Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-158

224 158. orsíágos ülés jaaair 11-én, pénteken. 1888. hogy az osztrák-magyar monarchia kérlelhetlen kényszerhelyzet nyomása alatt áll, a mely alól nem vonhatja ki magát. Európa jelenlegi viszonyai közt, melyek minden perczben meglepetéseket szülhetnek, nem lehet hazánk biztonságáról megfeledkeznünk, ennélfogva az áldozatoktól visszariadnunk. (Igaz! ügy van! jobbfelől.) Ily viszonyok között elkerülhetlen súlyos kötelesség minden lehetőt^ megtenni véderőnk fokozására s fejlesztésére. És minthogy meggyőződésem, hogy az országnak minden kötelességtudó polgára, valamint a törvényhozás minden egyes tagja pártkülönbség nélkül a haza és a trón biztonsága tekintetéből az áldozatoknak legszélsőbb határáig készségesen elmenend; én is kötelességemnek tartom az előttünk fekvő törvényjavaslatot, ámbár az igen súlyos megterheltetéseket involvál, tekintetbe véve a jelenlegi nemzetközi viszonyokat: általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Áttérve az előttünk fekvő törvényjavaslatnak érdemére s ama számos nyilatkozat után, mely az ország lakossága részéről, ugy a társadalmi életben, valamint a sajtóban is napvilágot látott, valamint a tegnap hallott sokoldalú nyilatkozatok után, a képviselőház engedelmével csak röviden ezen előttünk fekvő törvényjavaslatban foglalt két módosításhoz szándékozom hozzászólni.(Halljuk!) Az első módosítás az általános védkötelezettség kezdetének az életkor 21 -ik évében való megállapítása. Ez a módosítás s ugy hiszem, hogy ezt kevesen is fogják tagadni, nemcs.ik katonai, de nemzetgazdasági szempontból is, ugy véderőnkre, mint az ország lakosságára nézve, egyaránt csak üdvös és előnyös lehet. Véderőnkre nézve üdvös, mert az ország lakosságának legnagyobb része, gyermekeit rosszul táplálván, az a 20 éves legényember nem képes mindama követelményeknek megfelelni, melyeket tőle a három esztendeig tartó szolgálati idő alatt megkívánnak. Ennek, természetes, az lőn a következménye, hogy a számtalan hadképtelenség miatt történt elbocsátások véderőnk harczképességét lényegesen csökkentették. Az ország lakosságára nézve is előnyös, sőt nemzetgazdasági és népesedési szempontból is igen fontos, mert csakis kifejlődött hadképes férfiak kerülvén sorozás alá, a nemzet fiatalsága testi fejlődésében nem zavartatik s ez által nemzeti munkaerőnk nem apasztatik, melyben gyér lakosságú hazánk amúgy is nagyban szűkölködik. (Helyeslés jobbfelől) Különben ezen intézkedés czélszerüségét világosan illustrálja a törvényjavaslat indokolásához csatolt táblázat, mely kimutatja, hogy az 1862— 1863 és 64-ben születettek között mennyien voltak mértéken aluliak és mennyien találtattak gyengéknek. Mind a három esztendőben évről-évre fokozatosan szaporodott ezeknek száma. De, t. képviselőház, én ezen intézkedést még különösen magyar szempontból és melegen üdvözlöm azért, mert általánosan tudva van, hogy az ország lakossága közül a magyar ajkúak, kik nagyobb részt hazánk áldásdús rónaságát lakják, gazdagabbak lévén a felföld lakóinál, módjukban ^van gyermekeiket egészségesebben felnevelni. És ennek természetes következménye az vala, hogy az első korosztályból bevallottaknak túlnyomónagy száma magyarajkú volt. Ezen abnormis és minden esetre a magyarajkú lakosságot legjobban sújtó helyzetet —• szerény felfogásom szerint — csakis ezen intézkedés által lehet igazságosan orvosolni. A második életbevágó és lényeges módosítás az előttünk fekvő törvényjavaslatban : az önkéntesi intézménynek részbeni átalakítása. Kétségtelen, t. képviselőház, hogy az önkéntesi intézménynek szigorú korlátok közé szorítása hazánknak müveit osztályát, az inteíligentiát sújtja leginkább ; és ennél fogva belátom, hogy hazánknak, mint fejlődő államnak ezen intelligentiáját féltett kincsként őrizzük és túlterheltetése ellen szabadkoznunk kell. De ha áll ez a tétel, hogy nem csak az szolgálja hazáját, kinek fegyver van a kezében: ugy áll akkor az is, hogy ezenhazaintelligentiája nemcsak békében legyen az államnak irányadó vezére, de háborúban is egészséges magva legyen hadseregünknek, melynek bátorságára és szakképzettségére mindenkor feltétlenül rábízhatjuk hazánk jólétét és biztonságát. (Helyeslés jobbfelöl.) Sokan azt állítják, hogy az intelligeiitiának bevonása a hadseregbe egyértelmű a lelkesedés biztosításával és hogy egy hadjáratnak végzetes pillanataiban a lelkesedést sem a nyerserő, sem a szakképzettség pótolni nem képes. Megengedem, t. képviselőház, hogy a lelkesedés minden hadseregnek lényeges kelléke, mert bizony szomorú következményeket vonna maga után, ha például egy ezrednek tisztjei nem volnának képesek legénységüket a harcz hevében lelkes szavakkal kitartásra és kötelességük teljesítésére buzdítani. (Mozgás a szélső balon. Helyeslés a jobboldalon.) De azt már mégis bátorkodom kétségbe vonni, hogy ezen lelkesedés egy harczképes hadsereg szakképzettségét pótolni képes legyen. Mert hiában van azon lelkesedés, midőn a vezénylő egyéniségek felebbvalóik parancsát teljesíteni nem képesek ; vagy midőn magukra hagyatva, nem tudják : mit tevők legyenek ? Mai napság, t. ház, midőn a civilisatió, a hadi tudomány roppant előhaladása következtében lőfegyvereink a legnagyobb távolságra szórják az öldöklő ólmot, egyedül lelkesedéssel csatákat nyerni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) Rég letűntek azon dicső, szép idők, midőn egyes férfiak lelkesedése s vitézsége a csaták eldőlésére befolyással lehetett s ha hazai történei-