Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-145

145. orszAgos filés deczember S-4n, hétfőn. 1888. \Q képező szakasznak és mennél hevesebb és kíméletlenebb annak tárgyalása körül a t. túloldalnak ezen szakasz — a kormány — és pártunk elleni támadása, annál kevésbbé érzem magamat felmentve a felszólalás alól. Mert azt tartom, t. ház, hogy a Bluntsehlira, Macchiavellire, Griieistra, a római forumok bíróságaira, a görög areopagra, a véráldozatokra és a guillotinra való hivatkozással szemünkbe dobóit s ellenünk szórt vádakkal szemben, nem lehet a háznak oly jelentéktelen tagja, kinek rossz néven lehetne venni, hogyha felszólal, (Halljuk! Halljuk!) Legkevésbbé sem kecsegtetem magamat azon reménynyel, hogy a t. túloldalt, melyet sem a t. igazságügyminister úrnak jogi*szempontból, sem az államtitkár úrnak pénzügyi tekintetekből felhozott érvei, sem a t. pénzügyminister úr helyes érvelései meg nem győztek álláspontunk helyességéről, hogy épen az én szerény felszólalásom volna elégséges lefegyverezni. És ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, hogy szavazatomat indokoljam, nem pedig azért, hogy az ellenzéket meggyőzzem. És itt engedjen meg nekem Polónyi t. képviselőtársam, hogy haő büszkeségét helyezhette a reménytelenségbe, hogy indítványa el nem fogadtatik, én is büszkeségemet helyezzem azon reménybe, hogy a vita tárgyát képező szakasz, úgy a mint az javasolva van, elfogadtatik. (Tetszés a jobboldalon.) Mert meg vagyok győződve t. ház. hogy itt a túloldal elhibázott, téves alajiból indul ki akkor, midőn az önbíráskodásból merített oly kíméletlen vádakkal iparkodik indokolni saját eí lentétes nézeteit. Hiszen t. ház, nincs itt szó az önbíráskodásról, az önbíráskodásnak valódi értelmében akkor, midőn két fél egymással szemben áll, hogy az egyik mondjon a, saját érdekében ítéletet a másik ellenében; itt nem magán íél áll magán féllel szemben, hanem szemben áll a magyar királyi kincstár: az állam és illetőleg az azt képviselő pénzügyminister, az igényeket formáló magánossal. (Ugy van ! jobbfelöl.) Ha tehát még megengedném is, t. ház, hogy meggyőződése szerint, de akaratlanul, részrehajló ítéletet mondana is a minister, nem ő veszi hasznát, hanem az államkincstár közvetlenül és közvetve mi mindnyájan, a nagy közönség. Azért tehát a törvényjavaslatot megtámadni még ez okból sem lehet. Minthogy pedig úgy vagyok meggyőződve, hogy az a pénzügyminister, kinek volt elég tehetsége ezen törvényjavaslatot megteremteni, ki bírt elég bátorsággal ezen törvényjavaslatot a ház elé hozni; a ki úgy az egyesek, mint a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városok és nagy községek érdekében megalkotta ezen törvényjavaslat harmadik szakaszát; a ki javasolta annak 7., 9., 10. és 11. §-át és a ki még ennél is tovább menve, javaslatba hozta annak 28. §-át is ; a ki tehát megmutatta, hogy elmegy a méltányosság és az igazság legvégsőbb határáig ott, a hol a jogosultak vagyonáról s érdekeiről van szó, hogy az a pénzügyminister ott, a hol az „enyim" és „tied" felett itélend, mint az állam képviselője, az egyes és az állam közötti ezen kérdésben bírni fog annyi részrehaj lat]ansággal és pártatlansággal, a minek különben mára törvénjavaslat bemutatásával jelét is adta, hogy a pártatlan bíró szerepét viselhesse; s igazságos ítéletet mondjon; és így miután meg vagyok győződve arról is, hogy az igen tisztelt pénzügyminister úr ezen téren az első és másodfokú határozatoknak hivatott ésrészrehajlatlan bírája leend : én részemről ezen szakaszt úgy amint az eontemplálva van, elfogadom. (Helyeslés jobb felől !) Madarász József jegyző: Hodossy Imre! Hodossy Imre: T. ház! (Halljuk!) A 11. §. érdekében a pénzügyminister ur már kétszer szólalt fel és a tegnapelőtti vitában már latba vetette az igazságügyminister ur is azon tekintélyét, melyet a birói széken méltán kiérdemelt és latba vetette fényes szónoki tehetségét az államtitkár ur is és azt hiszem, hogy kötelességünk e kérdéssel valóban behatóan foglalkozni; (Halljuk! Halljuk!) annál is inkább, mert be kell ismerni, hogy az imént nevezett három kormányférfiunak meglehetősen sikerült a fenforgó kérdést elhomályosítani. (Helyeslés balfelöl.) Miről van szó? Arról, hogy bizonyos kérdések elbírálása és eldöntése, végső fórumban a pénzügyininisterre bizessék-e, vagy pedig egy érdektelen, független birói orgánumra. Ha ezt a kérdést nyugodtan bíráljuk és helyesen megítélni akarjuk, akkor azt kell vizsgálnunk, hogy mi a birói institutio feladata egy alkotmányos államban s mi a természete azon kérdéseknek, a melyeknek elbírálásáról itt szó lehet, (Helyeslés bálfelöl.) A birói tisztnek feladata alkotmányos szellem szerint az egyénnek védelme az önkény ellen, (Helyeslés balfelöl) az utóbbi szót tág értelemben véve, embertársának kénye, vagy önkénye, vagy az államhatalom orgánumának önkénye ellen, (Élénk helyeslés balfelöl) valahányszor e részben panasz és controversia támad. A dolgoknak különfélesége szerint vannak azután polgári bíróságok, a melyeket e házban ismételve rendeseknek hallottam nevezni, vannak büntető bíróságaink, vannak börzebíróságok, vannak közigazgatási bíróságok, melyek neméből nálunk sajnosán eddig még csak egy van: a pénzügyi legfelsőbb közigazgatási bíróság. De minden bíróságnak rendeltetése az egyéni jognak védelme (Helyeslés balfelöl) az önkény ellen abban az irányban, hogy az államnak souverain joga által megalkotott általános jogszabályok a concrét esetben igazságosan is alkalmaztassanak. (Helyeslés balfelöl.) Lássuk már most, hogy mi forog itt fenn, mi az, a miről szó van ? Arról, hogy az itt szóban 3*