapotban jól esett látni egy jellemszilárdjegeczet (Felkiáltások balfelöl : Pulszky Ágost!), a ház eltalálta, Pulszky Ágost t. képviselő urat. (Zajos derültség balfelöl.) T. képviselőház ! Éti szerencsétlen helyzetben vagyok, de a t. ház szerencsés helyzetben van, tudniillik ugy tudom és ugy gondolom, hogy azt a beszédet, melyet Pulszky t, képviselő ur tartott, a t. ház minden tagja réges-régen elfeledte, mert ha nem feledte volna el, nem hiszem, hogy nem akadt volna a többség kebelében is képviselő, a ki ne adott volna be egy határozati javaslatot, hogy a kormány „hasson oda", hogy egy olyan jogtanárt, a ki azzal a férfiúval szemben, a ki igazán alkotmányt védett, azzal szemben ezen alkotmányvédelmet egyenesen csak jogászi szörszálhasogatásnak nevezi; hogy azt a jogtanárt, a ki képes a ház felzúdulása nélkül — bár elismerem büszkén, akadt a többség kebelében Horváth Gyula, a ki rázúdult a képviselő úrra •—• a ki a magyar állam nyelvét odaállítani merte a német nyelv mellé; a ki azt merte mondani, hogy a nemzetiségeknek joga lesz a magyar állam nyelve ellen felkelni és izgatni. Pulszky Ágost: Azt nem mondtam! Fenyvessy Ferencz: A t. képviselő ur hiába fog hivatkozni beszédére, mert ez megjelent minden napi lapban és ugy vagyok értesülve, hogy ma már a naplóban ez szépen ki van hagyva. Hogy mondom, „hasson oda" a kormány, hogy az ily jogtanár az ifjúság érdekében minél előbb mozdittassék el helyéről. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Egy ily beszédre csak egy választ adhatunk és egy választ fognak adni választói s e válasz az, a mit a magyar operetterefrainjében énekelnek: szégyelje magát! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Maga a tárgyalás az előttem szólottak által annyira ki van merítve, az érveknek annyi súlyával jött mindkét ellenzék a javaslat ellen, hogy csekély tehetségemnek nem maradt fenn voltaképen semmi —- nem akarnám tehát a t. házat untatni. De mégis, mielőtt beszédemnek a végére jönnék, egy körülményre kell a t. parlament figyelmét felhívnom, a mely vonatkozik a véderőről szóló törvényjavaslat tárgyalására. (Halljuk!) A t. kormány és a ház igen jól tudja, hogy mily rendkivüli fontossággal bir ezen törvényjavaslat ugy hazánkra, mint a monarchiára nézve; igen jól tudja az egész képviselőház, hogy mily lázas izgatottsággal kisérik figyelemmel e javaslat^ tárgyalását ugy e házban, mint e házon kivül. És mi történik, t. ház ? Van egy a t. kormány által, de államköltségen, fentartott hivatalos távirati iroda, mely ellátja az összes bécsi és igy a külföldi lapokat e fontos törvényjavaslat tárgyalásának ismertetésével. És ime, mégis a legdurvább hézagos tudósítások jelennek meg a bécsi sajtóban ugy a mint a külföldi sajtóban. (Igaz! Ugy van! bálfelől.) Komlóssy Ferencz: Zsidók csinálják! Fenyvessy Ferencz: Például, mikor ezen — ismétlem — rendkivüli fontos javaslat tárgyalás alá kerül, az első napon beszél mindkét ellenzék nevében Bolgár Ferencz t. képviselőtársam, a ki beadott egy különvéleményt. Az első napi tárgyalás után a bécsi sajtóban