Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-160

1 274 160. országos ülés január 14-én, hétfőn. 1889. ral arra ösztönzik az fiatalságot, hogy ezen nyelv megtanulásától tartózkodjanak. (Mozgása szélsőbaloldalon. Felkiáltások a szélső balról: Ezt senki sem mondta!) Mondhatnék kettőt is, a ki ezt hirdette, de nem akarok hosszasan beszélni. Én azt tartom, hogy azok, kik a fiatalságot arra ösztönzik, hogy a német eulturnyelvet ;iz iskolákban ne tanulják, igen rossz szolgálatot tesznek azon fiatal embereknek, (Élénk helyeslés a jobboldalon) két szempontból : először egy nyelvet jól megtanulni más nyelven való tanítás utján nem is lehet; át kell menni a gyakorlásába annak a nyelvnek, melyet az ember megtanulni akar, mert könyvből magából, gyakorlat nélkül megtanulhatunk egy nyelvet annyira, hogy értsük olvasás közben, a mint én is értek idegen nyelveket, de beszélni, megpróbáltam magam is Londonban és csütörtököt mondott. Az első dolog tehát az, hogy gyakorlatilag is elsajátittassék az idegen nyelv. (Helyeslés a jobboldalon.) Bőven el volt itt mondva a német nyelvre, hogy a magyar fiatalságnak nagy szüksége van rá és ha ez ellen agitálnak az igen t. urak, ők a képviselői immunitás következtében abból kárt nem szenvednek ; hanem, hogy milyen hatása lesz annak a fiatalságra, azon fiatalok szüleinek erszényére, ha nem teljesítik a törvény által már évek előtt megszabott rendelkezéseket, erre feleljenek ők, ezért a felelősség őket illeti és nem a kormányt. A nyelvkérdést pedig a felekezeti térre átplántálni akarni, valóságos öreg hiba. (Helyeslés a jobbóldalon.) Még egy rövid megjegyzésem van és pedig a 14. §-t illetőleg. (Halljuk!) Mikor Apponyi Albert gróf képviselő urnak beszédét olvastam, — mert nem lehettem azon jelen — egész megnyugvással, sőt mondhatom, méltánylással láttam abban e szavakat, melyek a 14. §-ra vonatkoznak : (Halljuk! Olvassa.) „A mostani szakasz a hadi lét szám helyébe, a hadi létszámnak megfelelően kiszámított állandó újoncz-eontingenst teszi. Vannak, a kik erre is nagy súlyt fektetnek. Én megvallom, ezen módosításnak közjogi súlyát nem vagyok képes felfedezni." Természetesen, azt kellett gondolnom, hogy ennek az lesz a vége, hogy legalább ebben nem fog keresni szálkát. Az igen t. képviselő ur azonban meg lévén szállva álmában a szent ihlettől, a mint tegnap olvastuk. (Mozgás balfelöl) bele disputálta magát abba, hogy a végén, e szakaszban törvénysértést lát. (Mozgás és ellenmondások balfelöl.) Én tegnap olvastam, felköszöntőjében, hogy Istenhez fohászkodott: ruházza fel szónoklatát a kellő erővel; a megjegyzést tehát nem teszem a magam gondolatából. Én ebben a 14. §-ban a legkisebb jogi sérelmet sem tudtam felfedezni. (Mozgás balfelől.) Nézet dolga. Elmondom, miért nem. A 14. §. a most létező viszonyokat sokkal praecisebben fejezi ki, mint a régi törvény megfelelő szakasza; mert akkor, midőn meg méltóztattak szavazni, itt és a felsőházban — a mint megszavaztatott az osztrák birodalmi tanácsban is — a póttartalékok tetemes felemelését, ezzel már megadták a lehetőséget, oly ministernek, a ki nem járna el törvényesen, arra, hogy a 800,000-nyi létszámot, minden további megkérdezés nélkül túlléphesse, bár én nem tételezem fel a ministerekről, hogy törvényellenesen fognak eljárni. Már most mit mond a törvényjavaslat? A törvényjavaslat határozottan praedsirozza azt, hogy ennyi és nem több újoncz állítható ki minden esztendőben, ez is csak akkor, ha a kiállítást megszavazta az országgyűlés. Ezen újonczok, mint a mellékleten ki is van mutatva, a hadsereg létszámát évről-évre egy pár ezer emberrel eo ipso szaporítják. Tehát melyik számot méltóztatnak a törvénybe iktatni. Azt-e, a mennyi a jövő esztendőre lesz, vagy a melyik két esztendő, vagy három esztendő múlva lesz a megfelelő 1 Nem bizonyosabb-e az, hogy a meghatározott számnál több újonczot évenkint tiz esztendőn át a sorhadba állítani nem szabad? A megszavazás és megtagadás pedig egészen ugy, mint azelőtt, a törvényhozás kezében marad. Ezek után, ismétlem, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alajijául elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azokról, a miket az előttem szólt képviselő ur a törvényjavaslatra vonatkozólag felhozni méltóztatott, beszédem folyamán fogok megemlékezni. Most sietek előrebocsátani, hogy mióta a ház asztalán fekvő törvényjavaslatot itt tárgyaljuk és mióta azzal a közvélemény orgánumai a házon kivül foglalkoznak, azon sajátságos jelenséggel állunk szemben, hogy a törvényjavaslatnak azon fontos intézkedései, melyek más körülmények közt a törvényhozásnak bizonyára szigorú eriticáját hívták volna ki, ez idő szerint mintegy másodrendű jelentőségre szállnak alá. A véradó nagysága s az abból folyó pénzügyi megterheltetés, a közgazdasági és társadalmi szempontok s azok hatása csak itt-ott találkozik némi megjegyzéssel. S én ezt, t. ház, megfoghatónak tartom. Mert a törvényjavaslat oly fontos kérdéseket érint, melyek ezen, különben önmagukban véve nagyon jelentékeny kérdéseket is mintegy eltakarják. A törvényjavaslat az ország alkotmányos jogainak egyik lényeges részét és biztosítékát hatályon kivül szándékozik helyezni, nevezetesen egyfelől a létszám megállapítását, másfelől az ujoncz-megajánlási jogot. Ezenfelül a törvényjavaslat összintézkedéseibeu a katonai hatalomnak — tehát nem a véderőnek, mert a kettő közt itt