Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-157

167. országos ülés január Ift-éu, csütörtökön. 1889. %Qf] Standé sind, ein ganz objeetives Urtheil über die Brauchbarkeit derselben abzugeben". A czikk vége ez (olvassa): „"Wir sehen uns verpfliehtet, unparteiisch zu erklären, dass das Institut der Reserve-Officiere bei uns ein ganz entsprechendes ist. Es war ganz überraschend zu sehen, mit welcher Schnelligkeit sieh die Reserve-Officiere bei ihren Truppenkörpern in Süddalmatien einfanden; einer kam den anderen zuvor, und es meldeten sich viel mehr Officiere zur Einrüekung als nothwendig waren. Die Reserve­Officiere versehen mit sehr viel Eifer ihren Dienst, sie sind verlässlich und befolgen die gegebenen Befehle pünktlich, was von besondererWichtigkeit ist. Vor dem Feinde zeigten sie allgemein als beherzt und tüchtig. Mit einem Worte, wirkönnen der Armee nur gratuliren zu ihren Reserve­Officieren, welche auch ihren Theil beitragen, neue Lorbeeren in ihren Ruhmeskranzzuflechten". (Élénk helyeslés balfelöl.) És e nézet, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) nem áll magában. Tessék csak valakinek mondani, hogy egyszer hallotta azt, hogy a tartalékos tisz­tek az ellenség előtt nem feleltek volna meg; hogy azután a fegyvergyakorlatokon megfeleltek-e vagy sem, az más kérdés. A fegyvergyakorlatok arra valók, hogy az egyévi önkéntesek kiképez­tetésöket folytassák és megtanulják azt, a mi azon idő alatt, a melyben szabadságolva voltak, a külön­féle reglementekben stb. változott. Miért nem foly­tathatnák tehát az egyévi önkéntesek tanulmá­nyaikat, miután ők háborúban megfelelnek és az intézmény mint katonai intézmény a háború ezél­jaira van teremtve? Azt lehetne még mondani, hogy a tartalékos tisztek theoretieai képzettségük nem elegendő s azért nem szabad az egyéves önkénteseknek tanulmányaikat folytatniuk; de mire való a theo­retikai képzettség? Ez arra való, hogy az egyévi önkéntesek a practicus szolgálatban hivatásuknak meg tudjanak felelni, itt pedig megfelelnek. De, hogy a tartalékos tisztek theoretieai képzettsége nem vonatik kétsékbe, az kitűnik azon határozati javaslatból, melyet az osztrák Reichsrath véd erő­bizottsága hozott és melyhez gróf Welsersheim osztrák honvédelmi minister is hozzájárult, hogy tudniillik szállítsák le a tiszti vizsgák elméleti anyagát. Én tehát absolute nem látom be, miért kelljen az önkénteseknek a szolgálati év alatt tanulmányaikat megszakítaniuk. Azt is mondják, hogy nincsen kellő sok tartalék-tiszt, hogy a tiszti hiányt háború esetén fedezhessék. Én elolvastam ama tárgyalásokat, melyek az 1882: XXXIX. törvény czikk ügyében e házban folytak, de ott sehol sincs említve, hogy a hadseregnek nincs elóg tisztje. Már pedig 1882 óta a hadsereg kerete nem lett kitágítva s a létszám j'övőben is 800,000 ember marad. Szeretném hát tudni, miért hiányzik most több tiszt, mint 1882-ben? Azt sem lehet oknak felhozni, hogy a nép­felkelés számára kell ez úton sürgősen tiszteket teremteni, mert hisz azon tartalékos tisztek, a kiket e törvényjavaslat után fogunk nyerni, csak 13 év múlva fognak belejutni a népfelkelésbe. De különben is — nem akarok számokat említeni, minthogy azokat a t. minister ur secre­tumnak jelentette ki — én ugy tudom, hogy Austria-Magyarországnak van épen legkisebb tiszti hiánya az összes európai hadseregek közül. Nem hiányzik nálunk annyi tiszt, mint Német­országban, a hol 6,500 és Oroszországban, a hol 18,000 tiszt hiányzik. De egyáltalában az államok nem is törekednek épen nagyon arra, hogy a háború­ban szükséges tiszttöbbletet az önkéntesek közül nyerjék. Téves felfogás az is, hogy a szakaszparancs­noknak kivétel nélkül tisztnek kell lennie. Ez nem is volna lehetséges. Minden államban meg van az a törekvés, hogy kitűnő altisztekből úgynevezett tiszthelyetteseket, Qffiziers-Stellverträtereket ké­peznek és nálunk is van az előléptetési szabály­zathoz a hadügyministernek egy rendelete csatolva, melynél fogva minden ezrednél evidentiában kell tartani azon altiszteket, kik háború esetén mint tiszthelyettesek szolgálhatnak. A boszniai hadjáratban láttunk is ily tiszt­helyetteseket. Németország legújabb költség­vetésében, azaz egy ahhoz zárt rendeletben a hadügymiuister bevallja, hogy a tiszti hiány a német hadseregnél nemcsak háborúban nagy, hanem a gyalogságnál már békében is. Ezért ott akként rendelkeznek, hogy mindenféle praemium által mennél több jó altisztet nyerjenek meg a sereg­nek. A költségvetéshez mellékelt jelentésben meg­van, hogy ezek háború esetén mint tiszthelyettesek használtassanak. Annyira megy a német kormány, hogy azon tisztek fizetéseit, a kik hiányoznak a gyalogságnál, összegezi és kétharmadát még mint praemiumot a régi altiszteknek adja. Mert az al­tisztekben fekszik egy hadsereg erőssége s talán méltóztatik emlékezni Bismarcknak múlt évi monumentális beszédére, melyben azt mondta, hogy egy hadseregnek garantiáját a győzelemre a műveltség és a kitűnő altisztek képezik. (Élénk helyeslés hal- és szélső balon.) A katonai kormány panaszkodik arról, hogy nagy a tiszthiány és a hiányzó tiszteket az ön­kéntesi intézmény reformja által akarja megnyerni. Miért nem teszi ezt Németország, hol a hiány még nagyobb, miért nem követeli ő a tiszti vizsgát minden önkéntestől, hisz neki is igen könnyű volna azt tenni? De Németországnak még ezt sem kellene követelni, neki egyszerűen csak azt kellene tenni, hogy azokat kinevezi tiszteknek, kik a tiszti vizs­gát leteszik. De Németország nem fektet súlyt az

Next

/
Thumbnails
Contents