Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-157
2JQ 157. országos ülés január 10 én, C8nt8rtf>k8n.l889. Felszólalásom elején, t. képviselőház, refleetáltam a bizottság jelentésében előadott resolutiora a magyar nyelv kasználhatása végett a tiszti vizsgáknál és a bizottság eljárására e kérdésben. Már mondtam, hogy a mit e resolntio akar, az az instructióban már régen benne van. Bátor leszek ezt az instructióból bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Ma ez az instructió érvényes ; egy másik instructiót én eddig nem láttam, nem is lehet készen, mivel a törvényjavaslat nincs még elfogadva; reám nézve tehát ennek az instructiónak kell irányadónak lennie, a mint a bizottság jelentése is erre az instructióra van basirozva. Ez az instructió már most a vizsganyelvre nézve 132. §-ában igy szól: „die theoretisehe Prüfung ist ausallen Gegenständen in der deutschen Sprache, als der Dienstspraehe der k. k. Heeres, vorzunehmen. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Hol van az x und u ? Zaj.) Es genügt, wenn sich die Freiwilligen hiebei in einer íür den Dienstgebrauch ausreichenden Weise verständig machen können; es soll daher von Jenen, derén Mutterspraehe nicht die cleutsche ist, weder ein fliessender, gewählter Vortrag, noeh im schriftlichen Ausdrucke vollkommene spraehliche Rich tigkeit gefordertwerden; auch ist denselben, wenn sie den sonstigen unerlässlichen Bedingungen genügen, gleichwohl aber glauben ihr Wissen in einer anderen als der deutschen Spracheerschöpfender nachweisen zu können, im weiteren Verlaufe der Prüfung zu gestatten, bei eingehenderen Erörterungen — tehát a részletesebb fejtegetéseknél — nämlich der schwierigeren Gegenstände sich ihrer Mutterspraehe, oder einer anderen ihnen sonst geläufigen, der Prüfungskommission verständlichen Sprache zu bedienen". No hát ez az, miből oly nagy hűhót csináltak, egész dithyrambokat zengtek. Ez meg volt tehát eddig is és igy valami nagyobb változás a resolutio elfogadása által nem fog történni. Az egész nyereség az lesz az instructióban, a „Mutterspraehe" helyett, az lesz: „in der Mutterspraehe und in den Ländern der ungarischen Krone, der angarisehen Staatssprache". (Felkiáltások a szélső balról: Az sem lesz benne.' Nem concedálják ők azt! Mozgás. Zaj.) Ez volna majd benne az instructióban. A kinek örömet okoz, hogy ez bejön az instructióba, melyet a hadügyminister háromszázhatvanötször változtathat meg egy esztendőben, az megveheti maga nak ezt az instructiót minden új kiadásban és könyvtárába teheti, de nyereség az nem lesz. És mi, t. képviselőház, nem azért vagyunk itt, hogy a fölött tanácskozzunk és utasításokat adjunk, hogy mi kerüljön ebbe vagy abba az instructióba, avval sohasem lennénk készen, hanem mi azért vagyunk itt, hogy törvényt alkossunk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Magyarországon megkövetelheti minden magyar polgár azt, hogy az ő fia Magyarország államnyelvén tegye le a tiszti vizsgát, kivált akkor, midőn ettől a vizsgától talán egész esistentiája függ! (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez által a szolgálati nyelv — én, a ki a közjogi alapon állok, elfogadom a hadsereg német szolgálati nyelvét — ez által a német szolgálati nyelv tudása semmiképen nem lesz érintve, mert az, a mi a különvéleményben kéretik, csak annyi, hogy az elméleti vizsgánál a magyar nyelv legyen használható és esetleg az illetőnek kívánsága szerint német nyelven is tehesse le a vizsgát. De azt nem mondom, hogy a gyakorlati vizsgát is magyar nyelven kelljen letenni. Es ha a gyakorlati vizsgát, mely egy szakasz vezetéséből, a tábori szolgálatból áll, melynél tehát érteni kell az elöljárók parancsait és felelni kell a kérdésekre, ha a gyakorlati vizsgát valaki német nyelven tudja letenni, mindenesetre tud annyit németül, hogy a szolgálati követelményeknek meg tud felelni. Jogosan ragaszkodhatunk tehát azon követeléshez, hogy az egyévi önkénteseknek engedtessék meg, hogy az elméleti tiszti vizsgát magyar nyelven tegyék le. S épen a hadsereg érdekében lehet ezt követelni, mert igy számos magyar fiatal embert nyernének meg a hadsereg tisztikarának. Ezek azok, t. ház, a miket az egyéves önkéntesi intézmény fejlesztése érdekében contemplált reformokkal szemben előadni kívántam. Én az egyéves önkéntesi intézményt, ugy, a mint az ma fennáll, a viszonyoknak teljesen megfelelőnek tartom, kivéve azt az egyet, hogy a tiszti vizsgát a magyar ifjak magyarul nem tehetik le. Ha ez megengedtetik, a kérdés meg lesz oldva, mert a hadseregnek lesz elég tisztje, (ügy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azon kivül szükségesnek tartanám, hogy a tanrend változtattassék meg és az előadások nagyobb figyelemben részesíthessenek. Én concedálnám még azt is, hogy az egyévd önkéntesek mind államköltségen szolgáljanak s esetleg a kaszárnyákban bent lakjanak. Mert ha azt mondják, hogy nincs bennük elég katonai szellem, ezen az utón is lehetne ezen segíteni. Azonkívül lehetne az egyetemeken és a műegyetemen a katonai tantárgyakból már előlegesen előadásokat tartani. Ezzel, azt hiszem, az egész kérdés meg lenne oldva s nem lenne szükséges ilyen erőszakos eszközökhöz nyúlni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert a mit itt kérnek, az a legmesszebb menő követelés, a mivel eddig parlament elé jöttek. És miért? Azért, hogy a hadseregnek egynehány száz muszáj-tisztet nyerjenek. Ha a hadügyi kormányzatnak ezen egyoldalúságából, szííkkeblüségéből és politikailag helytelen eljárásából kellene következtetnem annak többi tényeire, akkor sajátságos gondolatok fognának el.
