Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-159

150. országos ülés január 12-éu, szombaton. 18S9. 151 a mi mindkettő a nemzetre áldás és szerencse lenne. (Zajos helyeslés és éljenzés a ~bal- és szélső baloldalon.) Én kérem a t. házat, méltóztassék a magam és elvtársaim nevében benyújtandó határozati javaslatot elfogadni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) Határozati javaslat. Tekintve, hogy az államiság saját védszervezet és hadsereg nélkül csonka és béna; tekintve, hogy Magyarország történelmi államisága tartalmazza nemzeti létünk, erőnk és jövendőnk biztosítékát, tehát állami életünk épsége- és tökéletességére törekszünk; tekintve, hogy hazánk külön állam saját alkotmány-, saját trón-, saját társadalom- és saját hivatással, ha a véderőt ezeken a természetes alapokon építjük fel, külön és önálló hadsereget kell megalkotni; tekintve, hogy a 207. számú törvényjavaslat túlmenve az alkotmányunk rendelte kölcsönös védelmen, ennek eszközét, a hadsereget egységessé, államon és alkotmányon kívülivé teszi, mely a nemzeti erőket felveszi, hogy jellegüket eltörölje, mely a társadalmat kimeríti, hogy irányzatának ellentálljon, mely az alkotmányos tényezők által fentartatik, hogy tekintélyüknek állandó tagadása legyen; tekintve, hogy a 207. számú törvényjavaslat még az 1867. évi XII. és 1868. évi XL. törvényezikkben biztosított elégtelen alkotmányos befolyást és ellenőrzést csökkenti, midőn a hadsereg hadi létszámának megállapítását a törvényhozástól elvonja, midőn az ujoncz-megajánlás jogát a póttartalékosok korlátlan szedése által értéktelenné teszi; tekintve, hogy a 207. számú törvényjavaslat több ujonezot, több póttartalékost, több szolgálati időt, több kiadást igényel a nemzettől és viszonzásul a hadsereg geimanisáló irányának megszüntetése helyett még a magyar államot is agermanisatio útjára készül szorítani: tekintve, hogy a koronás király fővezérlete alatt megalkotandó önálló hadsereget fokozatos megrázkódtatás nélkül ki lehet bontakoztatni a közös hadseregből : határozza el a képviselőház, miszerint a 207. számú véd erőről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául nem fogadja el. Ugron Gábor, Helfy Ignácz, Beniczky Árpád, Isaák Dezső, gr. Károlyi Gábor, Majtényi Ádám, Papszász Károly, Tors Kálmán, b. Jeszenszky Sándor, Szentkirályi Albert, Szalay Imre, Komjáthy Béla, Illyés Bálint, Kis Albert, Győry Elek, Liptay Károly, Uray Imre, Justh Gyula, Lits Gyula, Petrics Ferencz, Thaly Kálmán, Tóth Ernő, Pap Elek, Meszlényi Lajos, Orbán Balázs, Gulácsy Gyula, Ozirer Ákos, Kun Miklós, Madarász Imre, Farkas Imre, Szederkényi Nándor, Kürthy Sándor és Haviár Dániel. Rohonyi Gyula: T. képviselőház! (Halljuk!) Aggodalmak, komoly aggodalmak fogtak el engem is, midőn ezen javaslat új intézkedéseit, különösen az önkéntes intézményre vonatkozó szigorításokat magamban mérlegeltem; mert kétségtelenül áll az, hogy ezen szigorítások súlyosan nehezednek egyrészt azon ifjakra, kik tanulmámányaikat folytatni óhajtják, mert czéljuk elérésétől tanulmányi pályájukon egy-két évvel valószínűleg vissza fognak vettetni; de súlyosan nehezednek ezen intézkedések a szülőkre, a kik fiaik eltartásáról ezután egy évvel tovább lesznek kénytelenek gondoskodni. Midőn azonban ezen intézkedéseket, ezen szigorításokat nem kizárólag azon egyesek szempontjából vizsgáltam, a kiket a javaslat érint, hanem az állam, a közérdek szempontjából is, arra a meggyőződésre jutottam, hogy ezen intézkedésekre, szigorításokra elkerülhetlen szükségünk van. A mai hadviselés mellett azon állam biztosítja legjobban állami önállóságát, a mely számban erős, nagy, jól felszerelt, jól szervezett és helyesen vezetett hadsereggel rendelkezik. A nemzet mindig meghozta az áldozatokat, súlyos áldozatokat hozott véderőjének fejlesztésére ; megtett mindent, hogy a haza és trón megvédelmeztessék. Azonban ma kizárólag pénzáídozattal nem lehet a helyes vezetésről gondoskodnunk, mert a helyes vezetés titka a helyes katonai kiképzésben rejlik. Régen meghaladott álláspont az, hogy a hadviseléshez, a hadjárat sikeréhez egyedül csak pénz, pénz, ismét csak pénz szükséges, mert helyes hadvezetés nélkül egyedül pénzzel a hadjárat sikere el nem érhető. Szükséges, hogy hadseregünk részére a kellő számú képzett tisztikart biztosítsuk. Húsz év óta van nálunk érvényben az általános védkötelezettség elvén nyugvó védtörvény. És húsz évi tapasztalat alapján arra a meggyőződésre kellett jutnunk, hogy el kell térnünk az eddigi rendszertől az egyéves önkéntesek kiképzése tekintetében, mert nemcsak tisztek, de különösen tartaléki tisztek tekintetében, óriási hiányok vannak, mely hiányok sürgős kipótlása szükséges; pedig a nemzetben nagy az intelligens elem, csaknem minden téren túlproductióról panaszkodunk, egyedül csak a tisztikar részére nem jut a kellő contingens. (ügy van! jóbbfelől.) A védtörvény megalkotói előtt kétségkívül az a czél lebegett, hogy egyéves önkénteseink túlnyomó része a tartaléktiszti vizsgát letegye. Sajnos, hogy az eredmény messze elmarad a várakozások mögött, mert köztudomású dolog, hogy eddig ifjainknak alig 27%-a tette le a tiszti vizsgát, 73°/

0 pedig mint közlegény vagy altiszt került tartalékba. Mi volt e tapasztalatok okszerű következmé-