Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-158

222 158. országos ülés január 11-én, pénteken. 1889. állományában van 19,733 főtiszt, a legénységi állományban pedig a póttartalékot nem számítva 813,054, a haditengerészetnél van főtiszt 558, a legénységi állományból a póttartalékot nem számítva 15,695, összesen tehát 849,038. Itt már megjegyzem, hogy az évkönyv tanúsága szerint a természetes fogyaték szintén leszámítva van. Most már leszámítva a 849,038 főből a be-nem vonuló 8%-ot, 67,923-at, marad még a hadsereg katonai állományában, nem mint a t. minister ur indokolásában kimutatni szíveskedik, 736,000, hanem 781,115. (ügy van! a szélső haloldalon.) Ha most még felteszszük, hogy a be nem vonulók száma kevesebb fog leírni 8°/o-ná],ki fog sülni, hogy az 1868. katonai kormányzat nagyon is jól számításba vette a 8% be nem vonulót. Ezen kivül megjegyzendőnek tartom, hogy a hadsereg katonai állományában van 72 ezer és néhány száz póttartalékos a szárazföldi hadseregben és 1500 a hadi tengerészetben, mindezeken kivül van nem katonai állománybeli, a szárazföldi hadsereg kötelékében 8,362 és 801 a hadi tengerészeinél. T. ház! Nem volnék sem őszinte, sem igazságos, ha be nem ismerném, hogy igenis vannak e javaslatoknak egyes igen helyes intézkedései, de azt az elvet, hogy halmozzunk össze a hadsereg szervezetében minden alkalmast és kevésbé alkalmast, akár követeli azt a mai védszervezet, akár nem, ezt az elvet, mondom, tökéletesnek el nem ismerem. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezen adatokból nyilván kitűnik az is, hogy mennyiben áll az a nagy garral hirdetett intensiv fejlesztése és tökéletesítése a hadseregnek, melyet a t. minister ur tegnapi beszédében oly fennen hirdetett. Hallottam az igen t. minister ur tegnapi megjegyzéseit a Bolgár t. képviselőtársam által felhozott számadatokra s nem törődöm vele, ha a t. minister ur az én számadataimra is ugyanazt a megjegyzést teszi, de azt hiszem, hogy a törvényhozás méltósága megköveteli, hogy a t. minister ur ne egyszerűen azt mondja rá, hogy papperiapa, mint szokta, hanem tessék bebizonyítani, hogy a felhozott számadatok nem helyesek, (igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Kötelességemnek tartom, t. ház, ezen javaslatot más oldalról is birálat tárgyává tenni. Meggyőződésem szerint egy alkotmányos állam létfeltétele a hatalmi jogok helyes megosztása, tehát kényes minden oly kérdés, mely az államhatalmat megosztó mérlegét érintheti; rövid képviselőségem alatt meggyőződtem arról, hogy valahányszor a ház ezen oldaláról közjogi aggodalmak hozatnak fel, ezek a túlsó oldalról gunynyal fogadtatnak. Ez azonban nem riaszt engemet el attól, hogy ide vonatkozó megjegyzéseimet meg ne tegyem. (Halljuk! Halljuk/)Nem habozom kimondani, t, ház, hogy ezen javaslatnak ugy összeállítása, mint indokolása a legszelídebb kifejezéssel élve, az alkotmányos garantiák szempontjából, por nem a mi, hanem a túloldal szemeibe, mert mi tökéletesen tisztán látunk. (Ugy van!aszélsőbaloldalon.) Hogy ez nem phrásis, bátor leszek ennek rövid bizonyításába bocsátkozni. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat 14. §-ában a katonai kormányzat összesen 103 ezer ujonezot követel a hadseregnek 800 ezer főben leendő fentartására, azonban a javaslat 15. §.4. pontjával, a 18. §-sal és 38. %.f.) pontjával kiszolgáltattatja magának a monarchia. összes védköteles nemcsak alkalmas, hanem kevésbbé alkalmas állampolgárait. (Igaz! ügy van! a szélső balfelöl. A minister tagadólag int.) A t. honvédelmi minister ur rázza a fejét, én tehát kijelentem, hogy ha a minister ur képes lesz számszerűleg kimutatni, hogy ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, hány állampolgár lesz a hadsereg rendelkezésére bocsátva évenkint a törvényhozás által, kész leszek beismerni, hogy tévedtem akkor, midőn aggodalmaimat nyilvánítottam ki az iránt, hogy itt közjogi sérelem forog fenn. Hát mit jelent az, hogy besorozandó és felavatandó a 103 ezer főnyi ujonczjutalókon felül minden alkalmas és kevésbbé alkalmas állampolgár? Mást nem jelenthet, mint azt, hogy 103 ezer ujonczjutalókon felül besorozandó és felavatandó alkalmas és kevésbbé alkalmas állampolgárt a törvényhozásnak meg sem kell szavazni, mert azok ugy is besoroztatnak. Báró Fej érváry Géza, honvédelmi minister: A póttartalékba! Tóth Ernő: Ez, t. ház, mást nem jelenthet, mint adok egy meghatalmazást az összes hadköteles állampolgár igénybevételére, az ezen határozatlan mértéknek megfelelő költekezésekre, mert hisz a katonai kötelesség súlypontja a háborúban való önfeláldozás, tehát igy tökéletesen egyre megy, hogy mint tartalékos vagy póttartalékos áldozzam-e magamat fel. (Ugy van! szélső halfelöl.) Nem tudom, t. ház, ha a számkorlátozásban nem, hát hol rejlik a közjogi garantia. Talán az 1868-iki törvényhozás puszta mulatságból állapította meg kifejezetten a hadi létszámot 800,000 főben és vette fel a törvénybe, hogy a 10 évi póttartalék nem mehet többre, mint egy évi ujonczjutalék. Már most méltóztassék a t. minister ur nékem megmagyarázni, hogy a 14. §. a 15., 18., és 38. szakaszokkal nincsen-e tökéletesen illusoriussá téve. Akár hogy szépítsük is a dolgot, két rendbeli alkotmánysérelemmel állunk szemben, melyeknek elseje az állampolgároknak korlátlan számban való rendelkezésre bocsátása, (Helyeslés szélső balfelöl) másika pedig az, hogy az 1868-iki védtörvény a megállapítás hatályát kifejezetten csak 10 évre mondotta ki érvényesen. (Halljuk! Halljuk!) A mai javaslat pedig a megállapítás