Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-163

16S. országos ülés Január 17-én, esütörtökSn. 1889. 363 a kormány hivatalos tudósítása alapján megjelent ugy, a hogy a kormánypárt kisebb-nagyobb eelebritásainak beszédei benne vannak bő kivonatban, de Bolgár Ferencz t. képviselőtársam beszédéből egyetlen betű sincs irva. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A második napon, mikor nem csak a naphőse, hanem ezen beszéde által is a parlamenti tanácskozásoknak^elsőrendü szónoka, gróf Apponyi Albert szólott, (Elénk éljenzés balfelöl) a kinek beszéde hatása alól önök sem tudtak menekülni, mi történt? Ezzel szemben az összes bécsi és külföldi sajtóban a kormány hivatalos tudósítása alapján megjelent rongyos nyolcz, tiz sor, gróf Széchényi Aladár beszédéből pedig megjelent vagy harmincz sor. (Derültség a baloldalon.) A harmadik napon, mikor egy előkelő, tekintélyes nagy országos párt részéről, a függetlenségi és 48-as párt részéről Ugron Gábor t. képviselő ur beszélt (Élénk éljenzés a szélső baloldalon) és pártja nevében beadott szintén egy határozati javaslatot, a mely a vita anyagát fogja és ma is képezi, a bécsi sajtóban ezen beszédről egy betű sincs irva, hanem gróf Pongrácz Károly beszédéből, a ki pedig egy párthoz sem tartozik és ő hozzá sem tartozik senki, ő róla megjelent legalább negyven sor. (Derültség balfelöl.) Azután, a mint már előre jelezve volt, a Herr von August Pulszky beszédje persze hogy benne van. (Élénk derültség.) T. ház! Én nem szólanék ez ellen semmit, ha ez nem az állam pénzéből történik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha a t. kormány gyönyörködik abban, hogy kisebb-nagyobb államférfiai beszédei a bécsi sajtóban megjelenjenek, tessék azt a párt-cassából fizetni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hanem remélem és bizom, hogy a t. külföldi és bécsi sajtónak itt megjelent tudósítóiban, a kiket személyesen van szerencsém ismerni és tisztelni, hogy majd lapjuk érdekében felfogják lapjukat világosítani, hogy milyen mulasztást követtek el a kormány hivatalos sajtója értesítése folytán. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem akarom sokáig fárasztani a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Azonban még egy fontos dologra, az önkéntesi vizsgára nézve kell kijelentenem őszintén és nyíltan meggyőződésemet. (Halljuk! Halljuk!) A mi a német nyelv kérdését illeti, megvallom, Deák Ferenczczel tartok, a ki azt állította, hogy minden nemzetnek, a ki bizonyos politikai jövőre akar szert tenni, törekedni kell az általános műveltség megszerzésére. Eszem ágában sincs mondani semmit a német nyelv ellen, mert hiszen én nem is tudok képzelni férfiút, a ki egy ifjút, a kit szeret, arra ösztönözne, uszítana, hogy ne tanuld meg a német nyelvet. Nekem nincs ellenvetésem, hogy a német nyelv saigorúan tanittassék, nekem csak azon modor ellen van kifogásom, a melyen azt gróf Csáky minister ur taníttatni akarja. (Élénk helyeslés a balés szélső balon.) Igen feltűnő, hogy egy ítj cultusminister, a ki belép hivatalába, nem talál mást széles, nagy hatáskörében, mint azt elrendelni, hogy jobban kell tanulni a német nyelvet s akkor mondja ezt, mikor a védtörvény kerül napirendre; s akkor sopánkodik, hogy vannak családok, hol nem tudnak németül, mikor azon kellene sopánkodnia, hogy vannak Magyarországon családok és iskolák, a hol nem tudnak magyarul. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Igen, t. ház, elismerem, hogy a német nyelv szükséges a hadseregben ; (ügy van! balfelöl) és a mi pártunk, t. ház, igen helyes megoldási módot talált, midőn azt kívánja, hogy a practicus vizsga ám tétessék le német nyelven, de a theoreticus vizsga, a „Waffenlehre", a tereptan s a többi a magyar állam nyelvén legyen letehető. (Helyeslés balfelöl.) Mert nagy különbség ám a német nyelven beszélni tudni és egy theoreticus tudományos vizsgát letenni tudni. (Ugy van! balfelöl.) Hanem, t ház, ki beszél mai napság culturáról

t mikor a cultusminister maga kijelentette itt egy nyilt ülésben, bogy a hadképesség előbbre való, mint a nemzeti cultura. (Felkiáltások jobb felől: Nem azt mmdta! Élénk felk'áltások balfelöl: Azt mondta!) Hiszen, t. ház, mit fog védeni az a hadsereg, ha nincs és nem lesz e hazáuak eulturája? (Ugy van! bal felől.) Különben az rendes dolog Magyarországon, hogy a culturáról nem szeretünk beszélni, azért nem lelkesedik senki. Nézzük meg a budgetet ; abban a cultusministeri budget mai napig csak hatszorosan lett több, mint volt 1867-ben, a hadügyi budget húszszor akkora! Le van szorítva a cultura minden téren s a ki még lelkesedni tud érte, számalmas mosolyban részesül. Hogy menynyire nem adunk semmit e hazában a culturára és mily kevéssé becsüljük meg a nemzeti cultura bajnokait, annak illustratiójául egy keserű példát kötelességem elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Igen keserű a példa, vele sérteni nem akarok s azt hiszem, a kikről szó van benne, azok sem sértési szándékból tették, (Halljuk!) de igen jellemzi azt, mennyire becsülik nálunk a culturát és a cultura bajnokait. Mikor Magyarország volt cultusministere még a ravatalon feküdt, kinek ministeri működéséről lehet többféle vélemény, de azt senki. sem tagadhatja, nem is fogja, tagadni soha, hogy ő szelleme egész erejével s igazi lázas tevékenységgel igyekezett hatni a magyar nemzet eulturája érdekében s hogy az ő nevéhez culturánknak sok szép vívmánya van hozzákötve, mikor mondom, Trefort Ágoston ravatalon feküdt, akkor, t. ház, még azt sem várták be az illetékes körök, hogy a halott el legyen temetve, hanem egy másik ministertársának, a honvédelmi minister urnak