Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-158
168. országos ülés' január 11-én, pénteken. 1889. 229 esetre szoros indokolásra szorul. És hogyha ez a valószínűtlenség a szakbizottság által minden indokolás nélkül elfogadtatik egyszerűen a minis téri felelősségre való hivatkozással, akkor nem túlságosan szigorú, de igenis megérdemelt az a szó, a melyet a bizottság eljárására alkalmaztam: hogy ez az eljárás ily nagy fontossági! ügygyei szemben: példátlan könnyelműség. (Élénk helyeslés balfelől.) Szerintem a t. ház ugyanebbe a hibába esnék, ha bővebb és teljes pénzügyi felvilágosítá sok nélkül megszavazná a javaslatnak azon tisztán katonai intézkedéseit, melyek ebben czéloztatnak. Mert katonai szempontból sem áll feltét lenül az a mondás, hogy minél több a katona, annál jobb, hogy minden létszámemelés, a hadsereg egyes alkotó elemeinek minden számszerinti tágítása okvetetlenül a katonai erő gyarapítását foglalja magában. Szorosan mérlegelni kell a pénzügyi következményeket két tekintetből; abból a tekintetből, vájjon az államnak pénzügyi ereje el fogja-e birni azt, hogy a fejlődés intensivitása csak kövesse azt a kiterjesztő fejlődést, mely a javaslatban foglaltatik. Mert, hogy ha az állam pénzügyi ereje az intensivitás utján összeroskad és nem képes utóiérni az estensiv fejlődést, akkor ezzel a hadseregnek nem használtunk, hanem ártottunk. (Helyeslés balfelől.) És mérlegelni kell azt is. hogy vájjon az az áldozat, mely egy kellő arányban álló extensiv és intensiv fejlődéssel együtt jár, az ország által pénzügyi összeroskadás nélkül elbirható-e? Mert, ha az ország pénzügyi erejét túlhaladja, ba annak alkalmazása a pénzügyi összeroskadást vonja maga után, akkor megint nem tettünk egy helyes és üdvös lépést a hatályos védelem biztosítására; mert ismétlem, itt állandó természetű intézkedésekről van szó és a védelem háború esetében nagy mértékben veszélyeztetve volna, ha a háború e monarchiát alkotó két államot már a béke áldozatai által pénzügyileg megrontott állapotban találná. (Helyeslés és tetszés halfelöl.) így tehát, t. ház, nem vagyok azon helyzetben, hogy a javaslatnak ezen két katonai főintézkedéseire, a létszám szaporítására és a póttartaléknak ily mértékű szaporítására nézve — ámbár a póttartaléknak bizonyos szaporítását katonai szempontból feltétlenül helyes intézkedésnek elismerem — mondom, nem vagyok azon helyzetben, hogy már csak ezen szigorúan katonai intézkedések elfogadása iránt nyilatkozzam, mert nem vagyok tisztában s hitelesen felvilágosítva azoknak pénzügyi következményei iránt és igy nem tehetem meg azt a mérlegelést, melynek megtétele nélkül magának a védelemnek szempontjából sem tudnék megnyugvással a javaslat ezen részéhez hozzászólani. T. ház! A javaslat pénzügyi következményeire nézve csak egy sűrű homályt constatáltam. Menjünk tovább. A javaslat egyik leglényegesebb intézkedése, az egyéves önkéntesi intézmény súlyotítása társadalmi életünkre nézve oly káros kihasású, hogy meggyőződésem szerint annak Bolgár Ferencz t. barátom tegnapi előadása szerint a katonai értéknek igen csekély mérvére leszállított eredménye tekintetbe sem jöhet azon pusztító hatással szemben, a melyet az esetleg a hazai inteíligentia körében előidéz. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni s azért nem akarom ezen kérdést, mely tegnap egész kiterjedésében alaposan tárgyaltatott, újból feleleveníteni, hanem csak némely ellenvetésekre akarok válaszolni, a melyek álláspontunkkal szemben és a javaslat álláspontjának védelmére tétettek. (Halljuk! Halljuk!) Ezen érvelések közt a legsajátságosabb az, amely az egyenlőség elvére fekteti a javaslat ezen intézkedésének indokolását. (Derültség a baloldalon.) Egészen el akarok tekinteni ezen érvelésnek az egyénekkel kapcsolatba hozva kiderülő humoristicus oldalától; egészen el akarok tekinteni attól, hogyha az ember azokat az igen tiszteletreméltó tényezőket, a melyeknek mi ezen javaslatot köszönhetjük, a legszélesebb democratia és a franczia radicalismus hirdetőjévé tesszük, (Derültség balfelöl.) ezt lehetetlen másnak, mint a most megkezdett farsang hangulatának tulajdonítani, (ügy van! balfelől.) Ettől a humoristicus mellékoldalától a dolognak teljesen el akarok tekinteni és nem akarok Gambetta emlékének ezen javaslat szerzőivel való összeköttetésbe hozatala felett élczelni. Magát a dolgot akarom kutatni, azon egyenlőségi érv értékét, miután az bizonyos tetszetősséggel és hangzatossággal bir. (Halljuk! Halljuk!) Először is, ha az egyenlőségnek azt a rideg mértékét akarjuk alkalmazni a hadi szolgálatra, mely az egyszerű egyformaságba nyilvánul, akkor törüljük el mind a két honvédséget, törüljük el a póttartalékot, törüljük el a hadsereg és véderő egész tagozatát, melyből az áll, mert ott a legkirívóbb egyenlőtlenségek nyilvánulnak a szolgálat kötelezettségében, (ügyvan.!balfelöl.) Én, t. ház, elvileg tartom az egész okoskodást elhibázottnak. Szerintem a kérdésnek elvi alapja ez: (Halljuk! Halljuk !) Miben áll és mire irányul az általános védkötelezettség? Megmondja a szó maga. A hazának védelmére. (Helyeslés balfelől. Halljuk! Halljuk!) Ez egy kötelezettség, a mely a maga gyökerében egyenesen a háhorú esetére irányul. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) Ha háború sohasem fenyegetné az államot, akkor csak megszaporított csendőrséget kellene tartani a belnyugalom biztosítására. (Ugy van! balfelől.) Hadsereget csak a háború esetére való tekintettel tartunk és az általános védkötelezettség azt jelenti, hogy háború esetén minden fegyverfogható ember tartozik a hazának védelmében személyesen részt venni. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A
