Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-157
157. országos ülés Január 10-én, esütSrtötön. 1889. 211 De, t. ház, az, hogy azon egyéves önkéntesek, kik a tiszti vizsgát nem teszik le, még egy évig tartozzanak szolgálni, tehát, hogy erőszakkal akarnak belőlök tiszteket préselni, magának a hadseregnek és a tisztikar szellemének roppant nagy kárára válhat. A tisztikar, melynek kezében fekszik háború esetében az egész állam sorsa, kell, hogy nagy önérzettel birjon és hogy a társadalom által e tekintetben támogattassék. Már most, t. ház, ha büntetésekkel kényszerítik a fiatal katonát -— a kinek pedig legnagyobb jutalmának kellene tekinteni azt, hogy tiszt legyen — hogy azon kardbojtot hordja, melyet ő Felsége a király, akkor ez a tisztikar tekintélyének legnagyobb mértékben kell hogy ártson. Ezek után, t. ház, felszólalásomat befejezem, ugy is már hosszúra terjedt (Halljuk! Halljuk!) és különben is lesz még alkalmam e tárgyhoz később is szólani. Csak az igen t. cultnsrüinister úrhoz akarnék néhány szót intézni. (Halljuk! Halljuk !) Valamint a honvédelmi minister ur az ország physicai, ugy az igen t. eultusminister nr az ország szellemi véderejének képviselője. Nagy sajnálattal kell mondanom, hogy ugy látszik, az igen t. eultusminister ur nem oly odaadással felel meg feladatának, mint az igen t. collegája, mert akkor ezen javaslatnak a ház asztalára jutni ilyen formában sohasem szabadott volna. (Élénk helyeslés balfelől.) Az igen t. eultusminister urnak figyelmeztetni kellett volna arra, hogy az ország cultúrája még számos sebektol vérzik és hogy nekünk nem szabad azokon új sebeket ejteni. Minél több culturalis feladatot kell egy nemzetnek még megoldani, annál jobban kell mindentől tartózkodni, a mi a cultur-erönek pazarlását jelend. (Helyeslés balfelől.) De a eultusminister ur ezzel nem törődött sokat. 0 feladatának eleget vélt tenni, midőn elrendelte, hogy az iskolákban — más eredménye nem lesz ismert rendeletének — egy-két német raggal többet eonjugáljanak és hogy az egyetemi tanári kar enquétteket tartson, a melyeknek eredményéről eddig nagyon keveset hallottunk és a mit hallottunk is, csupán oda irányultak, hogy szomorkodtak az egyéves önkéntesek sorsa felett. Ezen intézkedéseknek nem is lesz eredménye, németül egyik fiu sem fog többet tudni, mint eddig-, mert iskolákban nyelvet, különösen oly nehéz nyelvet, mint a német, sehol sem lehet megtanulni. A mi pedig a másik intézkedést illeti, fognak azon egyéves önkénteseknek, a kik a tiszti vizsgát leteszik, valami kedvezményt adni, a melyre azt lehet majd mondani: „neszesemmi,fogdmeg jól!" Azok azonban, a kik két évig fognak szolgálni, a t. eultusminister ur miatt elpusztulhatnak. Nem az egyetemi tanárokhoz kellett volna acultasminister urnak fordulni, a kik tudtom szerint sohasem mondták, hogy az egyéves önkénytesség hátrál- | tatja a fiatalságot a hivatásszerű tanulmányok folytatásában, hanem a másik oldalra kellett volna fordulni, a hol mai napig szintén nem mondták, hogy a hivatásszerű tanulmányok hátráltatják a fiatalságot a katonai tanulmányok befejezésében, de ezt most egyszerre csak feltalálták. Ezekkel kellett volna a t. eultusminister urnak enquétirozni, azoknak argumentumait meghallgatni és mérlegelni s meg vagyok győződve, hogy a t. eultusminister ur arra a tapasztalatra jutott volna, hogy itt az ország intelligentiáján merényletet akarnak elkövetni. (Ugy van! balfelöl.) Én, t, ház, bátor vagyok azok után, a miket kifejtettem, a t. házat kérni, méltóztassék a véderőbizottság kisebbsége által beadott különvéleményt elfogadni és a törvényjavaslatot azzal a meghagyással, hogy az az irányban igazittassék ki, miszerint 1. az egyéves önkéntesek tényleges szolgálati idejük alatt tanulmányaikat, ugy mint eddig, folytathassák; 2. egyéves tényleges szolgálatuk teljesítése után, ugy mint jelenleg, azonnal a tartalékba helyeztessenek át; 3. a szolgálati év leteltével a tiszti vizsgát magyar, vagy saját választásuk szerint német nyelven tehessék le, — még az esetben is visszautasítni a véderő-bizottsághoz, hogy ha a többi sérelmek, a, melyek majd az ellenzék részéről a törvényjavaslat ellen felhozatni fognak, a t. többség által nem méltányoltatnának és a törvényiavaslat a részletes tárgyalás alapjául el is fogadtatnék. Részemről, t. ház, még egyszer kijelentve azt, hogy e törvényjavaslatnak sok jó katonai oldalát elismerem s azt előmenetelnek nevezem a jelenlegi védtörvénynyel szemben, tekintettel azon alkotmányjogi sérelmekre, melyek e törvényjavaslatban tartalmaztatnak és tekintettel azon őszinteség-hiányra, mely az egészen keresztül vonul, e törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el. (Hosszan tartó, zajos helyeslés és éljenzés balfelöl) Elnök: Az előadó ur kivan személyes megtámadta tásra válaszolni. MÜnnich Aurél előadó: T. ház! Személyes megtámadtatás czímén kérek szót. (Halljuk!) Bolgár Ferencz t. képviselő ur udvariatlansággal vádolt, hogy a különvéleményre nem reflectáltam. Ha ezt feledékenységből tettem volna, magamat kötelességmulasztással vádolnám. De ezt akarva tettem, mert a különvélemény a törvényjavaslatnak csakis 24 — 25. §-ára vonatkozik; akkor lesz alkalmam és akkorra tartom fenn magamnak ez iránt nyilatkozni. De, t. ház, Bolgár Ferencz t. képviselő ur tovább ment és nagyon udvarias volt a véderőbizottsággal szemben, a mennyiben ő igenis reflectál jelentésünkre és ezt oly hangon tette és 27*
