Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-157

218 157. országos ülés január 10-éu, esütörtököa. 1889. lékébe, hanem azok is, a kik kevesebb testi épséggel birnak, azok is alkalmaztassanak a hadi czéloknak megfelelő azon szolgálatokra,a melyekre most harczképes, erőteljes emberek alkalmaztatnak." Ha véderőnket a póttartalék kiterjesztése által 5.800,000 fővel emelnünk sikerül, szolgálatot teszünk mindenekfelett a humanismusnak, mert ez által a nemzeti kétségbeesés kétes értékű eszköze, a népfelkelés, talán végképen feleslegessé válhatik. Erre a reménységre felbátorít és biztat engem azon megfigyelés, hogy a modern háborúkban, egyfelől a határon vivott első ütközettek határozók azok kimenetelére, másrészt pedig a stratégiai felsőbbség mellett a lőfegyverek száma játsza a döntő szerepet. Már pedig mozgósítás esetén a 20. és 32. év közötti hadköteles férfiakat szólítani el házi tűzhelyüktől, mindenesetre méltányosabb és humánusabb dolog, mint e részben, a katonai szolgálatot már egyszer végzett, korosabb családapákra apellálni. Valóban, t. ház, egész a mai napig nem hittem, hogy akadjon valaki, akadjon párt Magyarországon, melynek a javaslat ezen legfontosabb reformja ellen érdembeli kifogása lehetne. Igaz, t. ház, hogy a póttartalék létszámának itt eontemplált felemelése oly nehézséggel jár, melyet lelküzdeni csak áldozattal lehet. Hadseregünkben, háború esetére, eddig is nagy volt a tiszthiány. Most, ha ejavaslattörvénynyévált, emelkedni fog annak létszáma több százezernyi contingeussel, a melynek egyetlenegy tisztje sincs ; pedig fogyatékosan kiképzett legénységet, megbízható tisztikar nélkül állítani csatarendbe, nemcsak embertelenség, de hadászati érték dolgában is rosszabb lenne a semminél, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Álló hadseregünk fegyelem és képzettség dolgában oly magas színvonalon áll, hogy ifjúságunk távolmaradása a katonai pályától— akármily szomorú és aggasztó jelenség is egyéb tekintetekből — annak hadképességét kevéssé alterálja. De a póttartalék legénységének, ha annak hazánkra eső hányadát magyar tartaléktisztekkel ellátni nem tudnánk, sem egy szemernyi hadászati súlya, sem egy fillérnyi értéke nem lenne. Tartaléktisztekre lesz tehát a nemzetnek szüksége, kétszerannyira, mint eddigelé. Az egyéves önkéntesi intézménynek mai berendezésében fentartása mellett, azt hiszem, mindenki belátja, hogy ehhez reménység nem lehet, mert az önkéntesi létszámnak alig negyedrésze tévé le nálunk a múltban azt a tartaléktiszti vizsgát, mely középiskolát végzett ifjúnak, közönséges igyekvés mellett, eddig sem volt semmivel nehezebb, mint a gymnasium, vagy reáliskola bármelyik vizsgája. A ki tehát az említettem czélt, hadseregünk harczképességének a póttartalék emelése útján való gyarapítását akarja, annak akarnia kell az ahhoz vezető igen közel fekvő és egyedül hatékony eszközt is: az önkéntesi előjog korlátolását mindazokra nézve, kik a tartalékos tiszti vizsgát letenni akár hanyagság, akár a tiszti szolgálat iránti érthetetlen ellenszenvből idegenkednek, vagy elmulasztják. (Helyeslés a jobboldalon.) Ismerem a hatást, melyet a javaslat ezen rendszabálya a közvéleményben szült. Látom az ellenszenvet, melylyel az sokfelé találkozik. Minthogy azonban annak pártolásától, mit meggyőződésem helyesnek talál, sem ellenfeleim türelmetlensége, sem pedig képzelt barátaim meghidegülése td nem tántorít, (Helyeslés és tetszés a jobboldalon,) engedelmet kell kérnem a t. háztól, hogy ide vonatkozó véleményemet röviden előadjam. (Halljuk ! Halljuk!) Az egyenlőség eszméje, akár forradalmi, akár korlátoltabb modern értelmezésében tekintsük, sehol nem érdemel és követel magának olyan teljes és következetes realisatiót, mint ama személyesen hozandó áldozatoknál, melyeket az állam biztonsága érdekében igényel polgáraitól. Francziaországban, a hol az egyenlőséget vesszőparipának talán kevésbé használják, de valamivel komolyabban veszik, mint nálunk, Grambetta kormánya szerkeszté és nyujtá be a kamarához azt a katonai törvényjavaslatot, mely minden önkéntesi előjognak megszüntetését tartalmazá. Gambettáé, a kinek emlékét sokan e törvényjavaslat ellenzői közül jobban tisztelik, mint én. A Ferry-kormány idején ez a rendszabály a népképviselet nagy többsége által el is fogadtatott és csupán a senatus módosításai okozták, hogy törvényerőre emelkedése a legközelebbi jövőnek lesz fentartva. És nem volt, nem lehetett pusztán politikai indok az, t. ház, a mi Francziaországban az értelmi osztálynak adott előjogot tarthatatlanná tévé, mert ama szerencsés állam tisztikara kiegészítéséhez pénzzel és emberrel bőven rendelkezik, hanem tarthatatlanná tévé az a tekintet, hogy a középiskolát végzettek contingense, gyakorlatilag, külső megjelenésében a vagyonosabb osztály alkatrészekép is jelentkezik egyszersmind. Az pedig gyűlöletes berendezés, gyűlöletes nemcsak ott, de bárhol a világon, hogy az a vagyonosabb társadalmi réteg, melynek anyagi helyzete a jogok élvezetében különben is előnyöket ád, nemcsak ezen a téren, hanem a hadi teherviselés terén is, feltétlen, viszontszolgálat nélküli előjogokat élvezzen. Mi azt mondjuk, hogy a tanuló ifjúság, a melyre a nemzet mivelődése reményét építi, kedvezményt és kíméletet érdemel; a szegényebb sorsúak és munkások milliói azt válaszolják, hogy a jogok élvezetében, azok kihasználásában ugy sem lehetünk egyenlők, mert hiányzik nálunk az értelem, meg a pénz, mely mind a kettő befolyást