Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-163

103. országos ülés Január 17-én, csütörtökön, 1889. ggj torna hadsereget, amelynek sorában testvéreink, honfitársaink küzdenek és a ki á hadsereget jó esz­közökkel, fegyverekkel, élelmiszerekkel és garan­tiákkal látja el, az saját honfitársaink életének és vérének áldoz. De ha, t. ház, igy gondolkozom s mint a ki­egyezés loyalis és őszinte híve, a ki ezt elfogad­tam, minden habozás és utógondolat nélkül, kije­lentem,hogy ám megszavazom a hadseregnek mind, azt, a mi neki szükséges, de ezt nem teszem soha és nem fogom tenni soha alkotmányunk csorbítása árán, nem fogom hazám ifjúságának és hazám cul­turájának durva megbecstelenítése árán. (Helyeslés balfelöl.) Megadni a hadseregnek a mi őt megilleti, ez volt kiindulási pontom. De azután a legkisebb és legprimitivebb valami, a mit a hadseregtől köve­telhetünk az, hogy tartsa tiszteletben azt a törvényt, a melyet Felséges királya és ura tiszteletben tart. Az a legkisebb, a mit a hadseregtől^ követelünk, hogy ne sértse meg királya szavát. 0 Felsége el­fogadván a törvényt s aláírva azt mondja: „e tör­vényt kedvesnek tartjuk és ugy magunk mint mind­nyájuk által megtartatni Ígérjük". És mi tör­ténik 1 A tegnapi napon már utalva lett e körül­ményre, melyet azért kell felhoznom, mert velem személyesen van kapcsolatban, Nem rég egyik törvény tárgyalásánál azt állítottam, hogy a ma­gyar kormánynak egyetlen egy tagja van, a kinek a t. ministerelnök ur nem tud és nem mer impo­nálni és ez a minister, a császári királyi tábornok, b. Fejérváry Géza honvédelmi minister. (Halljuk! Halljuk!) Erre a ház nagyérdemű elnöke félbe szakította beszédemet és azt mondotta a ház több­ségének helyeslése mellett, hogy nincs igazam, mert b. Fejérváry Géza honvédelmi minister nem császári királyi tábornok, hanem császári és ki­rályi tábornok. Azt hiszem, hogy e ház t. elnöké­nek egészen igaza volt. Hanem akkor aztán mit szóljunk arról a hivatalos kiadásról, mely kezem­ben van ? Mit szóljunk a közös hadügyminister által kiadott schematismusról és azon katonai hi­vatalos lapról, mely szintén nálam van, mely meg­hazudtolja a magyar országgyűlés elnökét. Köte­lességem a t. minister urat kérdezni, ha ugyan kegyes válaszolni kérdésemre, mondja ki nyíltan, kinek van igaza, a ház elnökéneke, vagy a közös hadügyministeriumnak ? (Élénk tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) Kérem tessék megmondani, hogy tudjukmagunkat mihezszabni, mert az énparlamenti szereplésem sokkal csekélyebb, semhogy sok elnöki rendreutasítást elbírna tűrni; (Tetszés balfelöl) és ha ő kijelenti, hogy a ház elnökének van igaza, engedje, hogy őt kérjem, hogy azon ismeretes ha­tározati javaslat kapcsán „hasson" oda a közös had­ügy ministeriumban, hogy tartsák meg a törvényt, ha pedig ezt nem akarják, jelentse fel ő Felségének KÉPVH. NAPLÓ 1887-92. VH. KÖTET. a királynak, a ki majd megtanítja őket törvény­tiszteletre. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső balon.) Ma 18 éve, ezt olvassuk Frigyes német csá­szár naplójában, hogy épen 1871.január 17-én Frigyes akkori német trónörökös, Vilmos német császár, Bismarck és Schleunitz azon tanácskoztak, miként vegye fel Vilmos az akkori porosz király a német császári czímet? A naplóban érdekesen le van irva, hogy mikor Bismarck azt mondta, hogy ne neveztessék a császár Németország császárjá­nak, mert Németország nem territoriális hatalom, hanem neveztessék német császárnak: Vilmos császár ezt elfogadta és azt mondta: hogy azt pedig nem engedi, hogy őí ezentúl császári királyi felségnek nevezzék, hanem követeli, hogy nevez­zék császári és királyi felségnek. Nekünk, kik a dualismust védjük, még inkább érdekünkben van, hogy tartsa meg mindenki, még a hadügy minister is azt a törvényt, melyet ő Felsége a király szen­tesített. De hát hogy követelhessünk a hadseregtől alkotmányos érzést, mikor az a magyar képviselő­házban is oly kevéssé nyilvánul? Hogy követel­jünk a közös hadsereg intézőitől alkotmányos felfogást, mikor megtörténik itt e házban, hogy a ki, mint Horvát Boldizsár, az alkotmány védel­mére igaz és bátor szót emel, azt a többség nem tapsolja meg, hanem megtapsolják Tisza Istvánt, ki nem talál a javaslatban semmi alkotmánysértést. (Tetszés balról.) T. ház! A minap kiáradt kis Tisza (Derült­ség) már egy pár barátom által kellő mederbe lett szorítva. Engedje meg azonban, hogy én is — hisz öregebb parlamenti ember vagyok nála — egy figyelmeztetéssel szolgáljak neki. S ez az, hogy még sem illett tőle igazán, hogy azzal szemben, kinek bizonyára legtöbbet köszön, Tisza Kálmán­nal szemben, oly igazságtalan és csúnya kritikát gyakorolt, mert a képviselő ur elfeledte, hogy midőn hazafiatlansággal vádolta azon ellenzéket, mely ma, a hadsereg kérdésében bizonyos önálló­ságot tanúsít, elfeledte, hogy egykor Tisza Kálmán ugyanily magaviseletet tanúsított, csakhogy kifeje­zéseiben sokkal erősebb volt, mint a mai ellenzék. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) De el kell ismernem, t. képviselőház, hogy a szerep igen szépen van kiosztva, vagy ha nincs kiosztva, legalább is igen szépen osztódik ki. (Derültség. Halljuk I) Nem tudom, a t. ház észre­vette e már, hogy minő ügyesen van gruppirozva nálunk Magyarországon minden. Minden, a mi Austriával közös érdeket foglal magában, minden, a mi a külföldet leginkább érdekli, minden, a mi ő Felségét is kell hogy leginkább érdekelje, min­den ilyen érdekviszonyoknak és ügyeknek az élén egy-egy Tisza áll. A kormányelnök Tisza Kálmán, a ki egyúttal pénzügyminister s talán nem veszi rossz néven Orczy Béla báró ur, ha 46

Next

/
Thumbnails
Contents