Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-159

159. országos ülés január 12-én, szombaton. 1889. ű)g5 szer a német szellem által amalgamisáltattak. Azért félek én attól, hogy félmíívelt nemzedékekkel német nyelvet tanultassunk. Hanem ha a t. minister urnak előzetesen sikerülni fog már a középiskolákban a magyar ifjúságot arra a színvonalra emelni, a melyen az ifjúság Franezia- és Angolországban áll, akkor a német nyelv tanításától nem fogok félni, de előbb jóakarattal kell dolgozni a magyar nemzeti cultura érdekében. (Ugy van! szélső balfelől.) Ha azonban ezen most jelzett czélt akarja elérni a t. cultusminister ur, ehhez dolgoznia kell, még pedig igen sok jóakarattal, legalább is két évtizedig. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) De kérdezem, t. ház — és itt rámutatok a hazánkban imitt-amott minél sűrűbben keletkező magyar közművelődési egyletekre — minő lelkiismerettel fogja az az erdélyi, vagy felső-magyarországi ember azt a tót, ruthén vagy oláh ifjút rábírni arra, hogy tanuljon magyarul, mert az az állam nyelve, hiszen a szemébe fognak azok nevetni és azt fogják neki mondani: „hiszen a ti fiaitoknak is németül kell tanulni, hogy lehessen belőlük valami", (ügy van ! a szélső balfelöl.) Azt fogják mondani az agitátorok, gr. Csáky közoktatásügyi minister famosus rendeletének kibocsátása és a Fehérváry honvédelmi minister által szerkesztett törvényjavaslat bemutatása óta, hogy inkább tanuljanak meg fiaik németül, mint magyarul, mert akkor lehetnek katonák is, nyerhetnek tiszti rangot is, a mi sokkal jobb, mintha a magyar nyelvet birják, a melyért csak üldözésnek van kitéve ezen a pályáján, (ügy van! a szélső balfelől.) Az egyéves önkéntességbe menő ifjaink miért áldozzák egyébért azt az egy egész évet, mert az egyéb tanulmányokból ez a javaslat kizárja őket, mint hogy a tisztirangot megkapják, vagyis hogy a német nyelvet jól elsajátítsák, mert a nélkül tiszti vizsgát nem tehetnek. Vagy mért áldozzák iíjaink a második évet, ámbár nem szeretném, ha nagy számban lennének olyanok, kik a második évet fogják szolgálni, ha nem azért, hogy a német nyelvet birják. (ügy van! szélső balfelől.) A mi azt illeti, a mit Rohonyi t. képviselőtársam imént említett, hogy utasítás igy, utasítás ugy, meg azután határozati javaslat, megjegyzem, hogy ne ámítsuk magunkat s ne játszunk komédiát, hisz ez irott malasztnál nem egyéb, hisz ez még csak szentelt viz sem. (ügy van! szélső balfelől.) Nincs itt egyéb orvosság, mint az, hogy törvénybe iktassuk és ne határozatba, javaslatba vagy utasításba, mely mindennap visszavonható és megváltoztatható, hogy a magyar nyelv állami érvénye a tiszti vizsgánál is elismerendő. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igaz, t. ház, engem és a velem gondolkodókat tökéletesen még ez sem nyugtatna meg, mert a mai szellem mellett a közös KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VII. KÖTET. hadsereg tisztikara a legtöbb esetben még a törvény intézkedéseit is ki fogná játszani. Még ha le is tenné az illető a gyakorlati és az elméleti vizsgát jól, az írásbeli jelentésekből, melyeket német nyelven követelnek, fognának az illetők megbukni; mert ezekben könnyen találnának holmi „der, die, das"-féle hibákat s ezzel vége a szerencsétlen ifjú életpályájának, még ha a leggeniálisabb is másként. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyszóval, t. ház, az én szerény meggyőződésem szerint itt nincs egyéb gyökeres orvoslás, mint az önálló, nemzeti hadsereg felállítása vagy legalább az azon rendszerrel való szakítás után, mely eddig dívott és még máig is reactionarius alakban nyilvánul, a magyar korona területéről magát kiegészítő hadtestek külön választása és magyarrá szervezése egy külön tiszti concretual statussal. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ez történnék, megelégedném ezzel a törvényi avaslattal, mert ez átmenetet képezne az általunk óhajtott és részünkről pártprogrammnak tartott önálló nemzeti hadseregre. (Helyeslés szélső balfelöl) Minthogy pedig a jelen javaslat a mi ideálunktól messze távol áll, sőt azzal homlokegyenest ellenkezik: azt én, mintáz önálló magyar hadsereg híve, még az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el, hanem pártolom az Ugron Gábor t. barátom által pártunk nevében beadott határozati javaslatot. (Élénk helyedés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel az előhaladott időre és a t. háznak ennél fogva bizonynyal kifáradt türelmére, rövidebben fogok szólni, mint azt talán máskülönben tettem volna ; de azt hiszem, hogy helyesen cselekszem, ha a hallottak után legalább röviden nyilatkozom. (Halljuk! Halljuk!) Különben is, akár még az általános vita folyamán, de mindenesetre azon részleteknél — miután remény lem, hogy a részletekre át fogunk majd menni — a melyek az általános vitában is leginkább emlegettettek, lesz módom, ha szükségesnek tartom, bővebben nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Most mindenekelőtt az előttem szólt t. képviselő ur előadására kell egy pár, lehetőleg rövid megjegyzést tennem; nem azért, hogy védelmezzem az itt jelen nem lévő cultusministert, mert ő már a múlt alkalommal is bebizonyította, hogy senki segítségére nem szorul abban, hogy álláspontját megvédelmezze, hanem azért, hogy óvjam és óvakodásra kérjem ugy a t. házat, mint egyáltalában a magyar nemzetet, hogy azon magyarázatoknak, a melyeket azoknak, bizonynyal teljes jóhiszeműleg, de szerintem teljesen tévesen, az előttem szólt t. képviselő ur adott, hitelt ne adjon (Élénk helyedés jobbfelöl) és magát ilyen ijesztge34