Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-159

264 159. országos ülés Január 12-én, szombaton. 1889. meg fogja törni és bízom különösen az autonóm felekezetekben s részemnői is — mint azoknak esekély tagja — minden követ meg fogok mozgatni, hogy keljen fel az egész protestáns autonómia, mint egykor Thun Leó ellen, a ki iskoláinkat el akarta németesíteni és söpörje el azt a ministert helyérő], ki ilyen törekvésekkel merészel fellépni, (ügy van! ügy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Nagy örömmel töltött el, t. ház, hogy az Alföld egy előkelő városa megmozdult, a magyarság szíve megdobbant és féltett magyar nyelvének őrizetére a főgymnasiumot fentartó hódmezővásárhelyi presbyterium már egyhangú tiltakozást adott be e rendelet ellen. (Élénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Remélem és bízom benne, hogy a debreczeni egyház lesz a második és hogy ennek következtében tapasztalni fogja a minister ur is az Alföldön még élő magyarság felzúdulását, mely mint a libiai oroszlán, meg fogja rázni sörényét és ezen törekvésében a minister urat a kellő korlátok közé utasítja. (Elénk helyelés a bal • és szélső baloldalon.) II. József császár megpróbálta már ezeket. És mi lett a vége? Az, hogy például Biharvármegye, mely a t. ministerelnök ur vármegyéje is, 1790-ben hóhér által égettette meg a németesítő rendeleteket B még Csákyt is elérheti ez. (Élénk derültség a bál- és szélső baloldalon.) T. ház! Nem olyan kicsiny dolog ez, mint a minőnek önök feltűntetni szeretnék, midőn azt mondják, hogy csak azt akarják, hogy a német nyelvet megtanulják. De az nincs a törvényben, mint ezt Ugron Gábor t. képviselőtársam is helyesen megjegyezte, hogy a tannyelv is német legyen. A honvédelmi minister ur kezdte ezt a Ludovicaacadémiában s a cultusminister folytatni akarja ezt a középtanodákban. A honvédelmi minister ur két tantárgygyal s a cultusminister ur egy tantárgygyal kezdé meg ebbeli működését, majd fog következni utána a többi is. (ügy van! balfelöl.) Thun Leo is igy akarta becsempészni a német nyelvet a protestáns iskolákba, hogy a német tannyelvet legelőször is a német nyelvre és irodalomra akarta behozni. Azonban a felekezeti iskolák akkor megtagadták ezt és én remélem, hogy most is lesz annyi erély ezen felekezetekben, hogy a minister ur ebbeli törekvésének ellent fognak állani, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) mert a minister ur intentiója törvénytelen, mivel a középtanodai törvényben sincs kimondva, hogy a minister német tannyelvet rendelhessen el. (ügy van! ssélsö bal felöl.) Elismerem, t. ház, hogy elég kinnal és bajjal én is megtanultam a német nyelvet, a mennyire azt egy magyarnak, elsajátítani lehet; elismerem, hogy a német, franczia, angol vagy akármely más nyelv tudása előny egy emberre nézve. A latin nyelvtől nem féltem nemzetemet, mert az holt nyelv. A franczia vagy angol nyelvtől, bármenynyire terjesztenék is azt, sem féltem nemzetünket, mert azok az országok távol vannak tőlünk; de a némettől féltem. És meg is mondom, hogy miért. A magam ellenségét ismerni akarván, bejártam nem csak Austriát, hanem Németországot is Kuxhaventől Lindauig, Breslautól Trierig akárhányszor és azt tapasztaltam, hogy ott a német nyelv terjesztésére irányuló törekvések csöppet sem csökkentek. „Németország a Fekete tengerig", ez elve a Schulvereinnak, a mely folyton oly nagy mérvben terjeszkedik, annyi orgánummal és annyi pénzzel rendelkezik. Ok Németországot akarnak a Fekete tengerig, mert: „Wohin die deutsche Zunge reicht, dórt ist des Deutschen Vaterland". És erre irányuló törekvéseiket a németek be is vallják beszélgetés közben bizalmasan Württembergben ép ugy, mint Berlinben vagy Drezdában. Ok Dél Európát átengedik a latin fajnak, KözépEurópát a FeketetengerigNémetországnak, Éjszak Európát a szlávságnak. A Schulverein már is örömmel üdvözli a cultusminister törekvéseit, legközelebb pedig talán a „Grartenlaube" fogja hosannával közölni Csáky arczképét s igy aztán megtörténhetik vele az, hogy a neve előtti „gr/

£-tnem grófnak, hanem „germanizator "-nak fogják olvasni. (Derültség szélső balfelöl.) Megmondom, t. ház, hogy miért tartok a német nyelvtől? (Halljuk! Halljuk!) A németek terjeszkedési vágya miatt, mely majd erőszakkal, majd hízelgéssel,majd pedig álürügyekkel, majd a hadsereg révén folyton halad tovább és tovább. Ha mi, mint kis nemzet, félve nem ragaszkodunk nyelvünkhöz, el fog bennünket sodorni a németesítési áramlat. (Ügy van! szélső balfelöl.) Egy mód van ez elől kitérni: az, a melyre gróf Apponyi Albert t. képviselő ur mutatott rá: erős nemzeti cultura. (ügy van! szélső balfelöl.) Ha a magyar nemzet a nemzeti culturának magas fokára emelkedik és nemcsak nyelvben, de szellemben, gondolkodásban és ízlésében is érvényesíti a magyar nemzeti jelleget, akkor nem fogom félteni azt a magyar embert, a ki a német nyelvet tanulja, hogy elnémetesedik. De egy félművelt elemre nézve nincs veszedelmesebb, mint egy idegen nyelvet, melyen bizonyos körökben tetszeleghet, nagy mértékben megtanulni. (Ugy van! szélső balfelöl.) Hisz tudjuk, hogy ha 20 magyar között csak egy német van is, ez a 20 magyar amaz egynek kedvéért németül fog fecsegni. Ismerek egyes katonai családokat, a kik a hadseregben kisebb tiszti rangot nyertek — mert fájdalom, a magyarok közül a magas állásra csak kevés jut — és a kiknek fiai ugy elnémetesedtek, hogy évtizedek után már csak tördelték a magyar nyelvet, ha ugyan oly módba jutottak, hogy a nyelvet megtanulják. Sőt vannak olyanok is, a kik ugy megutálják magyar voltukat, hogy eltagadják magyarságukat, ha egy-