Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-159

159. országos ülés január 12 én, szombaton. 1889. §61 sabb 1868 : XL. törvényczikk meghatározásának elejtésével, az újoncz-jutaléknak permanenssé tételével kijátszatik. De ott van, t. ház, még egy más dolog is. (Halljuk!) Ott van a 15. §., melyről itt még szintén nem történt megemlékezés, pedig az igen lényeges változtatást tartalmaz. Emlékeztetem az igen t. véderő-bizottság tagjait arra, hogy e szakasznak beható megvitatásába bocsátkoztunk és oly módosítványt méltóztatott még a véderő-bizottság igen t. többsége is elfogadni, mely nézetem szerint némileg a lényegen is hivatva lett volna javítani. Ez a szakasz tudniillik rendelkezik az ujonczoknak, nevezetesen a magyar korona terű letérői sorozott ujonczoknak beosztásáról, hogy azok csakis magyar hadtestekbe osztassanak be stb. Itt is mindenütt csak „egységes hadsereg* állott a régi szövegben; azután tétetett hozzá a bizottsági változtatás következtében a „közös". Volt szerencsém e szakasznál indítványt tenni, hogy ebben legalább az 1868. évi XL. törvényczikk szelleme tartassék meg és vagy a „magyar sorhadi csapatok

e kifejezés tétessék bele, vagy pedig miután azóta, katonailag igen helyesen a területi, hadtest-rendszer lépett életbe, neveztessenek meg a magyar hadtestek. És itt köszönetemet kell kijelentenem a véderő-bizottság igen t. elnökének. Ó volt az, a ki mellettem felszólalt, elismerve e követelésem jogos voltát. A t. bizottság tagjainak többsége is pártolta azt, ugy hogy a minister ur maga maradt előadójával. (Derültség a szélső balon.) A minister ur azonban, a mint mondta, kénytelen lévén más factorokkal is közölni a javaslatot, visszatért a reá bizott szövegezésben, a javaslatnak némi részben elfogadásával, némi részben változtatásával. Az a változtatás azonban olyan lényeges, noha jóformán csak egy szóra terjed ki, hogy az egészre kihat. A jelzett szakasz utolsó kikezdésében van „magyar hadtestekbe" helyett az, hogy „magyar csapattestekbe osztandók be". Itt van, t. ház, az „Armeeeorps" helyett „Truppenkörper". A ki a katonai fogalmaknak csak alphabetumát is ismeri, csak az tudja mérlegelni ezen nagy változtatás jelentőségét. Nem is „magyar sorhadi csapatok", nem is „magyar hadtestek," hanem csak „magyar csapattestek," holott ^csapattest" lehet a legkisebb csoportozat minden benső, szervezett katonai egység nélkül. íme igy gondolkoznak az irányadó körök a hadseregről! Ennyire mereven fentartják annak egységességét minden magyar, minden bármily jogos nemzeti követelmény ellen is akkor, midőn a magát Magyarországon kiegészítő hadtest kizárólag magyar újonczokból áll és alakittatik ; pedig, t. ház, épen az életbelépett territoriális divisio, a területi hadtest-rendszer volna a legalkalmasabb arra, hogy a közös hadseregből minden rázkódtatás nélkül fokozatosan kifejtethessék a nemzet régi óhajtását képező önálló hadsereg. Mert hiszen rázkódtatást mi sem kívánunk; nem kívánjuk mi azt, hogy egy óráig is megcsökkentessék a haza és a monarchia véclereje, sőt óhajtjuk annak fokozását akkor, midőn az egyöntetű elemeket külön csoportba óhajtanok az egészen más jeliegíí elemektől választatni csak azért,hogy a harcztéren mindenik elem a maga természete szerint annál jobban érvényesíthesse magát. Fennáll tehát a hadtest-rendszer; megvan a magyar korona területén magát kiegészítő hat hadtest; az pedig, t. ház, azt hiszem, minden katonai szakíró és szakember által egyáltalán elismertetik, hogy a hadtest akkora katonai egység, a mely teljesen magában működik még a nagy felvonuló hadseregek keretén belül is. A történelem pedig, még a közelebb múltnak is számtalan példája bizonyítja, például a krimi háború, a hol angol, franezia, török, olasz hadtestek működtek egymás mellett, teljesen különböző szervezettel, teljesen különböző vezény és szolgálati nyelvvel, mégis azösszesvezényletben semmizavar elő nemállott,— hogy a hadtestek oly nagy egységeket képeznek, a melyekben, a mi hadseregünkre visszatérve, semmi a védképességre kiható gyengítő változással nem járna, ha a magyar korona területéről kiegészített hat hadtest külön szervezettel birna, magyar szolgálati és vezényleti nyelvvel. Nem mondom, hogy a fővezérlet, a vezérkari szolgálat a mellett nem lehetne egységes; de bár én a teljesen önálló magyar hadsereg eszméjének vagyok hive, mindazonáltal a jelen körülmények közt a megelégedés nem kis nemével fogadtam volna s ugy hiszem, az ellenzék vágyait is kielégítette volna, ha legalább ezen hat hadtest magyar lábon szerveztetett volna. Ismétlem, nincs a világon az a katonai szaktekintély, a ki bebizonyíthatná, hogy ez ártana a védképességnek. Az katonailag minden rázkódtatás nélkül keresztülvihető. Természetesen, ehhez megkívántatnék az, hogy a tiszti concretual status ketté választassék. Ez az, a mit én már régóta sürgetek, mert addig a közös hadseregben javulás nem állhat be, mig a tiszti status ugy marad, mint eddig van. Hogy pedig a concretual status kettéválasztása veszélylyel nem járna, az ismét kétségbevonhatatlan lesz azok előtt, a kik az előbb elmondottakat nem hagyják figyelmen kivül, tudniillik a hadtestrendszer önálló harczi egységét. De beszéljünk nyíltan, őszintén, (Halljuk.!) Rá fogok mutatni azon tulajdonképeni okra, a miért az irányadó körök nem akarják még az ilyen concessiókat sem, melyek pedig határozottan a hadsereg harczképességének előnyére volnának s igy a trón támasza is csak szilárdittatnék, ha oly nemzet, minő a magyar, a maga egyéniségét sokkal jobban fejezhetné ki az ily keretekben,