Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-157

157. ersiágos ülés Január 10-én, esfiiörtökSn. 1889. 2Q5 Ott, a hol a bizottság az egész véderő-törvény­j avaslatot tárgyalj hol joga van minden katonai kérdéshez hozzászólani, határozatokat hozni és a t. háznak javaslatokat tenni, ott a bizottság resolutiókat hoz és olyan dolgokat kér, melyek már régen existálnak és a melyektől örül­nénk, ha megszabadulhatnánk. Utalok egy pél­dára. (Halljuk! Halljuk!) A t. kormánypárt egy tagja a bizottságban azon indítványt tette, hogy fogadtassék el a magyar nyelv a tiszti vizsga nyel­véül, kijelentvén, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy ez a törvénybe bevétessék. Ezen nézethez csatla­kozott a véderő-bizottság t. elnöke is és csatlakoz­tunk mi is, az ellenzék tagjai. Egyszerre csak a következő ülésben már nem volt törvénybe iktatás­ról szó, hanem az mondatott, hogy elegendő az, ha az instructióba fog bele jönni, hogy az elméleti tiszti vizsgát magyar nyelven lehet letenni. Ezen nézetváltoztatásra nézve ok gyanánt természete sen megint a komoly politikai helyzet vonatott elő. minthogy ha azért, mert például Nagy János egy­éves önkéntes a puskapor összeállításának titkait a német nyelv helyett most egyszerre magyar nyelven magyarázná a tiszti vizsgán, a politikai helyzet minden villámai felidéztetnének. (Helyes­lés balfelöl.) Az eredmény pedig az volt, hogy előttünk fekszik egy határozati javaslat, melyben az kére­tik, a mi már rég megvan, a mit később, a mikor a magyar nyelvről fogok szólni, be is fogok bizo­nyítani, hogy tudniillik a részletes fejtegetéseknél az egyéves önkéntesek a magyar nyelvet is hasz­nálhassák. Hogy ha a véderő-bizottság meg van arról győződve, hogy ez szükséges, miért nem téteti ezt bele a törvénybe? (Zajos helyeslés balfelöl.) De mondok még egy másik példát. Mikor az 1888: XVIII. törvényczikket hoztuk a tartaléko­sok és póttartalékosok behívásáról, akkor még a póttartalékosok fegyvergyakorlatra nem voltak kötelezve s igy abban a törvényben nem is lehe­tett arról szó, hogy ha á póttartalékosok tényleges szolgálatra behivatnak, mint a tartalékosok, azok­nak is, a szerint, a mennyi ideig szolgáltak, egyik vagy másik fegyvergyakorlat elengedtes­sék. Mi ellenzéki részről előhoztuk a bizottság­ban a javaslatnak e hibáját s kívántuk, hogy ha a póttartalékosok a javaslat értelmében külön fegyvergyakorlatokra vonulnak be, szintén nyer­jenek ezért recoinpensatiót a tényleges szolgá­latra bevonulásért az által, hogy a fegyvergya­korlatoktól felmentetnek. El is ismerte a bizott­ság az ellenzéki tagok ezen javaslatának helyes­ségét és a t. minister ur is kijelentette, hogy a kérdést meg fogja fontolni. Ebbe bele nyugodtunk. Azóta hetek multak el és ma a t. előadó ur elő­áll és még mindig ajánlja a kormánynak, hogy ez a kérdés tanulmány tárgyává tétessék. (Derültség balfelöl.) Mikor legyen ez tanulmány tárgya ? Talán akkor, mikor a törvényt már megalkottuk? Ha ily motívumok vezetik a jelentést, akkor én nem adhatom annak meg a szakbizottsági jelentés jelle­gét. (Helyeslés balfelöl.) Ne méltóztassanak félreérteni; én nem azt akarom mondani, hogy a jelentés szerkesztői nem tudtak volna jelentést szakszerűen indokolni, hanem ha ezt akarták volna tenni, akkor azt kellett volna javasolniuk, hogy a ház ne fogadja el a tör­vényjavaslatot. Azért oly lapos a jelentés, mert annak szerkesztői nem tudtak a javaslat mellett lelkesülni és hiányzott nekik a meggyőződés meleg hangja, (ügy van! balfelöl.) Ezek után áttérek, t. ház, az egyéves ön­kéntesek kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Ha az egyéves önkéntesek kérdésében he­lyesen akarunk Ítélni, először is az szükséges, hogy tisztába jöjjünk a felett, mi ez intézménynek czélja. Én e tekintetben nem akarom saját defini­tióimat használni, hogy azok ne tekintessenek el­fogultaknak, hanem hivatkozom három, e téren nézetem szerint főauctoritásra. Az egyik: a bécsi hadiiskolának, a melyben a vezérkarnak utónöve­déke képeztetik, előadásai a hadszervezetről. Azt mondják: ,,Az egyéves önkéntesi intéz­mény czélja, hogy az általános védkötelezettség mellett az intelligens elem a hadseregbe törté­nendő bevonása által existentiájában ne veszélyez­tessék és hogy háborúban a szükséges többlet fe­dezésére tartalékos tisztek, orvosok és hivatalno­kok nyeressenek. u Továbbá: „a müveit emberek hamarább nyerhetik el a harczképességet, a miért is rövidebb ideig lehet őket a tényleges szolgá­latban tartani, ugy, hogy hivatásukban kevésbé zavartatnak, a mi az államéíetre nagy fontossággal bir. Az egyéves önkénteseknek azonban, ha nem is a tiszti, de legalább is az altiszti vizsgát kellene le tenni ök." Albrecht főherezeg, a hadsereg főfelügyelője 1870-ben megjelent „1870 und die Wehrkraft der Monarchie" czímű brochure-jében azt mondja, hogy: „az egyéves önkéntesnekféligmeddighasz­nálható tisztté vagy altisztté kell lenni". Az utasítás pedig a véderőtörvényhez azt tartalmazza, hogy: „az egyévi önkéntes intéz­ménynek czélja a közgazdasági érdekek lehető kímélése, továbbá a háborúban nagyobb szám­mal szükséges tisztek, orvosok és hivatalnokok nyerése". Ezen citátumokból tehát, a melyeknek autori­tativ jellegét senki sem fogja kétségbe vonni, ha­tározottan kitűnik az, hogy az egyéves önkéntesi intézmény első sorban politikai intézmény köz­gazdasági és culturális érdekeink megkímélése végett és csak másodsorban katonai intézmény. (Helyeslés, ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A politikai momentum tehát a katonai mo­mentum előtt jár és valóban az intelligens elem

Next

/
Thumbnails
Contents