Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-145

ig Í45. országos ülés deczember 3-án, hétfőn. 1888. hogy ezt csak a szónoklat hevében tévesztette el. (Derültség jobbfelöl.) De a t. képviselő urnak egy mai megtámadása és abból levont következtetése folytán azt, hogy a parlamentáris elveket tökéletesen ismeri, már nem hiszem. Megmondom, miért? Nem csak azért — mert hisz még ez is történhetett volna a vita hevében, hogy midőn arról beszélt, hogybirói teendőket a többség nem gyakorolhat, még azt is mondta, hogy kormányzatot nem lehet a többség nevében gyakorolni, mert hisz ez már a parlamentarismus alaptételeivel ellenkezik; de még inkább azért, mert abban látott sérelmet az alkotmány és a parlamentarismus ellen, hogy itt nem is a pénzÜgynrinisterium, de a pénzügyminister bizatik meg. Engedelmet kérek, máskor midőn valamely törvényjavaslatban „pénzügyministerium" vagy „ministerium" volt mondva, sokszor hallottam felszólalást — és igen helyesen — hogy a teendők a minister orgánumai által ugyan, de mindig az ő felelősségére történnek. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezen kifejezés tehát nemcsak hogy nem vét a parlamentarismus ellen, de a parlamenti elveknek szigorúan véve, épen ez felel meg. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur azt is mondta —nemsokára be is végzem felszólalásomat (Halljuk!) hogy mi beszéltünk itt az állam érdekéről, felállítottunk egy új eszmét, azt elneveztük államnak, ő ezen államot kereste mindenütt, de nem találta. Én megtaláltam, t. képviselő ur és igyekezni fogok rávezetni, hogy ő is megtalálja. Ha ugy tetszik, elfogadom, hogy az állam eszméjét azon geographiai fogalom teszi, melyet a terület a rajta levő népességgel együtt képez. Jól van ; de miről van itt szó ? Arról, hogy az államkormány ezen állam millióinak érdekét védje a kevesek túlkövetelése ellen. Azt hiszem tehát, hoffy az államot e kérdésben nagyon meg lehet találni. Epén azért, mert az állam utoljára is nem abstract fogalom és ha túlmegyünk az igazságon, a méltányosságon az egyesek iránt, akkor a milliók fogják azt adóban megfizetni, mert az állam, mint abstract fogalom, máshói, mint a mit a benne élők fizetnek, természetesen nem élhet meg. (Helyeslés a jobbo

1 dalon.) Itt van az állam érdeke, ezt ajánlom a t. képviselő ur figyelmébe. (Helyeslés jobbfelől.) Azon meggyőződésben vagyok és azzal végzem felszólalásomat, rajta leszek, hogy többször felszólalnom ne kelljen, hogy ugy az államnak most felmutatott állami érdeke, mint a kártalanításnál érdekeltek vagy az által érintettek érdeke azon eljárás fentartását követeli, a mely ezen javaslatban van. Követeli pedig az állam érdeke azért, mert — mint már itt meg is mondatott — ily műveletnek hosszasan nyomni az állam hitelét, annak nagy károsítása nélkül nem lehet; de követeli az egyesek érdeke is, mert — a mint ma Grajári képviselőtársam is rámutatott — liem lehet azt kétségbe vonni, hogy ha különösen azon, önök által felállított elvi szempontból egyedül helyes térre visszük a dolgot, hogy az eljárást rendes biróra bizzuk, ez igen hosszú időbe kerül és igen tömérdek per lesz. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) A törvényjavaslatban contemplált eljárás mellett — ezt is feleletül — ez nem fog előállani, mert a perlekedési szenvedély csak ott nyilatkozik erősen, a hol annak tér engedtetik, hogy magát érvényesíthesse. (Ugy van! jobbfelől.) De igen is jelentkeznék ez az önök által javasolt eljárásnál és pedig nemcsak azért, mert nem lehet eltagadni — és ezt épen a bíróságok tagjai fogják legjobban elismerni — hogy nálunk a perlekedési hajlam megvan, de azért is, mert fognak találkozni az országban, kik ezen perlekedési hajlamot fejleszteni, tüzelni, kihasználni fogják; (Élénk helyeslés jobbfelől!) és ezen hosszú idő alatt találkozni fognak ismét talán nem nagyon jó hirtí üzérek, akik — úgy mint az az úrbéri és a szőlődézsma-váltságnál történt, a hosszú lebonyolítási idő alatt potom áron ezen jogot meg fogják szerezni, a minek aztán következése az lesz, hogy azon kártalanítás, a mely igazságosság és méltányosság szerint azoknak szándékoltatik adatni, a kik eddig a jogot gyakorolták, azoknak fog hasznot hozni, a kik egyfelől a pert, másfelől ama birtokosok szorult helyzetét ki tudták használni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt én nem akarom és épen azért ajánlom a szakasz elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett kérek szót. (Halljuk!) Nem akarok reflectálni, hogy a pénzügyminister uraz anachronismus vádjával illetett, mert ezzel szemben nem is védem magamat; de a pénzügyminister ur jelen felszólalásában az ő politikai kimagasló elvének, a takarékosságnak látom megvalósulását. Látom, hogy a minister ur lehetővé tette azt, hogy jövőre egy gyorsirói eorrectori állás feleslegessé váljék, mert ő vállalkozott arra, hogy a beszédekben mondottakat helyreigazítsa , (Félkiáltások jobbfelől: Ez nem személyes kérdés! Nem, helyreigazítás!) A pénzügyminister ur azt mondotta, hogy sereimül hoztam fel azt, hogy nem a pénzügyministerium, hanem a pénzügyminister állíttatik fel a javaslatban fórumul. Bocsánatot kérek, én ezt nem sérelmi alakban hoztam fel. Alkotmányjogi fogalmaim terjednek odáig, hogy nem a pénzügyministerium, hanem a pénzügyminister a fórum, de mint tényt constatáltam, hogy a pénzügyminister saját személyében nem lehet médium arra, hogy ellásson annyi actát, mint egy collegiális bíróság. Ez volt értelme. (Helyeslés a szélső baloldalon!) Demkó Pál: T. ház! (Halljuk!) Mennél nagyobb fontosságot tulajdonítok a vita tárgyát