Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-158

230 158. országos Ölés január 11-én, pénteken. 1889. békében való szolgálat kötelezettsége mit jelent? Aüt a kedvtelést jelenti-e ez, hogy minden hon, polgárt bizonyos éveken át megnyomorítsunk a hivatásán kivül álló szolgálattal, vagy pedig katonásdit akar-e ez jelenteni? (Halljuk! Halljuk!) Nem. Ez semmi egyéb, mint a háborúban teljesítendő kötelezettség előfeltételeinek megszerzése. (Ugy van! balf elől.) Minden szolgálat a békében csak azért és annyiban Mr jogosultsággal, a mennyiben nélkülözhetlen a háborában teljesítendő szolgálat megtanulására. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha tehát valaki magasabb értelmi szivonalánál és képzettségénél fogva rövid idő alatt képes elérni a képzettségnek azt a fokát, mely őt teljesen képessé teszi arra, hogy háborúban a védelem igényeinek megfeleljen : akkor nem privilégiumot képez, hanem a dolog természetéből folyik az, hogy kötelezettségének békében fennálló előzményeit rövid idő alatt teljesíthesse. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Es hogy ez mennyire igy van, bizonyítja az is, hogy hiszen a szolgálati időben való egyenlőtlenségek nem csupán az egyéves önkéntesek eseteiben merülnek fel; hiszen a szabadságolások is erre vannak alapítva. A mely katonai egyénnélmeggyőződik a parancsnokság, hogy rövid idő alatt teljesen kiképzett katona vált belőle, azt haza küldik. Ez a túlzó radicalismus theoriájára alapított egyenlőségi érv, a mily sajátságos, ha eredetét tekintjük, ép annyira alaptalan, ha a dolgot ethicaialapjára visszük vissza. Azonkívül, t. ház, ne méltóztassék elfeledni, hogy huzamos szolgálati idő egészen mást jelent oly egyénnél, a kinek kenyérkereseti forrása az egyszerű testi munka; ki, midőn attól elvitetik, azon három év alatt, mely alatt szolgál, Hámtól fizetést húz, attól eltartatik s három év után megint ott kezdheti, a hol elhagyta s e félbeszakításnak további következményeit nem igen érzi. S egészen más a kötelezettség oly egyénnél, kinek pályája, kenyérkeresete csak folyton fejlődő tanulmány és gyakorlat különböző stádiumán keresztül érhető el. (Élénk helyeslés balf elől.) A mi az egyiknél egyszerűen néhány éven át tartó, megvallom, hogy igen súlyos kényelmetlenség, az a másiknál esetleg az egész életpálya elrontása. (Igás! Ugy van! balfelől.) S most ne méltóztassék elfeledni, hogy a második önkéntes! évvel a dolog nincsen befejezve. Az 1888-ik XVIII. törvényezikk értelmében a hadügyi kormányzat az első éves tartalékosokat még egy további szolgálati évre hívhatja be. Most tessék elgondolni, mi lesz a kenyérkereseti pályájához ugy is nehezen eljutó ifjúból és családjából, ha azon idő, melyen át a kenyérkeresetnek még csak küszöbén áll, esetleg három évvel meghosszabbittatik. (Igaz! Ugy van! balf elől.) Megemlítette tegnap Vadnay képviselő ur, hogy az intelligentia, azaz oly egyének, kik magasb tanulmányokat végeztek és az ezeknek megfelelő igényekkel lépnek fel az élettel szemben, inkább sok van az országban és hogy innen nagy, veszedelmes, intellectualis proletariátus származik. Ez, sajnos, igy van. Talán nem is lehet máskép. Egy gyorsan fejlődő állam fejlődésének bizonyos stádiumában teljesen lehetetlen, hogy az életnek és a kereseti forrásoknak azon sokoldalúsága, mely a culturalis intézményekből odatóduló ifjúságot befogadhatja, ép oly gyorsan fejlődhessék, mint maguk a culturalis intézmények. Ez átmeneti stádiumban szenvedünk mi is, melyet röviden igy lehet jellemezni: az értelmi munka iránti kereslet sokkal kisebb, mint az értelmi munka kínálata. De mily összefüggésben áll a dolgok ezen állapota a törvényjavaslat azon rendelkezésével, mely ha kedvező eredményt ér el, az ifjút a tartalékos tiszti vizsga letevésére buzdítja; ha pedig a kedvező eredmény elmarad, az intelligens ifjúság kenyérkereső epocháját két, talán három évvel későbben éri el? Vájjon ezen intézkedés szaporítani fogja-e az intellectualis munka keresletét ? Hiszen a tartalékos tiszti minőség nem életpálya, hanem csak készültség háború esetére, béke idején azonban sem kenyeret, sem állandó foglalkozást az illetőnek nem ad. Vagy ez az intézkedés talán kevesbíteni fogja az intellectualis munka kínálatát ? Erre az a dolog természete szerint semmi befolyással sem lehet, hanem egyszerűen mindazokat a fiatal embereket, kik úgyis nehezen várják, hogy a kenyérkeresetet elérhessék, a kiknek százai, ezrei az ország mindennemű hivatalában és pénzintézeteinél évekig ingyen dolgoznak abban a reményben, hogy a legközelebbi üresedés alkalmával czéljukat elérhetik, sok esetben ezen várakozási stádiumban egy, sőt két évvel tovább fogja fentartani. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Egészen más dolog az, t. képviselőház, a mely az intelligentia ezen kinos és nehéz helyzetén segítene. Segítene igenis az, ha a hivatásszerű tisztipálya elnyerése könnyittetnék meg nekik. (Élénkhelyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És én, t. képviselőház, a mai viszonyok között is igazat adok mindazoknak és részt veszek actiójukban, a kik a haza fiatalságát a tiszti, a hivatásszerű katonai pályára buzdítani kívánják. Elismerem, hogy van itt hiba a mi társadalmunkban, hogy ezen nemes pálya iránt a kellő rokonszenv hiányzik és hogy ez észlelhető még ott is, a hol nemzeti, vagy nyelvi nehézségek nem forognak fenn, a honvédségnél. Ez a valóság, a melyet el kell ismernem és el is ismerem. (Tetszés.) De mi folyik ebből? Ha a hajlandóság társadalmunkban nincs meg, ebből nem folyik az, hogy mi, mint képviselők, kik törvényeket alkotni ég intézményeket teremteni vagyunk hivatva, csak pi'édicáljunk az illetőknek, (Igaz! Ugy van! a balés szélső baloldalon) hanem nekünk egyszersmind