Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-145

I 145. országos ülés deczember 3-án, hétfőn. 1888, \*J sem tesszük, itt tehát a bíróságokat védeni, a melyet senki meg nem támad, engedelmet kérek, a közvélemény tévútra vezetését eszközölheti csupán, (Helyeslés jobbfelöl. Nagy mozgás balfelől. Zaj. Halljuk!) Mert el kellene hitetni a birói függetlenségre, hála istennek, sokat tartó magyar közvéleménynyel, hogy valaki azt megtámadta, akkor midőn meg nem támadta még csak egy hang sem ebben a házban. (Mozgás balfelől. Egyhong balfelől : Nem merik rá bizni!) Ismét azt hallom: nem merik rá bizni! Győry Elek: Tessék elfogadni a pénzügyi bíróságot! (Mozgás.) Tisza Kálmán ministerelnök: Mo&t csak a rendes bíróságról beszéltem, mert azt hirdetik mindig, hogy azt mondjuk képtelennek és a birói függetlenséget támadtuk meg ; az ellen tiltakoztam, mert azt soha senki ezen oldalról meg nem támadta. (Ügy van! jobb felöl. Nagy mozgás balfelől.) Akárki fogja ezen mostani izgatott pillanatok után ezt az egész vitát elolvasni, nincs ember, a kiben igazságérzet és józan ész van, (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy mozgás balfelől) a ki át ne látná, hogy erről szó sem volt. Thaly Kálmán: Ur istennek hiszi magát! (Élénk derültség. Mozgás jobbfelöl. Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: Hogy én minek hiszem magamat, t. képviselőház, azt nem vitatom, hanem hogy nagyon meg volnék elégedve, ha oly nagy lennék, mint a minőnek a képviselő ur hiszi magát, az bizonyos. (Zajos derültség és tetszés jobbfelöl Mozgás balfelől.) A másik, a miről szólanom kell, de csak emlékeztetőleg, mert az általános vitánál már kifejtetett az, hogy a pénzügyi bíróságra miért nem tartom bizhatónak az eljárást. Egyfelől más ott az eljárási mód, de másfelől, ha eredményt akarunk elérni, oda ideiglenesen nagy számmal kellene birákat alkalmazni. Most már kérdem a birói függetlenséget meg nem támadás esetében védőket, mondják meg, a birói függetlenség szempontjából csakugyan olyan jó volna-e ilyen dolgokban birákat alkalmazni, kiknek biztosíttathatnék ugyan, hogy birák maradnak, de kiket természetesen ezen ügy befejezése után a pénzügyi bíróságtól el kellene máshova helyezni ? Vájjon, ha ezt proponáltam volna, nem támadtak volna-e meg ? (Tetszés jobbfelöl. Élénk felkiáltások balfelöl: Nem!) Én meg vagyok róla győződve, hogy igen (Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás balfelől) és akkor sokkal több okkal és méltányosabban, mint most. (Zaj. Mozgás balfelöl.) Ez — engedelmet kérek — oly határoz: tt tapasztalati tény, hogy képviselőházi vitákra is rámutathatnék, a hol kifejtettek azon elvek, hogy a birói függetlenséget legjobban sérti az, ha a biró akarata ellen áthelyezhető. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. VII. KÖTET. De még egyet a magas jogi fogalmakról, mielőtt másra térnék. (Halljuk!) Épen az előttem szólott t. képviselő ur is, rámutatva a 12. §-ra, hangsúlyozta, hogy itt tisztán jogi kérdésekről van szó és ezekben csak a rendes biró ítélhet. De ha csakugyan áll, hogy azokat a rendes bírótól elvonni oly nagy sérelem a jogeszmén és jogelven, miért akarja a képviselő ur is elvonni? mert azon határozati javaslat is elvonja, melyet ő támogat. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás balfelöl.) Itt tehát azon magas elvek szárnyára ülni és magasan repülni nem lehet, mert a mint az igazság napja rásüt arra a szárnyra, az elolvad és az illető a földre esik. (Derültség és tetszés jobbfelöl.) A múlt napokban egy t. képviselő ur szememre vetette, hogy én e kérdésnél személyemet tolom előtérbe. Ennél igaztalanabb vád talán soha sem ért. Legyen szíves az a képviselő ur maga megnézni, hogy az egész vita alatt mikor szóltam én személyemről, akkor midőn az egész vitában személyemet tolták előtérbe. (Igaz! ügy van ! jobbfelöl.) Nem én toltam tehát előtérbe, hanem igenis előtérbe tolták azok, a kik folytonosan megtámadtak, rám hivatkoztak, a mikor aztán pár szóval személyemről is szólni, azt hiszem, kénytelen voltam, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) De ismét egy régi, ezen vita alatt már többször fölmerült vádat hallottam. Egy képviselő ur mondta — kinek mai felszólalásában egyébiránt több tévedés is volt, —• hogy hiszen nézzék meg, vájjon csakugyan nem kortestörvény-e ez és ez a jog a pénzügyministernek nem korteskedésre adatik-e, mikor épen 1892-ben jár le az a hatáskör, a mikor pedig a választások következnek. Tévedett a képviselő ur, tévedett nagyon, mert az a hatáskör, a melyről most szó van, 1889. deczember végéig lejár, mert addig ezek a kérdések, melyeket nem kell magánjogi viszonyok miatt a bírósághoz vinni, befejeztetnek. Marad tehát még majd három év és nem tudom, a t. képviselő ur ismeri-e azt, de az általános tapasztalás bizonyítja, hogy ha 1889-ben valaki iránt végre • hajtással kedvezően járna el a minister vagy a ministerium, az 1892ig nemcsak elfelejti, de hogy mások is elfelejtsék, igyekszik bebizonyítani, hogy ő lekötelezve nincs; (ügy van! a jobboldalon) de az a másik, a kin vagy igazán sérelem történt, vagy ha nem is, de azt hiszi, hogy történt, az nem felejti el. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon). A t. képviselő urnak azután volt még egy csekély tévedése: azt akarom hinni, hogy csak elhibázta a szónoklat hevében. Beszélvén a régi példákról, azt mondta: mit csináltak előbb a római fórumon, azután később a görög világban. Polónyi Géza: Hisz a görögök előbb éltek. Tisza Kálmán ministerelnök: Épen azért magam is azzal kezdtem, hogy felteszem, 8