Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-158

158 országos ülés j uiniir 11-én, pénteken. 1889. 221 rend: a véderőről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Madarász József jegyző: Tóth Ernő! Tóth Ernő: T. ház! (Halljuk!) Én, a t. előadó úrral tökéletesen egyetértek abban, hogy a javaslat, a mely felett a törvényhozás ezúttal a hadsereg érdekében határozni hivatva van, az állampolgári kötelességek legsúlyosabbikát állapítja meg és ezen kötelességek mértékében megállapítja közvetve a hadsereg érdekében hozandó anyagi áldozatok mértékét is, tehát nem csak katonai, hanem pénzügyi szempontból is fontos javaslattal állunk szemben. Ép ezért én csak sajnálatomnak adhatok kifejezést, hogy akkor, a mikor a nemzet oly sok irányú érdekeinek érintéséről és vagyonáról van szó, a t. minister ur nem tartotta kötelességének a törvényhozást azon helyzetbe hozni, hogy az a tőle követelt áldozatokat a mai védszervezettel összehasonlíthassa; nem tartotta szükségesnek, habár csak szűk marokkal mért adatokkal is lehetővé tenni azt, hogy a törvényhozás megítélhesse, hogy tulaj donképen mit is bir a mai védszervezetben, mert higyje meg a t. minister ur, hogy a javaslat erőltetett indokolásából és a semmit mondó bizottsági jelentésből senki a mai védszervezetre következtetést nem vonhat és abból, hogy eddig 95 ezer, most pedig 103 ezerujonczot követelnek a hadsereg részére, senki sem képes megítélni, vájjon képes-e a mai védszervezet a kebelébe vont 100 ezrek erejét ugy kifejezésre juttatni, hogy az összes erők lehetőleg kihasználva legyenek és nem képes kieszelni senki azt, hogy vájjon képes-e a mai védszervezet a kebelébe vont százezreket ugy felölelni, hogy azok azon viszonylagos biztonsággal mehetnek a harczba, a melyet egy életképes s minden kellő tulajdonnal biró formatió minden egyes harczosnak nyújthat, szóval az óriásilag felemelt követelésekből és az évenként elnyelt száz milliókból senki sem bírálhatja meg, hogy vájjon méltó gyümölcse-e ezeknek a mai hadszervezet. Én nagyon jól tudom, hogy a hadsereg belső szervezésének kérdéséhez hozzászólani nincs jogom. De igenis van jogom arra és élni is fogok vele, hogy a mai védszervezetet a maga egészében azon mértékkel mérjem meg, a nielylyel önök a nemzet vállait megterhelni akarják. Én tartózkodni fogok a hadsereg benső értékének érintésétől; hanem ki fogok terjeszkedni csupán a hadsereg két főfegyvernemének, a gyalogságnak és lovasságnak számviszonyaira, mert ezekből vonható következtetés a többiekre is. Bátor leszek tehát először is a lovasságra reá térni: a lovasság szervezetszerű szükséglete, számításba véve a ma fennálló és mozgósítás esetén felállítandónak combinált összes pót- és tartalékformatiókat, 60.000-re tehető. Ezzel szemben áll az 1887-iki katonai statistikai évkönyv hiteles adatai szerint egy 86,264 főből álló legénységi anyakönyvi állomány. Tehát a szervezetszerű* szükséglet, a legénységet értve és az ennek fedezésére rendelkezésre álló anyakönyvi állomány közötti különbözet összesen 26,264 fő. Már most ha levonom ebből a különbözetből a 86,264 főnyi anyakönyvi állománynak az indokolás szerint be nem vonuló 8°/o-át, marad még a szervezeten kívülálló 19,264 tő. Bízvást elmondhatjuk tehát, hogy ezeknek ereje és milliókba kerülő hivatásos képzettsége a hadseregre nézve elvész, (Ugy van! a szélső baloldalon) mert azt hiszem, hogy senki sem merészli azt állítani, ha mindjárt tábornok is, hogy a mai rövid időtartamú háborúk alatt ezeket csak félig idomított lovakkal is ugy el lehessen látni, hogy döntésnél majd mérlegbe vehetők legyenek. Ha a gyalogság és vadász csap átok szervezetszerű követelményeit szembeállítom ezeknek anyakönyvi állományával, habár az arány jobb is, a felcsigázott követelést itt sem látom indokolva. A gyalogság szervezetszerű szükséglete, itt számításba véve az összes pót- és tartalék-formátiókat, melyek mozgósítás esetén fel állí tandóknak com bináltatnak, kitesz összesen körülbelül 530,000 főt. Ezzel szemben áll, szintén az 1887-iki katonai statistikai évkönyv hivatalos adatai szerint 602,000 főnyi anyakönyvi állomány, tehát a különbözet a szervezeti szükséglet és az anyakönyvi állomány közt 72,000 fő. Megjegyzem mindig, hogy a természetes fogyaték már le van számítva. Leszámítom még ezen 72,000 főnyi különbözetből a 602,000 főnyi anyakönyvi állománynak az indokolás szerint be nem vonuló 8°/o-ot, marad szervezeten kivül álló 20 — 22 ezer. (Ugyvan! a szélső baloldalon.) Ezen adataimmal szemben meggyőződésem szerint a 1 minister ur nem hivatkozhatik az állomány-kiegyenlítésekre, mert ezek a statistikai évkönyv tanúsága szerint már minden évben megtörténnek a szükség szerint és a más állományi csoportokba átvezéreltek már az év végén a saját anyakönyvi állományukból rendesen le vannak számítva. Ebből a két fő fegyvernemből következtetést lehet vonni a többiekre is. Mi indokolja tehát a felcsigázott ujonczkövetélést? Talán az, hogy akár követeli meg a szervezet, akár nem, álljon a hadsereg 800,000 főből, melyet az indokolás egész nagylelkűen ezúttal sem kivan felemelni. Ezen nagylelkűséghez is lesz néhány szavam. Igen sajnálom, hogy az én számításom a t. minister ur számításával nem egyezik és számításával szemben hiteles adatokkal kísérlem meg kimutatni, hogy a 8% be nem vonuló leszámításával is alig fog hiányzani a 800,000 főből valami. (Halljuk!) Ugyanis az 1888-iki katonai statistikai évkönyv tanúsága szerint a szárazföldi hadsereg katonai