Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-160

276 160. országos ülés január 14-én, hétfőn. 1888 szerűen az általánosan ismert ministeri felelősség homályos tételéhez folyamodott, a t. minister ur pedig ismét tovább repült a t. hadügyminister ur felelősséoének szárnyai alá, a ki ismét adott a magyar törvényhozásnak annyi felvilágosítást, a mennyit megérdemel, (Ugy van! balfelöl) de j merem állítani, hogy azon számok annyira üresek és tartalomnélküliek voltak, hogy a bizottság csakugyan nem tehetett egyebet, minthogy kibúvó ajtót keresett, a mi ismétlem, sem a pénzügyi bizottság, sem a ház méltóságához nem illik, (ügy van! hal felől,) De mit szóljak, t. képviselőház, a véderő-bizott ságnak jelentéséről ? Már felemlítettem azt, hogy ez a jelentés mily tartalmú. A legfontosabb kérdésekről hallgat, a miről pedig nyilatkozik, abban, a mint mondám, sem komolyság, sem határozottság nincs. Legyen szabad ugyanis kérdenem, hogy hol emelkedik fel a bizottság azon magasabb álláspontra, a melyről ezen törvényjavaslatot meg kellett volna mérnie, a melyről ezen törvényjavaslat hatását és eredményét meg kellett volna vizsgálnia; mert nem is említve a verés pénzáldozat mértékének emelését, vájjon hol magyarázza, meg nekünk a t. véderő-bizottság, hogy a véderőnek ily nagy fokú fejlesztésére valóban szükség van. Megengedem, hogy van, de miféle felvilágosítást ad a véderő bizottság erre nézve a t. háznak. Avagy hol foglalkozik azzal a kérdéssel, vájjon az önkéntes szolgálatnak 2 évre leendő kiterjesztése mily anyagi terheket fog az illető szülők vállaira rakni ? Vájjon, t. ház, hol foglalkozik e bizottság azzal a kérdéssel, hogy az önkéntes szolgálatnak kétévre való kiterjesztése nem lesz e pusztító hatású, midőn az az ifjú nemzedéket életéveinek ép azon szakában ragadja ki az iskolából, mikor szive és esze a legfogékonyabb és akkor adja, ismét vissza az iskolának, mikor az életnek ezerféle csábingerei immár jelentkeznek, melyek csakis igen komoly és jellemes ifjaknál fogják és foghatják kiállani a megpróbáltatásokat, hogy tehát vájjon ebből kifolyólag nem fog-e a társadalomban nagyfokú elziillés bekövetkezni ? Továbbá nem foglalkozik azzal a kérdéssel sem, hogy általában ezen törvényjavaslat nem tisztán papíron maradó secatura lesz-e, mely csak hűteni és lankasztani fogja az ifjú nemzedék kötelességérzetét és a haza iránti áldozatkészségét és a helyett, hogy ezen kötelességérzettel és áldozatkészséggel teljesítené azon feladatokat, abban a körben, a hova van bemenni azért, hogy legdrágább adóját lerója, talán gyűlöletet és ellenszenvet fog oda magával bevinni és ez által talán meg fogja mérgezni magát az intézményt, a melytől azt távol kellene tartani. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mert ne higyje senki, hogy akár a t. ministereinök nr létező vagy nem létező meggyőződése; akár pedig magának a törvényhozásnak egyszerű akarata elegendő arra, hogy ez intézmények közmegnyugvással találkozzanak; sőt ha valahol, épen itt kell megkeresni és találni azon erkölcsi határokat, a melyeknél a lehetőség a szükségességgel egészséges összhangzatban találkozik. (Helyeslés. Ugy van! balfelöl.) De, t. ház, közelebb lépve magához a törvényjavaslathoz, mindenekelőtt kijelenteni kívánom, hogy én a törvényjavaslat hadászati természetű rendelkezéseivel foglalkozni nem fogok. Fenhagyom ezt azoknak, a kik e téren kellő szakismerettel és jártassággal birnak. De igenis szándékozom foglalkozni e törvényjavaslatnak pénzügyi és közgazdasági hatásával; (Halljuk! Halljuk! balfelöl) mert azt lehetetlennek és megengedhetlennek tartom, hogy sem a t. kormány, sem az ő törvényjavaslata, sem a bizottság jelentése meg ne mérje ezen törvényjavaslat jelentőségét; lehetetlennek tartom, hogy legalább az ország közvéleménye ne tudja és ne ismerje azt, hogy mi az, a miről e tekintetben szó van. (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) Mielőtt azonban ezt tenném, minden lehető félreértésekkel, vagy támadható és talán szándékosan támasztható félreértésekkel szemben szükségesnek látom saját álláspontomat a hadsereggel szemben jelezni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Én, t. ház, azon meggyőződésben vagyok, hogy soha "nem adtam alkalmat arra, hogy elzárkózzam, vagy elzárkóztam volna valaha azon kívánalmak elől, melyek a törvényhozáshoz a véderőnek az Ország egyéb viszonyaival való összhangjában a véderő fejlesztésére vonatkozólag intéztettek; avagy elzárkóztam volna azon rendkívüli áldozatokkal szemben, melyeket a törvényhozáshoz a múlt évben is intéztek. Sőt ellenkezőleg a véderőnek időnkinti kellő felszerelése, keretének tágítása az előrehaladó európai hadászat követelményeinek és kívánalmainak méltatása és csak a múlt évben megszavazott katonai hitelek is egyenkint tanúságot tesznek arról, hogy én a monarchia véderejére mindig kiváló súlyt helyeztem és helyezek ma is, azon az alapon, melyet a kiegyezés megállapított. Őszintén elfogadtam én ezt, t. ház és oda törekedtem mindig, hogy a monarchia védereje a törvényhozás részéről mindazon anyagi és erkölcsi támogatásban részesüljön, melyet az nehéz és nemes hivatásában, a trónnak és a hazának sikeres megvédésében méltán megérdemel. (Élénk helyeslés. Ugy van ! balfelöl.) De nem zavarta meg fejemet soha, sem a hízelgés, séma daczolás; igyekeztem mindig megkeresni és megtalálni azt egyensúlyt, melyben a véderő érdekei ép ugy, mint a többi állami és alkotmányérdekek találkoznak és egyiket a másiknak a fejére nőni nem engedik; (Helyeslés a baloldalon) ez volt álláspontom mindj g és ez ma is. És ezen álláspontból kívánom me g-