Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-159

268 l^ 9 országos ülés január 12-én, szombaton. 1889 és azt hiszik, hogy ezzel hasznot tesznek a hazának és a nemzetaek? Higyjék el, rettenetes halszerű lépés volna, ha ebben követőkre találnának. (He­lyeslés a jobboldalon.) Én, t. ház, előre tudom, hogy azt, a mit most mondandó leszek, tagadásba fogják vonni, de elmondom azért, mert igaz. (Halljuk ! Halljuk!) Én, mióta Magyarországon a közügyeket szolgálhatom és annál inkább, mióta Magyarország kormányának tagja vagyok, kötelességemnek mindig azt tar­tottam — merem állítani, ez irányban legalább nem sikertelenül — hogy a Magyarország állami léte iránti hitet, bizalmat, Magyarország tekin­télyét a magyar-osztrák monarchiában s épen, mivel itt^ a tekintélyt birja, kifelé is növeljem. Uraim! Én épen azt tartom, hogy e tekintélynek, e súlynak fentartása kifelé addig tart és addig lehető, a míg mindenki, kivül a monarchián, meg van győződve arról, hogy a magyar-osztrák monarchia fennállásának, erejének legnagyobb támasza: Ma­gyarország. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) És épen azért, mivel erről meg vagyok győződve és mert a mai időkben arra, hogy egy állam tekin­télylyel birjon, hogy saját biztonságát, ha veszély jön, megőrizhesse, de addig minden lehetőt a veszély bekövetkezte ellen megtehessen, a legnagyobb nyomatékot az ad, ha harczképessége iránt barát ban és ellenségben megvan a meggyőződés: éppen azért fogadtam el, ajánlom és tartom helyesnek e törvényjavaslatot. (Helyeslés jobbfelől. Egy hang a szélső baloldalon: Mert ráparancsoltak!) Igenis rám parancsolt valami, rám parancsolt hazám javának megfontolása s az a meggyőződés, hogy ezt hazám javára meg kell tenni; (Élénk helyeslés jobbfelől) és én nem vagyok és nem leszek soha oly független ember, hogy e parancs előtt meg ne hajoljak, még ha néha rosszul is esik. (Élénk tetszés jobbfelől. Egy hang a szélső balon: Bossz ügyet véd!) T. ház! (Halljuk!) Én mondhatom a t, kép­viselő urnak, hogy én most sem rossz, sem jó ügyet nem védelmezek, hanem csak álláspontomat iga­zolom és ehhez talán teljes jogom van. (Helyeslés jobbfelől.) Hallottunk, t. ház — igen rövid leszek — sok, meggyőződésem szerint, méltatlan vádakat a közös hadsereg ellen; de ezekre ez alkalommal bő­vebben kiterjeszkedni nem fogok. Egyre azonban ismét a történeti igazság érdekében kell egy kép­viselő urat figyelmeztetnem, a ki hivatkozva a tör­ténetírásra, azt mondotta, természetesen a had­seregben fennálló katonai szellemet téve felelőssé, hogy az osztrák hadseregben, ha megverték, fel­bomlott a fegyelem és szétment. Biz én is olvas­tam a történelmet s egyet tudok — nem felejtve el még a 70-diki nagy háborút sem — azt: hogy a mely sereget, ha mind egy nemzetből áll is, ha mind egy nyelve volt is, megvertek, biz az bom­lásnak indult és széjjel futott. Ezen a bajon segí­teni nem lehet. Ez általános baj és nem lehet ezt csupán az akkor még osztrák, ma közös hadsereg büneül felróni. (Helyeslés jobbfelől.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ugron képviselő ur két czélt akar elérni e törvényjavaslat leszava­zása által és azt mondja, hogy ha leszavaztatik, elmegy innen a kormány s megszűnik a közös had­sereg. Az első czélban minden esetre van a képviselő urnak erős segítsége; de hogy a második czélt: azt, hogy ha e javaslat leszavaztatik, a közös had­sereg megszűnjék — elérje, arra talán megnyeri a feleletet gr. Apponyi Albert határozati javaslatá­ban és beszédében — a mely beszédnek elismerem teljes szépségét és elismerem képtelenségemet, hogy oly szép beszédben válaszoljak — de Apponyi Albert gr. ezen beszédében ismételten hangsú­lyozta, hogy a maga részéről a közös hadsereg intézményét fentartandónak véli. Igaz, hogy azután beszédje folyamában csakugyan mondott sok olyat, a mi a függetlenségi párt padjain nagy­szerű tetszéssel találkozott; sokat mondott olyat, a mi igazat adott neki abban, hogy néha megérzik a farsang közeledte; (Mozgás oalfelől) mert ott a szélső hali lárva alatt láttuk a közjogi ellenzék vezérét. (Mozgás bálfélől. Tetszés jobbfelől.) T. ház! A farsang eszméjét nem én hoztam fel, hanem Apponyi Albert gr. Különben pedig a mi az első czélt illeti, tessék elhinni: én a magam részéről, ha ebben sikerül a t. ellenzék elj csak köszönetet fogok neki mondani; köszönetet pedig azért, mert megfognak győződni mindenek­előtt arról, hogy az a kormány, a mely következik, szavakban változtatással, de lényegében ugyanazt fogja követelni . . . (Mozgás és ellenmondások bal­jelöl) mint a mostani. Ezt nem azért mondom, mintha kétségbe vonnám az ellenkező irányban tett nyilatkozatok őszinteségét (Egy hang a szélső baloldalon: Hanem?) — meg lesz a hanem is — de azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy épen mivel hazafiasaknak tartom azokat, a kik követ­keznének, meggyőződnének róla, hogy nemcsak a monarchia, de ebben kiválólag Magyarország és a magyar trón érdekében van, hogy lényegében oly javaslat, mint a mostani, fogadtassák el. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás bálfélől.) Én, t. képviselőház, ha valami meggyőzhet a t. képviselő urak álláspont­jának gyengeségéről hogy csakugyan bármily szép érveket halmozzanak is támadásra, a képviselő urak nagyobbrészt nem érik be ej avaslat tartalmá­nak támadásával, de egyenesen kétségbe vonják a velük ellenkező nézeten levők hazafiságát, . . . Thaly Kálmán: Önök vonták, a cultus­minister vonta kétségbe a mienket! Tisza Kálmán ministerelnök: Én nem vontam kétségbe! Mondom: ezen eljárásuk hatá­rozottan mutatja argumentumaik szűk voltát és gyengeségét.

Next

/
Thumbnails
Contents