Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-160

160. országos ülés jannár 14-én, hétfőn. 1889. 275 különböztessünk — (Helyeslés balfelöl) oly fokú kiterjesztésével, növelésével jár, mely méltó és komoly aggodalomra adna okot még oly országban is, hol nem két fél szövetségéről van szó, hanem a hol teljes állami és politikai egység létezik, mert a hatalmi körök megzavarását tartalmazza; (ügy van! TJgy van! balfelöl) oly országban pedig, mint a mienk vagyis egy dualistieus monarchiában s annak kényes viszonyai közt valósággal nagymérvű koezkázattal jár. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) És hogy ez az aggodalom mennyire jogosult és indokolt, arra nézve nem szükséges a bizonyítékokat messziről hozni. Elég legyen magára a bizottság jelentésére utalnom, a mely jelentés a katonai kormány kivánataival szemben a magyar állam súlyát, a törvényhozás méltóságát és tekintélyét a legmegalázóbb színben tünteti fel. (Élénk helyeslés balflelöl.) Nincs és nem lehet ország t. ház, mely parlamentjének komolyságára csak egy garas ára súlyt is helyez, a mely indignatióval ne utasítana vissza egy oly jelentést, a melyből — bár menynyire érzékenyedjék is a t. előadó ur, visszafogok majd térni ebbeli megjegyzésére — kimondom őszintén és nyíltan, legalább magam részéről kétszínű bujkálásnál és alázatos resignatiónál egyebet tanulni nem tudok. (Élénk helyeslés halfelöl.) Van benne, az igaz, egy pár közönségesen ismert közhely és azután egy csomó duzzadó bisantinicus ömlengés is, (Ugy van! balfdol) de magára a törvényjavaslatra vonatkozólag nem tartalmaz semmi oly fölvilágosításokat, melyeket megadni a bizottságnak lett volna első sorban kötelessége. (Élénk helyeslés balfelöl.) Mert t. ház, azt mondani ezen jelentésben, hogy a bizottság kívánatosnak tartja az ujonczjutalék megállapítására irányuló idejekoráni előterjesztés megtételét, de ezt semmiféle biztosító sanctióval élnem látni; azt mondani, hogy a bizottság kívánatosnak tartja, hogy a tartalékosoknak az ezen törvényjavaslat alapján tényleges szolgálatra történt behívásuk folytán a hátralékos fegyvergyakorlatok tekintetében nyújtott kedvezmény a póttartalékosokra is kiterjesztessék, de ennek törvénybe iktatását egyszerűen elejteni; majd ismét azt mondani, hogy elvárjuk — itt már csak avariatió kedvéért változik aszó — (Derültség balfelöl) hogy a tiszti vizsgáknál a német nyelv ismerete csakis a hadsereg szolgálati viszonyainak és igényeinek mérvéhez képest fog követeltetni, de ezen, a magyar államiságnak elengedhetetlen feltételét képező kérdést egy szerintem nem eléggé ügyes, sőt, mint ki fogom fejteni, veszélyes határozati javaslatra bízni; majd ismét talpra állítani a cultusminister urat, hogy találja fel a kör négyszögítését (Derültség balfelöl) vagyis azt, hogy mikép lehet tanulás nélkül tudni és szakqualificatiót szerezni; ismét az ösztöndíjak megtartását és az orvosoknak egyenruhával való ellátását óhajtani, de törvényileg nem merni biztosítani ; végül közel 20 év óta a katonai büntetőtörvénykönyvnek ma már ugy látszik általánosan óhajtott behozatalát kívánni, de arra vonatkozólag hatályos intézkedéseket nem tenni: mindezeket, ha már felhozatott, a magam részéről másnak, mint farsangi tréfának nem tarthatom; (Élénk helyeslés balftlöl) és valóban nagyon hozzáillet volna a bizottság jelentéséhez, ha az igen tisztelt bizottság vagy legalább annak előadója hangsúlyozta volna, hogy a czélból, hogy a kép teljes és tökéletes legyen, ezen törvényjavaslat tárgyalása a farsang három napjának valamelyikére tűzessék ki. (Derültség bálfélől.) De, t. ház, ezen bizottsági jelentéssel még tovább menőleg is foglalkozni kell, mert a vád, melyet felemlítettem, felfogásom szerint elég súlyos arra, hogy be is bizonyítsam. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a gyöngébb részen kezdjem, hivat* kozom az igazságügyi bizottság jelentésére. Az igazságügyi bizottság felismeri a törvényjavaslatban a fontos közjogi momentumokat s azokat elvben nagyon is méltányolja, de azokra nézve véleményt mondani nem mer. Egyszerűen a véderő-bizottság köpenyege alá búvik és teszi ezt a bizottság tekintélyéhez csakugyan nem méltó oly motivatióval, (Helyeslés balfelöl) hogy mert jelenleg a helyzet komoly, tehát mondjxrak le egy oly cardinális jogról, melynek gyakorlása csakis 10 év múlva fog actualissá válni. Legyen szabad kérdeznem, t. képviselőház, hogy ez őszinte nyiltság-e és méltó-e egy oly bizottsághoz, mint az igazságügyi bizottság? Hisz ha a bizottság véleményt mondhatott volna, a nélkül, hogy saját reputatióját koczkáztassa, meg vagyok győződve, hogy nagyon terjedelmes dicshyomus lett volna; de mert az igazságügyi bizottság súlyt helyezett saját reputatiójára, tehát azon úthoz folyamodott, a mely sem hozzá, sem a képviselőházhoz nem méltó. (Ugy van! balfelöl.) De menjünk tovább, a pénzügyi bizottság súlyosnak találja azon terheket és áldozatokat, melyeket e törvényjavaslat maga után fog vonni és habár azt nem is fogja ajánlani elfogadásra, de annak elfogadását nem ellenzi. Mily alapon teszi ezt? Itt Dániel Ernő' t. képviselőtársamnak megjegyzem, hogy fontolja meg, mily alapon ajánlja elfogadásra a törvényjavaslatot? Talán ismeri a törvényjavaslat pénzügyi hatását? avagy talán vizsgálta azt? Merem állítani, hogy erről a pénzügyi bizottságnak fogalma sem volt A tárgyalás nyilvánosan történt, tehát titkot nem beszélek. A t. minister ur, midőn hozzá kérdéseket intéztünk, hogy fejtse meg azon számok logikáját, decimálja azok jelentőségét, mutassa meg, miképpen jön azon számokhoz, erre nekünk feleim nem tudott, Mit tett tehát a pénzügyi bizottság? Egy35*