Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-157

212 157. országos ülés januür 10-én, csütörtökön. 1889. oly epithetonokkal kisérte, hogy lehetetlen, hogy. mint a bizottság előadója, röviden ne válaszoljak A t. képviselő ur, ha jól értettem, a bizottságtöbbségét azzal vádolta, hogy meggyőződése nincs és hogy szabad akaratot nem nyilvánított jelentésében. (Ügy van ! balfelöl.) T. ház ! Mindenkinek lehet nézete, a melynek kifejezést adhat, de akkor legyen szabad a t. ház türelmét egy perezre kikérnem, hogy én is bebizonyítsam, hogy Bolgár Ferencz t. képviselő árnak sem önálló meggyőződése, sem önálló nézete a véderő-javaslatról nincs. (Nagy mozgás, zaj és felkiáltások balfelöl. Ez nem személyes kérdés! Eláll! Eláll! Halljuk az elnököt! Elnök csenget.) Méltóztassanak meghallgatni, mert ha a véderőbizottságot megtámadhatják, ugy azt hiszem, én is, miRt annak előadója, védelmére felszólalhatok. (Nagy zaj. Felkiáltások a szélső haloldalon : Eláll! Eláll ! Halljuk az elnököt! Elnök csenget.) Elnök: Kérek csendet. (Halljuk! Halljuk!) Az előadó ur a dolog lényegéről nem kivan szólani, nincs is hozzá joga, (Zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy van!) valamint nem kívánja Bolgár képviselő urat sem megtámadni, mert ahhoz sincsen joga. (Élfnk helyeslés a szélső baloldalon.) Csupán a megtámadtatás második részére akar válaszolni. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Eláll! Eláll!) MÜnnich Aurél előadó: Hiszen oly súlyos a vád, hogy arra mindenkinek, ki önérzettel bir, válaszolni kell és én a véderő-bizottság nevében kötelességemnek tartom arra válaszolni. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Eláll! Üljön le!) Egészen röviden kinyilatkoztatom, hogy a véderőbizott«ágban Bolgár Ferencz képviselő ur általánosságban elfogadta a törvényjavaslatot. Minő következetesség tehát az tőle, hogy most általánosságban is ellene nyilatkozik, (Nagy zaj a balés szélső baloldalon: Felkiáltások: Eláll! Eláll! Elnök csenget) ezúttal csak ezt kívántam megjegyezni s visszautasítván a véderő-bizottság ellen emelt azon vádat, hogy azon tagjainak, kik a javaslatot elfogadták, önálló meggyőződése nincs: fentartom magamnak minderre, annak idején, ha erre alkalmam lesz s a t. ház türelmesebb hangulatban le«z, bővebben reílectálni. (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj balfelöl.) Bolgár Ferencz: T. ház! (Nagy zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon : Halljuk ! Halljuk Bolgárt ! Felkiáltások jobbfelöl: Nem szólhat! Eláll!) Elnök: Mi ezímen kivan a t. képviselő ur szólani? (Nagy zaj. Bolgár Ferencz leül.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister; T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon kérem a t. ellenzék mindkét árnyalatát, méltóztassék bármily szigorúan, de nyugodt tárgyilagossággal megbírálni a törvényjavaslatot, mert különben oly módon, a hogy önök kezdik, czélhoz nem fogunk jutni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Azt hiszem, a nemzet méltán megvárhatja tőlünk a nyugodt, higgadt tárgyalást; mert a heves, túlzott megjegyzések üdvös hatásúak nem lehetnek sem ezen a t. házon belül, sem a házon kivül. (Élénk helyeslés. Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a sséhő baloldalon.) T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy röviden én is hozzászóljak általánosságban a javaslathoz. (Halljuk! Halljuk!) Az 1868-ik évben a monarchia védereje az általános védkötelezettség elve alapján állapíttatott meg és azzal az akkoriban hazánk előnyére a jelenlegi formákba öntött közjogi és alkotmányviszonyok létrejöttével majdnem egyidejűleg megadatott nagyban és egészben a kerete véderőnk extensiv fejlesztésének. Monarchiánk véderejének száma, ezen korszakot alkotó törvényhozási intézkedés folytán jelentékenyen emelkedett és ezen akkori, az idők, a viszonyok és helyzet követelte emelkedés nagy haladásnak volt tekintendő, főleg, ha azt a szintén ezen védtörvény kifolyásának tekintendő 1886-ik évi népfölkelésről szóló törvénynyel kapcsolatba hozzuk. Igen bölcsen méltóztatnak tudni, hogy egy nagy, hatalmas monarchia haderejének ilyképeni átalakulása nagy időt vesz igénybe és hogy körülbelől tiz év szükségeltetett, mig annak végleges foganatosítása érvényesült. És a midőn a kormány az 1879-ik évben, megfelelvén az 1868-ik évi XL-ik törvényezikk Ilik §-ának, a hadi létszám további tiz évre való megállapítását, továbbá, az 1882-ik évben ugyanezen törvényezikk némely szakaszainak módosítását javaslatba hozta, mely javaslatok törvényerőre is emeltettek, szem előtt tartotta egyrészt az 1868-ik évben történt extensiv fejlesztés változatlan megtartását, szem előtt tartotta az addig legszükségesebbeknek mutatkozott módosításokat is; de az annyira szükséges állandóság elvét sem tévesztette szem elől, a mennyiben a véderő extensiv fejlesztésének teljes érvényesülését bevárván, ezt követőleg, annak további intensiv fejlesztését szemügyre véve, az ez iránti tapasztalatok eredményének törvényjavaslatba foglalását azon időpontra tartotta fenn, a midőn most, az 1879-ik évi LI. törvényezikk rendelkezései szerint, újabban előterjesztés volt teendő a törvényhozásnak. És ezen eljárás, azt hiszem, helyes és következetes is volt. Az előttünk fekvő törvényjavaslat tehát — a honvédelmi tárcza idei költségvetésével kapcsolatosan ugyan, a nélkül azonban, hogy ez utóbbi, előttünk fekvő törvényjavaslat kifolyásaként volna tekinthető — véderőnk további intensiv fejlesztését czélozza, azon intensiv fejlesztését, mely most már 20 évi tapasztalás alapján elkerülhetlenül