Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-145

28 145. országos ülés deczemfoer 3-án, hétfőn 1888. okszerűen felelni. Én igenis, t. h az, £t bírói tekin­télyt emelni kívánom és épen azon álláspont, me­lyet ezen ügyben elfoglalok, nagyrészt szintén abból származik, hogy én a birói tekintélyt ez úton is megóvni akarom. A bírónak nézetem sze­rint kötelessége a törvényt alkalmazni, alkalmazni oly tüzetesen, szabatosan meghozott szabályokat, melyek minden egyes esetre alkalmazást nyerhet­nek, kell, hogy nyerjenek. Nem én említem először, hogy a javaslat nem kizárólag a szoros jog, hanem nagyrészt és igen helyesen a méltányosság igényeit is figyelembe véve, a méltányosság alapjára is helyezkedik. Már, t. ház, veszedelmesebb dolgot nem lehet megen­gedni, mintha a birót a méltányosság terére akar­juk állítani. Minden körülmény közt kerülni aka­rom, hogy a biró mást, mint a lörvényt, a szoros jogot alkalmazza. Felemlittetett az is, hogy oly tanok lettek a múltkor általunk hirdetve, melyek mellett a jogállam fenn nem állhat, hogy innét ki­jelentetett,' miszerint az alaki s nem az anyagi jogot kell érvényesíteni. A formai eljárásnak, az alaki jognak szabályai épen arra valók, hogy az anyagi jogot biztosítsuk s épen azért, t. ház, mivel ez eljárásban az anyagi szabályokat oly tüzetesen nézetem szerint megállapítani nem lehet, mint a milyennek kell, hogy ezek a biró kezében legye­nek, épen azért nyilatkoztam akként, hogy a köz­igazgatási pénzügyi bíróság eljárása esetében is, azt tartom, hogy nincs meg az a kellő alap, a melyen egyedül járhatna el ez ügyben, ha bíró­ságok nem eszközlik a per előkészítését. Erre Grecsák Károly képviselő ur a mai napon azt mondta, hogy más ügyekben is eljár azon bíróság a nélkül, hogy a biró az előkészítő stádiumban közreműködött volna. Igenis elj ar ä közigazga­tási pénzügyi bíróság egyenes adó- és illeték­ügyekben, de talán a t. képviselő ur megengedni méltóztatik, hogy az azon ügyekben való eljárás, azok természete, azok egyszerűsége folytán talán mégis nagyban eltér a most szőnyegen levő tör­vényjavaslatban érintett ügyekben követendő el­járástól és hogy azért, hogy más ügyekben alapo­san, megnyugvást keltve járnak el az előző köz­igazgatási eljárás mellett azon bíróságok, azért még sem nem rabulismus, sem nem inconsequentia, ha azt állítom, hogy nagyobb megnyugvással járna el akkor, ha előzőleg birói úton történnék a per előkészítése. Azt is mindjárt felemlítettem, hogy ez azonban a pénzügyi közigazgatási bíróság el­járási szabályai szerint nem valósitható. A másik inconsequentia, a mivel vádoltattam, az volt, hogy én múltkor állítottam, hogy a 12. és a 21. szakasz szerint a magánjogok felett ugy is a bíróság fog ítélni, holott mindjárt a 12. szakasz első pontja szerint egy eminens jogi kérdés a pénzügyminister hatáskörébe tartozik. A kik mél­tóztatnak szavaimra visszaemlékezni, vagy leg­alább azok, kik szavaimat idézői szíveskednek, talán mégis érdemesnek tarthatnák, hogy szavai­mat ugy idézzék, a mint ezek el lettek mondva. Én határozottan azt mondom, hogy szorosan vett magánjogi kérdések felett és épen ezen kijelenté­semmel, hogy azt mondtam, „szorosan vett magán­jogi kérdések", én is kifejezést adtam azon néze­temnek, melyet ma Bokros t. képviselő ur oly szépen fejezett ki, hogy a regalemegváltás kérdé­sénél nem szorosan a magánjogi igények domi­nálnak. Már magában az, hogy az állam ezen jog megváltását törvény által határozza el, bizonyítja, hogy jns publicum dominat privatum, hogy itt közjogi érdek is játszik közbe. Epén a túlsó oldalról méltóztatott felemlíteni, hogy azért pártoltatik ezen törvényjavaslat, mivel megszünteti a régi feudális rendszernek egyik maradványát. Már pedig, nézetem szerint, a mi a feudális rendszerből folyik, az tisztán magánjogi alapon nem nyugszik. Ennélfogva absolute nem vádoltathatom avval, hogy kijelentésemben incon­sequentia volt, midőn azt mondtam, hogy a szoro­san vett magánjogok felett különben is a biró fog ítélni, mert magát a megváltási jogot nem tekintem tisztán magánjogi természetűnek. Ezek azok, t. képviselőház, a mikre — mi­után hivatkozás történt nyilatkozataimra — még ma kívántam refleetálni. Álláspontomat különben már a múltkor fejtettem ki és azt most is fentartom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nagy István jegyző: Búsbach Péter! (Nagy zaj. Felkiáltások: Holnap! Ma ! Szavazzunk !) Elnök: Szavazásról szó nem lehet, minthogy még több képviselő van feljegyezve, hanem az a kérdés, hogy Búsbach képviselő ur még ma kíván-e szólni. (Élénk felkiáltások: Két őrá ! Holnap! Má / Halljuk!) Búsbach Péter .* Csak egy pár szóval kívá­nok személyes kérdésben felszólalni. (Halljtik!) Polónyi Géza képviselő ur reám vonatkozó­lag egy megjegyzést tett, a melyre, más helyen és irányban lévén elfoglalva, ugyancsak képviselői kötelesség teljesítésében, az ő beszédének befeje­zése után nem válaszolhattam. Egy közbeszólá­somra Polónyi képviselő ur ide szólott, mondván: „római character" és ezzel kapcsolatban aPucher nevet említette. Én ezt a dolgot szintén nem veszem olyan komolyan, hanem azt gondolom, hogy egy bizonyos irányban kötelességem felszólalni és nem a Pucher, hanem a „római character* iránt tisztába jőni Polónyi képviselő úrral. Mert egy­szerűen azt mondani: „római character", abban nincs semmi, de ha annak hátterét sejtetjük, köte­lességünk tudni, mi az, a mit a képviselő ur a hát­térben tart; mi az,a mi acharacterhez csatoltatik, melyet már másodszor is hallottunk a római jelző­vel kapcsolatban. Hát, t. képviselőtársam, nem tudom a Pucher-féle ügyet akarja-e azzal össze-

Next

/
Thumbnails
Contents