Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-159

159. országos filésjanuár 12-én, szombaton. 1889. 259 ismételni, mint a bukott tanulónak. De itt elfelejti a minister ur, hogy ez a vizsga nem iskolás diákok, hanem akadémikusoknak és egyetemet végzett ifjak számára való. a kik ha civil vizsgájukon megbuknak, nem az év ismétlésére utasíttatnak, hanem vizsgájuk letételére új határidőt kapnak. Azt mondja továbbá a minister ur, hogy az állam a kedvezmény fejében viszontszolgálatot kivan az ifjúságtól. Szeretném itt distinguálni, hogy mit ért a minister ur az állam fogalma alatt. Mert ha a minister ur a hadsereget vagy a katonai hatalmat képzeli az állam fogalma alatt, akkor meg tudom érteni azt a következetlenséget, melylyel egyik szavában a megbukott egyéves önkénteseket fenyíteni akarja, második szavában pedig ezen megbukottakban kitűnő altiszteket keres. De ha a minister ur alkotmányos fogalma megegyez a mienkkel és elismeri, hogy az állam az egyes polgárok jólétének és jogai biztosítására alakult emberi társaságot jelent, akkor ezen államnak meg kell elégednie azon satisfactióval és büntetéssel, mely ezen ifjakat abban éri, hogy a vizsgát le nem tévők hadjárat vagy fegyvergyakorlatok alkalmával ezen szolgálatokat altiszti, vagy a mi még súlyosabb, közlegényi minőségben kénytelenek végezni. Vagy nem emlékeznek önök már azon röpiratok és szakmunkákra — melyeket pedig kitűnő osztrák katonák irtak s a melyek altiszti hiányunkra mutattak rá és feledésbe mentek már azon baklövések, a melyek gyakorlatok és hadjáratok alkalmával elkövetve, pusztán az altiszti intelligentia hinyaiuak rovására írattak? Hiszen at.minister ur tudja, hogy csakazatiszt lehet nyugodt, a kinek megbírható intelligens altisztjei vannak, a kik nem csak tisztjeik parancsát megérteni, hanem azok rendelkezéseit pontosan végrehajtani is képesek. S. én azt kérdezem, t. ház, hogy ezen intelligens altiszti Jcar honnan vétessék inkább, mint ezen bukott egyévi önkéntesekből, kik nem csak intelligens altisztek lesznek, hanem háború esetén az elesett tisztek pótlására első sorban lesznek hivatva.'(IJ/mk helyeslés ahol- és szélső baloldalon.) De nem folytatom tovább, t. ház, (Halljuk! Sálijuk!) aggályaim taglalását. Meg vagyok győződve, hogy ezen aggályaim a ház minden tagjával közös, de ha mégis a következmények megítélésében más következményekre jutnánk, azzal számoljon mindenkinek hazafiúi érzülete. De mi, t. ház, annak kijelentésével, hogy ezen törvényjavaslatot nem fogadjuk el, egyúttal a hadsereg és a katonai intéző körök indokolatlan túlkapásainak és zsarolásainak akarunk határt szabni, a mely zsarolások nem állanak eontactusban azon fejedelmi találkozások és ünnepélyes üdvözletek alkalmával tett enuntiatiókkal, a melyek folyton a béke biztosítására és a biztosított béke áldására vonatkoztak, de a mely biztosítékok csak egy kozák-ezred állomáshelyének változtatására is mint ködképek szoktak eloszolni. Ma, t. ház, minden ember annak az államnak dolgozik, fárad és nélkülöz, a mely államnak neve a katonai hatalom, a hadsereg. A „sí vispacem, pára bellum" elméletének őrült alkalmazása a védelmet oda fogja fokozni, hogy csakugyan lassanként nem lesz mit megvédelmezni, de nem lesz szükség a háborúra, mert az államok a békebiztosítások érdekében tett óriási áldozatok súlya alatt lassanként önmagukban fognak összeomlani, kivéve azt az egy esetet (Halljuk !) hogy ha az osztrák hadsereg bölcsei a háború titkának fürkészésében el nem jutnak Jókay Mór t. képviselőtársam, „A jövő század regényében" vázolt azon phantasmagóriájához, hogy feltalálják azt a bűvös, titkos hyalichon anyagot, a melynek segélyével a harcz színterét a földről a levegőbe fogják áttenni. És itt már előre látom Fejérváry Géza b., t. honvédelmi minister ur daliás és lovagias alakját, a mint a felhők között adjutánsa, Münnich képviselő ur társaságában azon hialichon anyagból gyúrt paripák m száguldoznak a levegőben és vezényelni fogják azt a honvédhadsereget, a mely most az új törvény értelmében az ország határain is túl mehet a világ egyik sarkától a másikig. Hanem minthogy mi tapasztalásból tudjuk azt, hogy az osztrák katonai bölcsek igen nehezen és igen sokára szoktak valamit felfedezni: sokkal közelebb levőnek tartjuk azon, politikai felfogásunk sarkkövét képező reményünk teljesedésére az időt, midőn úgy a trón, mint a haza védelme idő és körülmények kérleihetlen logikája miatt azon haderő kardjaira lesz bízva, melynek neve az: önálló magyar hadsereg. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen hadsereg számára mi mindent, de az önök reactionarius törvényjavaslata részére semmit sem szavazunk meg. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Thaly Kálmán! (Felkiáltások a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A jegyző urak vannak megbízva azzal, hogy a szólni kívánókat az egyik és másik oldalról jegyezzék. Ha az egyik oldalon senki nincs följegyezve, a másik oldalról kell a szólásra következő képviselő urat felszólítaniuk. (Halljuk!) Thaly Kálmán: T. ház ! Noha a vita még csak a harmadik napon zajlik a fenforgó nagyon fontos kérdésben és noha annak fontosabb momentumai közül alig van már valami, a mi az előttem szólott képviselőtársaim által meg ne érintetett, sőt meg ne vitattatott volna ; mindazonáltal számos oly momentum van a jelen törvényjavaslatban, a melyről nem árt, sőt épen szükséges, ha azok több oldalról is megvilágittatnak, sőt, gondolom, hogy néhány oly tényre fogok ráutalhatni, a melyek 33*