Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-158

168. országos ülés jannár 11-én, pénteken. 1889. Ü23 érvényét időhöz nem köti. Mi következik abból? Az, hogy a régi törvény szerint 10 év után a törvényhozásnak feltétlenül bekövetkezett azon jog;?, hogy a hadsereg létszámát újból megállapíthassa. (Helyeslés szélső balfelől.) Van még, t. ház, e javaslatnak egy rendelkezése, melyet én szintén csak annak tulajdoníthatok, a minek Bolgár Ferencz t. képviselőtársam, tudniillik, hogy a katonai köröknek az állam és társadalmi élet igen sok irányú követelményei iránt a legkisebb fogékonyságuk sincs és ez az önkénteseknek megrendszabályozása. A ki azt hiszi, bogy kényszereszközök alkalmazásával megkövetelhetik az egyéves önkéntestől azt, hogy a tiszti kardbojtot megszerezze, az az önkéntesi intézmény czélja és intentiója iránt tisztában nincs. Az 1868-iki törvény 21. §-ából nyilván kiviláglik, hogy ez intézmény az állam és társadalom érdekében alkottatott meg és nyilván kiviláglik az is, hogy az, hogy az önkéntesekből tartalékos tisztek is képeztessenek, csak mellékes czél gyanánt szerepel. Az alapgondolat én szerintem és mindenki szerint, ki e szakaszt figyelmesen elolv volt, hogy az önkéntes szélesebb látköre és magasabb intelligentiájánál fogva rövidebb idő alatt képes elsajátítani azt, a mit minden állampolgártól meg lehet követelni, hogy képzett katona vagy altiszt legyen; mert hiszen csak nem tehető fel az, hogy azért mértek az önkéntesre rövidebb szolgálati időt, hogy az a tiszti bojtot okvetlenül megszerezze. Nyilvánvaló e javaslatitól, hogy a katouai köröké rövidebb szolgálati időt személyes kedvezménynek szeretnék tekinteni, mely tulajdonképen közszempontból adatik. Mert az, a minek előfeltétele 8 —10 évig kitartó szorgalom és munka és a tanulmányok folytatása alatt ezekhez mért anyagi áldozat, az a személyes kedvezmény jellegével nem birhat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én azt találom, hogy soha semmi intézkedés kicsinyebb és gyarlóbb indokolással törvényhozás elé nem terjesztetett, mint épen ez egyévi önkéntesi intézmény. Bátor leszek egynehány igen nevezetes indokra reflectálni. Azt mondja az egyik indok, hogy kényszereszközöket alkalmazunk, mert a hadseregnek tisztekre van szüksége. Én régibb katona vagyok és katonai szolgálatom alatt azt tapasztaltam, (Halljuk! Halljuk!) hogy szabályzat szerint még altiszteknek sem szabad olyanokat előléptetni, kiknek ahhoz ambitiójuk nincs. Nagy igazság rejlik azon közmondásban, a melyet, azt hiszem, mindnyájan tudunk és melyet a minister ur is nagyon jól ismer, hogy nem jó közkatona az, a ki tábornok nem akar lenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kérdem már most, hogy minő tiszt lesz abból, ki nem hogy tábornok, de még hadnagy sem akar lenni. (Helyeslés a szélső balon.) Találkozunk azután egy másik indokkal, azzal, hogy az az önkéntes, a ki nem teszi le a tiszti vizsgát, az ismételjen, mint egy bukott tanuló. Ez egy feje tetejére állított okoskodás, a tanulót ismétlésre utasítják, hogy megszerezze a qualificátiót életpályájához; az önkéntest pedig ismétlésre utasítják büntetésből, mert nem szerezte meg a tiszti bojtot. Van még egy nevezetes indok. A katonai körök ugyanis abban a meggyőződésben vannak, hogy mig a tiszti rang elnyeréséhez elég egy év, addig ahhoz, hogy valaki jó altiszt legyen, két év kell. Bámulom, hogy a hadseregben nem jöttek annak tudatára, hogy intelligens emberből békében jó altiszt sohasem lehet. Háborúban pedig a müveit embert használhatóvá a jobb és mozgékonyabb itélőtehetsége fokozottabb morális erő teszi, melyet nem a hadsereg kebelében szerez meg, hanem már magával visz oda. Nem mulaszthatom el, hogy egy rövid reflexiót ne tegyek Vadnay t. képviselő ur beszédére is. (Halljuk! Halljuk/) Ha én Vadnay képviselő ur volnék, ugy mondom, mint ő és ha tehetném, nem a magyar ifjúsághoz szólanék, hanem egész nyiltszivííséggel Magyarország koronás királyához fordulnék, azt mondva neki: „Uram, király! Ne ellenezd a magyar nemzetnek az önálló hadseregre való törekvését, mely őt isten és ember előtt megilleti. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ne ellenezd azt, mire ezer éves történelme az egész világ előtt méltóvá teszi, akkor aztán meg fogod látni, hogy ifjúságunk szive egész hevével, minden phisicai és elmebeli tehetségével hazája dicsőségére, királya koronája fényének emelésére meg fog tenni minden lehetőt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Még csak a vederő-bizottság jelentésére van egy pár szavam. Rám a jelentés azon benyomást teszi, mintha nem egy, a felelőssége súlyát érző képviselő tollából került volna ki, hanem egy Bach-korszakbeli hivatalnokéból, a ki kezeit tördelve előáll és kifejezi aggodalmait, aztán egy erélyes tekintet, egy kézmozdulat folytán egész lényében megváltozva, bizalmát hangoztatja, hogy végül kézcsókkal fejezze be mondókáját. A jelentés is előbb az aggodalmakat adja elő, aztán hosszan elmondja, mily bizalommal viseltetik a kormány iránt; végül még arra is vetemedik, hogy annak köszönetet fejez ki. Minthogy e javaslat nemcsak pártállásomnak nem felel meg, de még visszaesést is mutat az 1867-iki alappal szemben, a javaslatot általánosságban sem fogadom el. (Élénk, hosszantartó helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Széchenyi Aladár: T. ház! Mielőtt az előttünk levő törvényjavaslat tárgyalásába bocsátkoznám, mindenekelőtt az a kérdés merül fel előttem, vájjon a törvényjavaslat beterjesztésére egyáltalában szükség volt-e, vagy nem? Ugy hiszem, a ki a jelenlegi európai nemzetközi viszonyokat elfogulatlanul mérlegeli, be fogja látni,