Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-159

159. országos ülés jannár 12-én, szombaton. 1889. <?[g9 Tagadom, hogy a cultusminister kétségbe vonta volna bárkinek hazafiságát; mert azért, hogy valaki azt mondja: meggyőződésem szerint, mint hazafinak ezt kell tenni, azért nem vonja kétségbe másnak hazafiságát. Thaly Kálmán : Azt mondotta : mint jó hazafi ! Tisza Kálmán ministerelnök: Igaz. De kiki a jó hazafiságot úgy értelmezi, hogy ha azt teszi, a mi meggyőződése szerint a hazának használ; más ember épen oly jó hazafinak tartja magát, ha azt teszi, a mi az ő meggyőződése szerint használ a hazának. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt tehát sérelmet találni nem volt ok. És nem is vonta innen senki kétségbe a túloldalon ülő képviselő urak hazafiságát. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De igenis határozottan követelnünk kell, jogunk van követelni, hogy Ítéljék meg felfogásunkat bármi tévesen, azért hasonlag tartózkodjanak a hazafias szándék gyanúsításától. (Zaj a szélső baloldalon. Egy hang a szélső balon .• Bécsből úgy kívánják!) T. ház! Megvallom, ilynemű közbeszólásokra nem felelek. Nyugodt a lelkem az iránt, hogy Bécsben ép úgy, mint itt, mindig őszintén megmondtam meggyőződésemet, de megmondtam azt is, hogy a mit hazám érdekében valónak nem tartok és ha megkísértenék — de nem kísérlik meg, hála Istennek —nem bírnának rávenni Bécsben. De mint megmutattam már egy alkalommal, nem hagyom magamat rávétetni olyanra az által sem, bármennyit gyanúsítsanak, bármennyit kiabáljanak is bele beszédembe, a mit hazám érdeke ellen levőnek tartok. És az én meggyőződésem szerint, ismétlem, meggyőződésem szerint (Egy .hang a szélső balon: Melyik szerint? Halljuk! Halljuk!) és örök időktől, az én örök idomtői való meggyőződésem szerint, a hazának jó szolgálatot csak az tesz, hazafiságának jelét csak az adja, a ki nem vonva ugyan kétségbe — mint ezt minduntalan közbeszólásokkal is teszik — mások meggyőződésének jóhiszeműségét, a maga részéről nem azzal akarja előmozdítani a fiatalság érdekét, hogy azt mondja neki, a mi ma neki kellemes, de ha ma kellemetlen is, a miből jövőre haszna lesz; (Helyeslés jdbbfelöl) és a haza érdekében nem azt mondja, a mi — meglehet — valamikor lehető lesz, meglehet soha, de a minek létesítése a mai perezben a hazának érdekében nincs és annak csak veszélyével járhatna; hanem mindezekkel szemben nem hajtva semmi támadásra, semmi gyanúsításra, (Élénk helyeslés a jobboldalon) megmarad a mellett, a mit ma a haza érdekében szükségesnek tart. (Helyeslés jdbbfelöl.) Ez meggyőződésem, e mellett maradok, a képviselő urak hazafiságát kétségbe nem vonom, ha az enyémet kétségbe vonják, nem adok rá semmit, (Tetszés jobbfelöl) mert érzem, hogy nincs igazuk, rágalom és gyanúsítás ellen pedig az öntudat fegyvere megvéd. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon), Thaly Kálmán: T. ház! (Nagy zaj a jobboldalon. Eláll! Eláll!) Elnök: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Kérnem kell a ház t. tagjait, hogy mindenkit, a kinek joga van szólani, méltóztassék meghallgatni, (Helyeslés) akár tetszik, akár nem. (Élénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Csak egy pár szóval kívánok reflectálni a t. ministerelnök ur válaszára. Halljuk!) Ugyanis helyre kell igazítanom egy-két kifejezésemet, a melyeket a ministerelnök ur, tudva, vagy nem tudva, de félre magyarázott. Egyik az, a mit a kenyérkérdéssel kapcsolatban mondott a ministerelnök ur. Ebben tévesen togta fel szavaimat. Én világosan megmagyaráztam, hogy itt általánosságban tárgyaljuk a védtörvényjavaslatot, tehát a hadsereg szolgálati nyelve is szőnyegen forog. Ezzel kapcsolatban hivatkoztam az úgynevezett Berufs-Soldatokra, a katonai családokra és arra, hogy a magyar ifjúságnak a tettleges állományba való bemenetele igen nehézzé volt téve. Ez volt az egyik. A másik az, a mit a t. ministerelnök ur a tartalékos tisztekről mondott. Téved a t. ministerelnök ur, hogy ez csak oly kérdés, a mely a részletekhez tartozik, igen, oda is tartozik és fogok is majd ott róla szólani. De én ezt csupán megérintettem és ebben is világosan különbséget tettem a tettleges állományú és a tartalékos tisztek között. Megmondottam, hogy igenis, nagyon szívesen látnák a magyar Ifjakat mozgósításkor, ágyútöltelékül a tartalékos tisztek között. Ép úgy különbséget tettem a német nyelvről, mint szolgálati nyelvről a tettleges állománynál és a német nyelvről, mint a tartalékos tiszti vizsgálat nyelvéről szólva. Tehát ebben is méltóztatott szavaimat félre magyarázni. Másik megjegyzésem az ifjak bizonyos félműveltségére vonatkozott. Én ezt ugy értettem, és engedjen meg a ministerelnök ur, mert ő is sokszor él ezzel a fegyverrel, hogy kiki saját szavainak legjobb magyarázója, ugy értettem, hogy egy, a gymnasiumot elvégzett ifjú a mi oktatásunk rendszere mellett, ha különben egyénileg kedvező körümények között nincs, nem tehet szert a kellő műveltségre. Ezért vannak a felsőbb iskolák, az egyetem scsak ennek elvégzése után lesz nézetem szerint teljesen befejezett a műveltség. Én igy értettem azt s még hozzátettem, hogy ifjaink ma még, fájdalom, kevesebb műveltséggel bírnak, mint az angol vagy a franczia iskolák ifjai, ezt is hozzátettem magyarázatul. Ezt pedig nem tagadhatja talán a ministerelnök ur sem. Hiszen bár igy volna! Óhajtanám és óhajtom is, hogy minél előbb oda jutna a magyar ifjúság, de akkor mágféle ta-