Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-157

204 155. orsíágos ülés Január 10-én, csüt5rt15kfoi. 1889. Ezen emberek ellátására pénz kell; mert az csak nem képzelhető, hogyadministrativ utón eszközölt megtakarításokkal lehessen ezen 20,000 nyi többlet fentartását elérni. Ha ezt akarnók keresztülvinni, ezzel a hadsereg minőségének többet ártanánk, mint a mennyivel annak más eszközökkel használni akarunk; mert kényszerítve volnának a gyalogságnak majdnem egész harmadik korosztályát két évi szolgálat után szabadságolni s ezzel épen a gyalogság, az összes fegyvernemek királynéja szenvedne, mivel a lovasságnál, a tüzérségnél és műszaki csapatoknál ilyen szabadságolások nem lehetségesek és nem is vihetők keresztül. (ügy van! halfelöl.) De nem akarok most a részletekbe bocsátkozni, mert nézetem szerint az anyag, mely előttünk fekszik, oly nagy, hogy ha annak minden pontjával most az általános vitában akarnánk foglalkozni, lehetetlen volna ezen anyagot egy beszéd keretében felölelni; hanem a fősúlyt a részletes tárgyalásra kell majd fektetni. Csupán két pontra akarok most egész röviden reflectálni, mielőtt áttérek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, a különvélemény indokolására, a mivel a véderőbizottságnak ellenzéki tagjai engem voltak szívesek megbízni. (Halljuk! Halljuk!) •Szólni akarok azokról, a miket az előadó ur — egészen helyesen — e javaslatban a legfontosabbaknak mondott, tudniillik a póttartalék kérdéséről és a hadkötelezettségi kor megkezdésének áttételéről a 20-dik évről a 21-dikévre. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, t. ház, hogy a póttartalék eddig 80 ezer emberből állott és a népfelkeléei törvényben kellett rendelkezni arról, hogy ha ezen szám kevésnek mutatkoznék, az a népfelkelőkből pótoltassák. Csakugyan, t. ház, 80 ezer ember, tekintve hadseregünk nagyságát, nagyon csekély szám, mert a szükséges pótlások a mai háborúkban, melyek roppant gyorsasággal folynak le s az emberanyagot nagyot elhasználják, nagyobbak lesznek 10%-nál. Az indokolásban felvett 207", mely a póttartalék létszámának kiszámításánál is alapul vétetett, körülbelől maximális aránynak vehető ; mert nem tételezhetjük fel, hogy aharczokban, minden ismétlő fegyver daczára és betegségek által több veszteség álljon be és hogy így többet kellene pótolni, mint a hadi létszám 20'7,,-át, De nem áll az, hogy a póttartalék csak 172.000 ember lesz, a mint ezt az indokolás mondja. Ha vesszük, a kevésbé alkalmasak nagy számát, a póttartalék a statistikai évkönyv szerint nem 20'/o, hanem 50% is lesz, azaz a póttartalék összesen majdnem 500,000 emberre fog menni. Minek akarunk, t. ház, oly valamit, a mi nem szükséges? Mert azt csak nem tételezhetjük fel, hogy a háhorú annyira elhasználja a hadsereget, hogy annak folyamán a 800,000 emberből álló hadsereg és a honvédség veszteségeinek pótlására 500 ezer emberre lesz szükség. Miért vonjuk be ezen embereket a hadsereg kötelékébe 1 Miért szakítjuk el őket négyszer is tűzhelyüktől, midőn ily számú póttartalékra szükség egyáltalán nincs? Másra pedig, mint mondják, ezen emberek nem kellenek, mint tisztán a póttartalékra. A póttartalék ilyforma nagy szaporításának más oka van, mint csakis póttartalékosok nyerése és ez abban áll és pedig azt akarják, hogy ezentúl a népfelkelés csupa katonailag kiképzett elemekből álljon, (ügy van! balfelöl.) Ezen póttartalékosok kiszolgálván éveiket a hadseregnél, átlépnek a népfelkeléshez és igy csak katonailag kiképzett elemek lesznek a népfelkelésnél. Itt tehát egy mellékajtón vitetik keresztül a népfelkelők katonai kiképeztetése. A mi a másik kérdést, tudniillik a tényleges szolgálat megkezdésének áttételét a 20-ik évről a 21-ikre illeti: ezen intézkedést, bár roppant súlyosan nyúl a népéletbe, mégis, tekintettel a hadsereg harczképességére és a fiatalság zavartalan physicai kiképeztetesére, nem csak hogy elfogadom, de szükségesnek is tartom. Tekintettel azonban arra, hogy ezen intézkedés, mint mondám, zavarólag fog hatni a népéletre, talán meg kellene gondolni, hogy nem volna-e helyes az ország oly vidékein, a hol tapasztalat szerint bebizonyult, hogy a fiatalság 20 éves korában physicailag máiteljesen ki van fejlődve, meghagyni azt, hogy a hadkötelezettségi kor a 20-ik évvel kezdődjék. (Halijuk! Halljuk!) Ezen megjegyzések után áttérek felszólalásom tulaj donképeni tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) És csak még azt méltóztassanak megengedni, hogy a véderő-bizottság többségének jelentésére néhány szóval reflectáljak és igy viszonozzam azon előzékenységet, melyet az igen t. előadó ura bizottság kisebbségének különvéleménye iránt azzal tanúsított, hogy arra absolute nem reflectált, habár abban határozottan követeljük is, hogy a magyar nyelv ismertessék el a tiszti vizsga' nyelvéül. (Helyeslés balfelöl.) Ha valaki azt állítaná, t. ház, hogy a bizottság jelentése a legkitűnőbb stylisticai munka, nem szólanék ellene semmit; de kiváltképen kitűnően oldja meg azt a feladatot, hogy miképkell minél több szóval minél kevesebbet, jobban mondva, semmit se mondáin. Ezen jelentésre ráillik a német közmondás: „Wasch' mir den Pelz, aber mach ihn nicht nass." Ezen jelentés egy szakbizottság jelentése volna? Vájjon ki olvasott ki ebből valamit? Ezen jelentésből legjobb esetben az tűnhetnék ki, hogy a véderő-bizottságnak nincs ajaka és hogy az nem meri megmondani azt, a mit akar, mintha az csak sóhajtásokkal merne a ház elé lépni.(Helyeslés a baloldalon.) Mi a positiv adat ezen jelentésben?