Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-157

202 157- országos ülés Január 10-én, csütörtökön. 1889. Elnök: Én csak a házszabályokhoz tartom magam; a ministernek joga van szólam bár­mikor, tehát akkor fog szólani mikor akar; a ház­szabályok szerint az előadó után az ellendítványozót illeti a szó. (Helyeslés jobbfelöl.) Bolgár Ferencz: T. ház! Én azt hiszem, hogy eddig országszerte ritkán néztünk egy tör­vényjavaslat elé oly nagy kíváncsisággal és jogos várakozással, mint az elé, melyet most kezdünk tárgyalni. Mert 20 éve már annak, hogy a jelenleg érvényben levő védtörvény, mely a régi conscriptio nalis systemával tört és a védszervezetet egy egészen új alapra, az általános védkötelezettségre fektette, megalkottatott a nélkül, hogy ezen 20 év lefolyása alatt ezen törvényen a törvényhozás útján valami nagyobb változás történt volna. Az 1879: LI. t.-ez. csakis arra szorítkozott, hogy az 1868. évi védtörvényben megállapított 800,000 főnyi hadilétszámot további 10 évre kiterjesztette; inig a másik, a védtb'rvénynyel szoros összefüggésben lévő katonai törvény, az 1882 :IX. t ,-CZ,, £L védtör­vény novella, azt az egyet kivéve, hogy az eddig kiképezetlenül maradt póttartaléknak 8 heti kiké­peztetését rendelte el, szintén nem nevezhető más­nak, mint a védtörvény tatarozásának. Nagyobb jelentőséggel birt már, t. ház, az 1886: XX. t.-cz. a népfelkelésről, mely védszervezetünket nagyban kibővítette és erősítette és az 1888: XVIII. t.-cz. a tartalékosok és póttartalékosok kivételes behí­vásáról, mely feltételesen a 3 évi tényleges szol­gálatot 4 évre terjeszti ki és a póttartalékosok esetleges behívását egy három éves szolgálatra rendeli el, de ezen törvényjavaslatok nem változ­tattak a tulajdonképeni véderőtörvényen, az 1868: XL. t.-cz.-nek constructióján és annak alkalmazási módján. Azt az egyet kivéve, hogy a póttartalék­nak 8 heti kiképeztetése el lett rendelve, a védtör­vényhozás utján hozott törvények mindinkább oda irányultak, hogy a hadseregnek mennyiségét és nem a minőségét emeljék. Tehát mindazoknak a tapasztalatoknak a fel­használását, melyeket a védtörvények 2:0 évi alkal­mazása idejében nyertünk, mostanra lehetett várni és azon tapasztalatoknak felhasználását is,melyeket ezen téren más államok tettek. És feltehető volt az is, hogy a hadügyi kormányzat törekedni fog egy oly javaslattal előlépni, hogy e tekintetben minden más államot messze mögöttünk fogunk hagyni; mert azt senki sem fogja állítani, hogy a mai véd­szervezetek az elérhetőnek eszménykópét képezik. És ha valaki azt mondaná, hogy ez vagyazavéd­szervezet consequentiáiban jónak bizonyult be, akkor erre mindig azt lehet felelni, hogy annak idejében pl. a görögök és rómaiak védszervezetei is nagyon jók voltak, de később más és jobb szervezeteknek nem bírtak ellenállani. Tartósan mindig csak a haladás bizonyult be jónak, de sohasem a megállapodás valami elért dolognál. Természetes tehát, t. képviselőház, hogy jogos várakozással nézett az ország ezen törvényjavaslat elé. Ezen várakozás nem tisztán katonai momen­tumokra volt visszavezethető,hanem egyszersmind politikai momentumokra is. Az egész ország azt hitte, hogy most végre Magyarországnak az 1867 : XII. t.-cz.-ben megállapított jogai a mon­archia katonai ügyeinek rendezésére az új véd­szervezet fölépítése alkalmával gyakorlatilag is kifejezésre fognak jutni és t. ház, valahány­szor a delegatiókban, vagy itt a házban valami előhozatott, a mi ezzel a kérdéssel összefügg, min­dig arra az alkalomra utaltak, mikor majd a véd­törvény fog a házban tárgy altatni. (Ugyvan! bal-és szélső baloldalon.) Es ha most ezt az alkalmat elmu­lasztjuk, akkor a jelen törvényjavaslat elfogadása után, ellenkezőleg a ma érvényben levő védtör­vény által alkotott helyzettel, még az a kilá­tásunk sem marad, hogy a törvény rendes viszo­nyok közt 10 év múlva revisio alá fog jutni, (ügy van) balfelől.) És igy t. ház, a jelen alkalom úgy­szólván egyenes felhívás arra, hogy az egész ka­tonai kérdést napirendre hozzuk és megbeszélés tárgyává tegyük, miként ez a most megkezdett vita folyamán mindenesetre meg is fog történni. (ügy van\ Ugy vanl Helyes.) Ezeket előre bocsátva, t. ház, fölvetem azt a kérdést, vájjon e javaslat azon nagy várakozásokat, melyeket hozzá csatoltunk, kielégíti-e ? (Halljuk! Halljuk!) A mi a kérdésnek politikai oldalát illeti, ha­tározottan nemmel kell felelnem. Hiszen ebben a törvényjavaslatban nem csak hogy abból,amit mi vártunk, egyetlen betű sem található meg, hanem ellenkezőleg, úgy ezen, mint a később tárgyalás alá kerülendő honvédségi törvényjavaslaton véres fonálként az a tendentia vonul végig, hogy még azt a kevés ingerentiát is, melyet eddig a népkép­viselet a katonai ügyek vezetésére birt, annak ke­zéből kivegyék és a hadügyi kormányzat kezébe tegyék le. (Igás! Uyy van! a bal- és szélső bal­oldalon,) Már ez maga elegendő ok lenne, t. ház, arra, hogy e törvényjavaslatot el ne fogadjuk és ellene határozottan frontot csináljunk. De azon kívül kitűnik ebből, t. ház, hogy az a reactionarius mozgalom, mely a katonai körök­ben néhány év óta észlelhető, nem csak meg nem szűnt, hanem mindig erősbödik. (Ugyvan! Ugy van! balfelől.) Nem mondom, hogy rossz szándék vezeti őket; nem mondom, hogy a katonai inten­tiók nem helyesek; de hiábavalók. Azt a megold­hatatlan feladatot akarják megoldani, hogy ma, a néphadseregek korában, midőn a hivatásos had­seregek ideje lejárt, midőn nem hivatásszerű had­seregek, hanem fölfegyverzett népek harczolnak egymás ellen, hogy ma erre a nagy, erre a tulaj­donképi néphadseregre, a hivatásszerű hadsereg

Next

/
Thumbnails
Contents