Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-157
157. orsíAgos ülés január 10-én, esfttfirtSkSn. 1889 §03 jellegét minél jobban rányomják, (Ugy van! balfelöl.) Ha nem ismerem is el helyesnek ezt a törekvést, méltányolni még is tudom, mert én sem képzelhetnék katonai szempontból jobb hadsereget, mint a mai nagy néphadsereg, felruházva egy hivatásszerű hadseregnek minden tulajdonságaival. (Helyeslés balfelől) De ezt ma elérni lehetetlen és ez irányban minden törekvés hiába való, mert végre is az a hadsereg háború esetére mégis csak néphadsereg lesz, miután csak egynegyed része fog képeztetni ténylegesen szolgáló katonákból, de háromnegyed része oly elemekből fog állani, melyek hazulról jöttek a hadsereghez. Erre tehát nem kellene törekedni. Elismerve azt a roppant erőt, mely a néphadseregben fekszik, egy compromissumot kellene a kettő között létesíteni s oly hadsereget kellene teremteni, melyben az igazi katonai erények s a határtalan szeretet a legfőbb hadúr iránt az igazi, a hamisítatlan nemzeti érzülettel és hazaszeretettei párosulva, képeznék a hadsereg közös szellemét. (Helyeslés balfelől.) Az a szellem — meg vagyok győződve — a hadsereget mindig győzelemre is vezetné. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Sajnálom, hogy a törvényjavaslatban erre nézve semmi törekvést nem találok. Én azt hiszem, hogy egy kormány sem tehetne nagyobb szolgálatot mind az országnak, mind a dynastiának és magának a hadseregnek, mint a mely ebben az irányban inaugurálná katonai politikáját. (Helyeslés balfelől) És kivált Magyarországon szükséges volna, t. ház, egy ilyen magyar nemzeti katonai politikát inaugurálni, melynek ma csiráját sem látjuk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha azt kérdem, t. képviselőház, hogy kielégítette e ezen törvényjavaslat a várakozásokat katonai tekintetben, el kell ismernem, hogy habár ez nem lép is fel valami új ideákkal és nagy conceptiókkal, mégis sok jót tartalmaz és hogy ez a jelenlegi védtörvénynyel szemben határozottan előhaladásnak nevezhető. Kiváltképen nagy gondot fordítanak e törvényjavaslatban arra, a, mi az eddigi húsz év alatt alig történt: hogy a hadsereg minősége emeltessék, bár az eszközök, melyek itt használtatnak, nézetem szerint kissé drasticusok és vérben és pénzben nagyon drágák. Én azt hiszem, hogy mindezt el lehetett volna érni a DÓIkül, hogy a nép vállaira ily roppant terheket raknánk. De különben is én kétkedem abban, t. képviselőház, hogy mi ezen az úton el fogjuk érni azt az eredményt, mely a törvényjavaslat szerkesztőjének szeme előtt lebegett; de ha csalódnám is e nézetemben és ha el is fogjuk érni mindazon eredményeket, a melyeket e törvényjavaslattól várunk, politikai, közgazdasági és eulturális tekintetben az előnyöknél százszorta nagyobb hátrányok fognak e törvényjavaslatból származni, a mire pedig culturállamban mindig tekintettel kell lenni, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon). Az országnak nemcsak az a feladata, hogy gondoskodjék arról, hogy a hadsereg fentartassék, hanem az országnak dolgoznia is kell, hogy a hadsereget fentarthassa. (TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt a katonai köröknek mindig szem előtt kellene tartamok. (Helyeslés a bah és szélső baloldalon.) Azt mondta az imént a t. előadó ur, hogy ő meg van győződve arról, hogy mindnyájan mindig készen vagyunk megtenni mindent, a mi a monarchiának vagy az országnak védelmére szükséges. Ebben igaza van. (Zaj Halljuk! Halljuk!) Én is ugy, mint e házban mindenki, kivánom teljes szivemből, hogy hadseregünk nagy és hatalmas legyen, hogy az birjon minden garantiával arra nézve, hogy harcz esetében bármely más ellenséggel szemben győzedelmesen hozza haza zászlóit. És mutatta a magyar képviselőház, hogy sohasem idegenkedett még a legnagyobb áldozatoktól sem, ha azokat helyeseknek ismerte el; ámde épen ugy, mint az egyes ember, egy nemzet is csak annyit adhat, a mennyije van és mi már oda értünk, hogy alig van valami adni valónk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha e törvényjavaslat törvénynyé válik, akkor Magyarországon 42 éven alul alig lesz férfi, ha nem vak vagy sánta, a ki a kaszárnyai életet ne volna kénytelen megismerni. Ha e törvényjavaslat ; törvénynyé válik, Austria-Magyarország lesz az az állam, a melyik az összes európai államok közül a legnagyobb áldozatokat hozza a hadsereg érdekében. (Ugy van! bal- és szélső balfelől.) Igaz, hogy Francziaország és Németország sokkal nagyobb költségeket fordít hadseregére, mint mi; de nemcsak a költségek nagyságát, hanem az ország képességét is tekintetbe kell venni, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha két ország ugyanazon hadügyi költségvetéssel birna is, ezért még tévedés volna azt mond:mi, hogy mind a két ország egyformán áldoz hadseregére, mert az az ország, a mely szegényebb, mindenesetre sokkal többet áldoz, mint az, a mely gazdagabb. (Ugy van! bal- és szélső balfelől.) Különben, t. képviselőház, mi is gyors léptekkel közeledünk e tekintetben Németország és Francziaország felé. Ez a törvényjavaslat egy nagy lépés ezen czél elérésére. Azt mondja ugyan a t. kormány, hogy 1896-ban, a midőn ezen intézkedések consequentiái legintensivebben fognak kifejezésre jutni, a költségtöbblet csak 485,000 forint lesz. Ez ugyan, t. ház, teljes lehetetlenség, az erre hivatottabbak bizonyosan ki is fogják fejteni, hogy nem 4—5 százezer, hanem négy-öt millió forintot fog ez a költségtöbblet kitenni. (Ugy van! balfelől.) Ha az újonczjutalék 7.600 és néhány emberrel emelkedik, a három évi tényleges szolgálatban állók száma több mint 20,000 emberrel fog szaporodni. 26*
