Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-145
145. országos ülés deczerober 17-én, hétfőn. 1888. 29 nevetése bizonyítja azt, hogy mily távol állanak egymástól Pucher és Polónyi, mert ha Polónyi Géza képviselő urnak tisztességéről és jelleméről volna szó, Pucher bizonyosan nem nevetne. (Halljuk! Halljuk!) Egyébiránt szerencsésnek érzem magam, hogy azon úrral közelebbi baráti viszonyban állok és én nyiltan elismerem, hogy nemcsak nem látok megszégyenítőt abban, hanem egyenes megtiszteltetésnek tartom, ha valaki egy oly jellemes férfiúval állhat baráti viszonyban. (Helyeslés jobbfélől) A törvényjavaslat érdeméhez szólni nem kivánok. (Helyeslés jobbfélől.) Polónyi Géza: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy személyes kérdésben röviden válaszoljak. (HaVjuk!) Én sem a t. képviselő urnak, sem Pucher urnak characterében soha nem kételkedtem. A hasonlat jogosultsága felmerült akkor, a mikor a t. képviselő ur feljogosítottnak érezte magát arra, hogy Kaas-Antoniusról beszéljen. Azóta szerepel a t. képviselő ur mint római jellem, a mi a mostani felszólalásomat illeti, az semmi egyebet nem akar mondani, mint annyit, hogy constatáljam, hogy a t. képviselő ur emai napon ismét egy kitűnő alkalmat szalasztott el arra, hogy közbeszólás helyett hallgasson. (Derültség balról) Elnök: Az idő előre haladván, a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjét a ma félbeszakított tárgyalás folytatása fogja képezni. Ezzel az ülést bezárom. kötni, hanem általánosságban csak annyit jegyzek meg, hogy character integritásáért nem megyek Polónyihoz kölcsön kérni. (Derültség jobbfélől.) Polónyi Géza: Nem is adnék! (Derültség a szélső balolda'on.) BÚsbach Péter: A másodikra nézve pedig, a mit Pucherre vonatkozólag kapcsolt nevemhez, csak az a kis megjegyzésem van, hogy nekem már egyszer volt szerencsém itt nyilt ülésben kijelenteni, hogy arról semmi tudomásom nem volt, miként került Pucher vállalkozó kezébe a törvénykezési pa'ota építése, mert én akkor Budapesten nem voltam, de egyáltalában semmi befolyásom arra a dologra nem volt. Én azt hiszem, hogy minden egyes embernek joga van követelni, ha tisztességes ember, hogy szavát — ha csak négyszem közt is mondja — elhigyjék s ha nyilt ülésben, ily tiszteletre méltó testület előtt teszi, kötelessége mindenkinek elhinni, hogy igaz, a mit mond és arról, a ki akár magánkörben, de még inkább egy nyilvános ülésben adott szót nem hisz el, igen egyszerűen le lehet vonni a consequentiát, hogy mennyire lehet egy oly egyén szavában megbízni. Én részemről ezt a dolgot magamra nem vállalom és kijelentem, hogy bármikor hozassék is ezen kérdés nevemmel combinatióba, mindenkor csak ezt leszek köteles erre válaszolni. (Helyeslés jobbfélől.) Pucher neve, t. ház, itt fel-fel hangzik és mintegy lapdává, röpke szóvá kezd lenni nevemmel kapcsolatban. (Halljuk! Halljuk!) Én Pucher urat tiszteletre méltó és jellemes urnak ismerem. (Polónyi Géza nevet) És Polónyi Géza képviselő urnak ezen (Az ülés végződik d. u. 2 óra 10 perczkor.)
