Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-157
216 157. országos ülés január 10-én, csütörtökön. 1889. politikája szerintem indokolt lehetett akkor, midőn a magyar nemzeti önállóságnak megvédéséről, sőt visszaszerzéséről volt szó; (Élérk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon; felkiáltások: Most is arról van szó!) de teljesen jogosulatlan az most, (Ugy van! jobbfelől) mikor 21 évi alkotmányos élet után önérzetesen constatá]hatjuk, hogy a magyar állami eszme, a magyar nemzeti cultura nemcsak mély gyökeret vert, (Élénk tetszés jobbfelől) de dús gyümölcsöket is hoz (Hosszas élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Vadnay Andor: T. ház! (Nagy zaj. Halljuk!) A véderőről szóló törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elfogadom, mert egyetlenegy lényegesebb intézkedése kivételével a külpolitikai helyzet és az európai nagyhatalmak felcsigázott hadi készülődései által teljesen indokoltnak találom azt; legfontosabb részében pedig annyira szükségesnek ismerem fel, hogy elmaradása esetén kérnem, sürgetnem kellene előterjesztését. A t. ház engedélyével legyen szabad először is a javaslat azon intézkedéséről bírálatot mondanom, a melyet hadászati szempontok által nem eléggé igazolhatónak, alkotmányunk szellemével ellenkezőnek, a népképviselet és parlamentáris kormány tekintélyére pedig egyenesen veszélyesnek, kárhozatosnak találok. Ez a törjavaslatnak 14-ik §-a. Az 1868-iki alaptörvény, mely a monarchia mindegyik önálló, egyenjogú államának kölcsönös és együttes védelmét az általános védkötelezettség alapján szervezett hadsereg által rendeli eszközöltetni, meghatározza egyszersmind annak létszámát azon hozzátétellel, hogy az csupán 10 év tartamára érvényes. Ugyanezen törvény 11-ik szakaszában kötelezőleg szabja meg azt is, hogy az ujjonczilleték ezen 10 éven belől kérdésbe csak ugy vehető, ha annak emelését vagy szállítását ő Felsége, felelős kormánya utján, kivánná. A hadi létszám legutóbbi megállapításakor, 1879-ben, Pulszky Ágost t. képviselőtársam, érveinek kimeríthétlen tárházából, a nála megszokott alapossággal mutatta ki, mikép a parlamenti alkotmánynak egyenesen sine qua nonja, hogy maga a parlament, illetve maga a népképviselet ismerje fel és határozza meg a hadi létszám mérvének szükséges voltát, meghatározza szabadon és időről-időre a szerint, a hogy a monarchia biztonságának igényei változnak. Meg fogja engedni t. képviselőtársam, hogy én, a gyakorlatlanabb parlamenti szónok, álláspontom támogatására, az ő beszédéből valamit felújítsak, az ő tekintélyéből, — nem a mai, hanem az akkoriból (Ugy van! balfelöl) — valamit kölcsönözzek. A 10 évre szóló létszámnak, igy érvelt a t. képviselő ur, volt igenis alapos indoka 1868-ban, mert akkor 10 évi szolgálati idő állapíttatván meg, a keretek csupán annyi idő alatt voltak kiegészíthetők, 10 év kellett addig, hogy a törvény minden határozmánya életbelegyen léptetve.Most azonban,tudniillik 1879-ben, a 10 év melletti érv magától elesik s mert 10 év még egy nemzet életében is igen nagy idő, beszédje folyamán oda eoncludál, hogy ő és akkori pártja egy határozati javaslatban az 5 évi eyclus megállapítását kérjék a törvényhozástól. A t. képviselő ur akkor még többet is követelt. Követelte, hogy a 68-iki alaptörvénynek az ujjonczilletékre vonatkozó szakasza is oda módosít tassék, hogy az évi ujjonczilleték necsak ő felsége kormánya által vétethessék kérdésbe, hanem ez a jog a törvényhozást is megillesse. Ám, t. ház, a mai constellatiók között Pulszky képviselő ur akkori véleményét én sem tehetem a magamévá. A hadi létszám cyclusát 10 évnél rövidebb időre szorítani, nemcsak a hadsereg stabilitása érdekéből tartanám helytelennek vagy károsnak, hanem leginkább azért is, mert azon nagy organicus reform, melyet ez a javaslat, ha törvénynyé válik, a póttartalék lehetőségig felemelése által életbe léptet, csak 10 év múlva lesz hatályában bevégzett, eredményeiben kézzel fogható: csak 10 év múlva tudjuk megmérni annak hadászati és pénzügyi hatását. A pragmatica sanctio és az abból eredő kötelezettség: az osztrák örökös tartományokkal kölcsönösen védeni a monarchia mindegyik önálló felének területi épségét, ezen kötelesség nyomása alatt és szemben a közösügyek elintézésének nehézkes és mindig bizonytalansággal járó módjával, ki tudok békülni azzal, hogy a hadilétszám felett csak bizonyos előre meghatározott időközökben forduljon elő alkudozás köztünk és Austria közt. Ennélfogva nem kívánok változtatni az 1868-iki alaptörvénynek az ujonczjutalókra vonatkozó határozmányán sem, mert az ujonczilleték tetszés szerinti kérdésbe vehetése a hadilétszámnak 10 évre történt megállapításával logikai ellentétben áll. Ez a javaslat azonban, t. képviselőház, mindezeknéltöbbet veszczélba. Egyszerűen megakarja szüntetni a 68-iki törvénynek azon határoz arányát, mely a hadi létszám megállapításának jogát, állami önállóságunknak ezen fontos alkotmányi biztosítékát, legalább időközönkint szabadon engedi gyakorolni a parlamentnek, e helyett csupán arra kötelezvén a hadügyi kormányt, hogy minden 10 ik évben előterjesztést tegyen a hadilétszám fentartása avagy megváltoztatása iránt. Más szóval ő Felsége közös hadügyministere minden 10-ik évben egyszer mondja vagy izenje meg a nemzet törvényhozásának, hogy vájjon a mai rendkívüli hadilétszámot fenn kívánja-e továbbra is tartani ?
