Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-145
145. országos ülés űeezemfcer 3-án, hétfőn. 1888. 27 kezében összpontosított korlátlan hatalomnak nem törvényes intézményeinkben, nem az ö ministeri helyzetében, nem az őt támogató esetleges többség szavazataiban van a kulcsa és titka, hanem egyedüli forrását egyéniségének értelmi és erkölcsi nagysága képezi. Elfogadom a javaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Unger Alajos: T. ház! Szavaim félremagyarázása czímén {Nagy zaj. Mozgás. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk !) Elnök : Unger Alajos képviselő ur félreértett szavainak helyreigazítása érdekében kivan szólani, méltóztassék a képviselő urat meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Unger Alajos: T. ház! Egyenesen provokálva lettem t. képviselőtársam által arra nézve, hogy az egyezségek tekintetében meggondoltam-e azon következményeket, a melyeket az általam tett indítvány elfogadása esetén maga után vonhat és hogy a pénzügyminister urat elég jónak tartom az egyezségre nézve legfelsőbb fórumnak, a vitás kérdésekben pedig ellenzem, hogy a döntés a pénzügyminister kezében legyen. Én igenis elismerem, hogy az egyezségekre nézve nem kifogásoltam a t. minister ur hatáskörét egyszerűen azért, a mit nemcsak olyan nagy jogászok, a milyennek a t. képviselőtársamat elismerem, (Derültség a szélső baloldalon.) tudnak, hanem tudnia kell minden jogásznak, hogy ott, a hol egyezség köttetik meg, nincs szükség a bíróra, mert az egyezség erősebb magánál a törvénynél is. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igen jól tudom én azt, hogy ott, a hol egyezség nincs, a bírónak kell határoznia, de hogy az a biró nem lehet egy parlamentaris kormánynak a ministere, azt minden jogász már az egyetemen is megtanulhatja. (Helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Szavazzunk!) Fabiny Teofll igazságügyminister: (Zaj. Halljuk! Halljuk!) T. ház! Én ugy látom, még többen kivannak a tárgyhoz szólani. S miután a t. túloldalról ismételve történt hivatkozás az én szombati kijelentésemre, (Zaj. Halljuk!) méltóztassék nekem megengedni, hogy néhány rövid megjegyzést tehessek azokra, a mik múltkori nyilatkozatomra vonatkozólag a mai napon felhozattak. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban Hodossy Imre t. képviselő ur kijelentette azt, hogy ő nem érti, mily értelemmel birhat a birói függetlenségnek e tárgygyal kapcsolatos hangoztatása és kijelentette, hogy a t. ministerelnök urnak ez irányban tett nyilatkozatával tökéletesen egyetért. Legyen szabad nekem is nyilvánítanom, hogy ezzel én is teljesen egyetértek. Azonban, ha méltóztatott nyilatkozatom előzményére figyelemmel lenni, talán méltóztatik emlékezni arra is, hogy épen Fény vessy képviselő ur volt az, ci ki megtámadott engem abban az irányban, hogy a birói függetlenség iránt nincs érzékem, midőn ezen 11-ik §-t elfogadom és én ezen kijelentésére azt mondtam, hogy keblemben hordom a birói függetlenség iránt való érzéket s ott, a hol ennek alkalmazásáról szó lesz, nem fogom azt megtagadni. (Tetszés jobbfelöl.) E szerint én egészen azt az álláspontot foglaltam el, melyet az előttem szólott igen t. képviselő ur nyilvánított. Polónyi t. képviselő ur kijelentette azt, hogy én voltam az, mint igazságügyminister, a ki a bíróságok iránti bizalmat megtagadtam. Én, t. képviselő ur, azt mondtam, hogy alaposan és gyorsan a regale-kártalanítás ügyében a mostani birói személyzet el nem járhatna. Ezt — gondolom — kötelességem volt kijelentenem; mert csakugyan ugy áll a dolog, hogy vagy minden egyéb ügyet mellőzni kellett volna és akkor azok maradtak volna el, vagy pedig a kártalanítási eljárásban szükséges birói intézkedéseket nem teljesítették volna. Egyébiránt (Halljuk!) nagyon fogom szeretni, ha én leszek az, a ki legkevesebb bizalommal fog viseltetni a bíróságok iránt; mert akkor biztosíthatom a t. házat, hogy a bíróságok iránti bizalom és tekintély mindnyájunkban nagy mértékben fog élni. (Tetszés a jobboldalon.) Igen. Lehetnek ugyan bírák, kikre nézve kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy ő irányukban talán lehet a bizalmatlanságnak alapja; a túlnyomó nagy többség ettől teljesen ment; és épen azon bizalmat kevésbérdemlő birák irányában kívánom a fegyelmi elé járás szigorításán a mely fegyelmi eljárás, nem tüdőm, hogy a regale-tárgyalás keretébe hogy volt bele vonható. Igenis én azt kívánom, hogy minél szigorúabbak legyenek a fegyelmi törvények, de minél nagyobb a garantia az eljárásban és a büntetést alkalmazó bíróságokban, minden ingerentiát a büntetésre, vagy annak bármely következményeire a kormányzattól távol tartva. Ez lesz az irány, a mely engem akkor fog vezérelni, ha ezen tárgy tüzetesen szóba fog jönni. Ugron Ákos t. képviselő ur szintén ezzel kapcsolatban felemlítette azt, hogy mennyire van megtámadva a birói függetlenség, mikor az igazságügyminister a 65 éves birót még nyugdíjazhatja is. Első sorban tessék megengedni, hogy midőn az 1885-ik nyugdíj törvény megalkottatott, abban, mint méltóztatnak tudni, nekem ugyan semmi részem nem volt. Másodszor mindjárt hozzátette a képviselő ur, hogy pedig alig van a Curián 65 éven aluli tanácselnök, tehát egyrészt kiemelte, hogy én milyen hatalmat gyakorolok a 65 éven felüllekkel, másrészt meg kiemelte, hogy alig van a ki 65 éven alul volna és mégis működik. Ebből láthatni, hogy ha ilythesisek felállittatnak sebbel következmények is vonatnak le, mit lehet erre 4*
