Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-157

206 187. országos Ülés január 10-én, estttflrtökön. 1888. kímélése mindig a culturállam postulatumaihoz fog tartozni. (Vgy van! a bal- és szélső baloldalon.) — Mig a szükséges tartalékos tiszteket, ha nem is léteznék az egyéves önkéntesi intézmény, más úton is mindig meg lehet nyerni, (Ugy van!) mentől kevésbé fejlődött a cultura valamely államban, annál szükségesebb, hogy az intelligens elem kiméltessék. Ezért, a mint ez a hadi iskola előadásaiban meg van említve, „mertOroszországban a cultura nagyon alacsony fokon áll", ott az egyéves önkéntesektől sokkal kevesebbet kivannak, ugy, hogy ott voltak az egyéves önkénteseknek oly cathcgoriái is, a melyekben csak negyedévi tényleges szolgálatot követeltek. Németországban, a hol pedig a cultura magas fokon áll, annyira tekintettel vannak arra, hogy az intellígentiát kíméljék, hogy még sokkal könnyebbek a feltételek az egyévi önkéntesi kedvezmény elnyerésére, mint nálunk. Ezekből a citátumokból látjuk továbbá azt is, hogy az egyéves önkéntesektől sohasem követelték azt, hogy csakis tisztek legyenek és hogy Albrecht főherczeg maga is elegendőnek tartja, hogy ha félig-meddig jó altisztekké válnak. Ezeket a nézeteket nálunk is mindig szem előtt tartották és 1882-ben, midőn az 1882: XXXIX. törvényczikkel az egyéves önkéntesi intézmény reformáltatott, senkinek sem jutott eszébe ilyen dolgokat előhozni, mint a milyenek most az intézmény megváltoztatása érdekében előhozatnak. És a képviselőház a közgazdasági momentumokra még nagyobb tekintettel volt akkor, mint 1868-ban. Mert mig a régi védtörvényben azon egyéves önkénteseknek, kik tanulmányaikat nem folytatják, nem volt megengedve a tényleges szolgálat elhalasztása, az 1882 : XXXIX. törvényben még ezeknek is megengedtetett, épen ugy, mint azoknak, kik tanulmányaikat folytatják, hogy a tényleges szolgálatot 25 éves korukig elhalaszthassák. Most egyszerre jő a katonai kormányzat és kijelenti, hogy az egyéves önkéntesi intézmény tisztán katonai érdekekben teremtett intézmény, kijelenti, hogy a tartalékos tisztek qualifitása nem felel meg a körülményeknek, tehát szükséges, hogy az egyéves önkéntesek a szolgálati évek alatt tanulmányaikat ne folytassák; kijelenti, hogy a tartalékos tisztek száma nem elegendő, a miért szükséges mindenféle erőszakos intézkedésekhez, büntetésekhez nyúlni — mert bármit mondjon is az előadó ur, azok büntetések — hogy azon egyéves önkéntesek a tiszti vizsgát letegyék. A ki a vizsgát nem teszi le, még egy évi tényleges szolgálatra köteleztetik. No hát, t. ház, én bátorkodom tagadásba vonni, hogy az egyéves önkéntesek minősége ne lenne jó és hogy szükséges lenne azon czélból, hogy a qnalitás emeltessék, nekik megtiltani azt, hogy hivatásszerű tanulmányaikat folytathassák. (Uyg van! a bal- és szélső baloldalon.) Az egyéves önkéntesi intézmény hadi czélokra teremtett intézmény. A tartalékos tiszteknek, a tisztnek béke idején teljesítendő munkájával: az ujonczoknak és a katonának harczszerű kiképeztetésével egyáltalán dolga nincs. Az egyévi önkéntesből kikerülő reserv-tiszt csak háború esetében fog működni és csak háború esetében vagyunk képesek arra, hogy ítéletet hozzunk a felett, hogy az intézmény qualitativ bevált-e vagy nem. Láttuk ugy az occupationális hadjárat alatt, mint az azután következő dalmácziai és herczegovinai lázadás alkalmával, hogy az egyévi önkéntesek minden tekintetben beváltak. Számosat, a kik csapatszolgálatot teljesítettek, ki is tüntetett ő Felsége némelykor magas érdemrendekkel, sőt számosat azok közül is, kik csak ordonáncz tiszti szolgálatokat tettek. Nem lehet mondani, hogy ez csak egy kisebb terjedelmű hadjárat volt, mert az ezredek teljesen mobilisálva voltak és az egyévi önkéntes ugyanazon keretben mozgott, mint a milyenben egy nagy hadjárat alkalmával mozogni fog, mert az ezredkereten kivül az egyévi önkéntes nem fog kijönni. Másrészről azt sem lehet mondani, hogy a boszniai hadjárat az egyévi önkéntesek férfibátorságát nem tette kellő próbára és hogy ehhez nagy háború szükséges, mert épen az ilyen gnerilla-harczok próbálják ki legjobban a férfi-bátorságot. Én, t. ház, egy alkalommal a herczegovinai insurrectió idejében Bécsben egy katonai közlönyt szerkesztve, miután épen az egyévi önkéntesi intézmény megbeszélés napirenden volt, egy levélben egy a felkelés elnyomásában résztvett főtiszthez fordultam, ki ma a hadseregnek egy kitűnő tábornoka és kivel személyes összeköttetésben állottam és kértem legyen szives egyebek közt arra is felelni, hogy az egyévi önkéntesek azon hadjárat alkalmával hogy viselték magukat. (Halljuk! Halljuk!) Akkor, 1882-ben nem tudhattam, hogy egyszer alkalmam fog nyílni e házban az egyévi önkéntesi intézmény érdekében lándzsát törni. A „Militär-Zeitungénak 1882. május 23-iki számában azt, a mit nekem azon tiszt kérdésemre felelt, lenyomattam s bátor leszek e közlemény első és utolsó bekezdését elolvasni: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) „Unsere ReserveOfficiere in der jüngsten Campagne. Wir hatten während der jüngsten Kämpfe mitdenlnsurgenten reichliche Gelegenheit, mit Reserve-Officieren verschiedener Infanterie-Regimenter und JägerBataillone in Contact zu kommen, so dass wir im