Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-157
202 157- országos ülés Január 10-én, csütörtökön. 1889. Elnök: Én csak a házszabályokhoz tartom magam; a ministernek joga van szólam bármikor, tehát akkor fog szólani mikor akar; a házszabályok szerint az előadó után az ellendítványozót illeti a szó. (Helyeslés jobbfelöl.) Bolgár Ferencz: T. ház! Én azt hiszem, hogy eddig országszerte ritkán néztünk egy törvényjavaslat elé oly nagy kíváncsisággal és jogos várakozással, mint az elé, melyet most kezdünk tárgyalni. Mert 20 éve már annak, hogy a jelenleg érvényben levő védtörvény, mely a régi conscriptio nalis systemával tört és a védszervezetet egy egészen új alapra, az általános védkötelezettségre fektette, megalkottatott a nélkül, hogy ezen 20 év lefolyása alatt ezen törvényen a törvényhozás útján valami nagyobb változás történt volna. Az 1879: LI. t.-ez. csakis arra szorítkozott, hogy az 1868. évi védtörvényben megállapított 800,000 főnyi hadilétszámot további 10 évre kiterjesztette; inig a másik, a védtb'rvénynyel szoros összefüggésben lévő katonai törvény, az 1882 :IX. t ,-CZ,, £L védtörvény novella, azt az egyet kivéve, hogy az eddig kiképezetlenül maradt póttartaléknak 8 heti kiképeztetését rendelte el, szintén nem nevezhető másnak, mint a védtörvény tatarozásának. Nagyobb jelentőséggel birt már, t. ház, az 1886: XX. t.-cz. a népfelkelésről, mely védszervezetünket nagyban kibővítette és erősítette és az 1888: XVIII. t.-cz. a tartalékosok és póttartalékosok kivételes behívásáról, mely feltételesen a 3 évi tényleges szolgálatot 4 évre terjeszti ki és a póttartalékosok esetleges behívását egy három éves szolgálatra rendeli el, de ezen törvényjavaslatok nem változtattak a tulajdonképeni véderőtörvényen, az 1868: XL. t.-cz.-nek constructióján és annak alkalmazási módján. Azt az egyet kivéve, hogy a póttartaléknak 8 heti kiképeztetése el lett rendelve, a védtörvényhozás utján hozott törvények mindinkább oda irányultak, hogy a hadseregnek mennyiségét és nem a minőségét emeljék. Tehát mindazoknak a tapasztalatoknak a felhasználását, melyeket a védtörvények 2:0 évi alkalmazása idejében nyertünk, mostanra lehetett várni és azon tapasztalatoknak felhasználását is,melyeket ezen téren más államok tettek. És feltehető volt az is, hogy a hadügyi kormányzat törekedni fog egy oly javaslattal előlépni, hogy e tekintetben minden más államot messze mögöttünk fogunk hagyni; mert azt senki sem fogja állítani, hogy a mai védszervezetek az elérhetőnek eszménykópét képezik. És ha valaki azt mondaná, hogy ez vagyazavédszervezet consequentiáiban jónak bizonyult be, akkor erre mindig azt lehet felelni, hogy annak idejében pl. a görögök és rómaiak védszervezetei is nagyon jók voltak, de később más és jobb szervezeteknek nem bírtak ellenállani. Tartósan mindig csak a haladás bizonyult be jónak, de sohasem a megállapodás valami elért dolognál. Természetes tehát, t. képviselőház, hogy jogos várakozással nézett az ország ezen törvényjavaslat elé. Ezen várakozás nem tisztán katonai momentumokra volt visszavezethető,hanem egyszersmind politikai momentumokra is. Az egész ország azt hitte, hogy most végre Magyarországnak az 1867 : XII. t.-cz.-ben megállapított jogai a monarchia katonai ügyeinek rendezésére az új védszervezet fölépítése alkalmával gyakorlatilag is kifejezésre fognak jutni és t. ház, valahányszor a delegatiókban, vagy itt a házban valami előhozatott, a mi ezzel a kérdéssel összefügg, mindig arra az alkalomra utaltak, mikor majd a védtörvény fog a házban tárgy altatni. (Ugyvan! bal-és szélső baloldalon.) Es ha most ezt az alkalmat elmulasztjuk, akkor a jelen törvényjavaslat elfogadása után, ellenkezőleg a ma érvényben levő védtörvény által alkotott helyzettel, még az a kilátásunk sem marad, hogy a törvény rendes viszonyok közt 10 év múlva revisio alá fog jutni, (ügy van) balfelől.) És igy t. ház, a jelen alkalom úgyszólván egyenes felhívás arra, hogy az egész katonai kérdést napirendre hozzuk és megbeszélés tárgyává tegyük, miként ez a most megkezdett vita folyamán mindenesetre meg is fog történni. (ügy van\ Ugy vanl Helyes.) Ezeket előre bocsátva, t. ház, fölvetem azt a kérdést, vájjon e javaslat azon nagy várakozásokat, melyeket hozzá csatoltunk, kielégíti-e ? (Halljuk! Halljuk!) A mi a kérdésnek politikai oldalát illeti, határozottan nemmel kell felelnem. Hiszen ebben a törvényjavaslatban nem csak hogy abból,amit mi vártunk, egyetlen betű sem található meg, hanem ellenkezőleg, úgy ezen, mint a később tárgyalás alá kerülendő honvédségi törvényjavaslaton véres fonálként az a tendentia vonul végig, hogy még azt a kevés ingerentiát is, melyet eddig a népképviselet a katonai ügyek vezetésére birt, annak kezéből kivegyék és a hadügyi kormányzat kezébe tegyék le. (Igás! Uyy van! a bal- és szélső baloldalon,) Már ez maga elegendő ok lenne, t. ház, arra, hogy e törvényjavaslatot el ne fogadjuk és ellene határozottan frontot csináljunk. De azon kívül kitűnik ebből, t. ház, hogy az a reactionarius mozgalom, mely a katonai körökben néhány év óta észlelhető, nem csak meg nem szűnt, hanem mindig erősbödik. (Ugyvan! Ugy van! balfelől.) Nem mondom, hogy rossz szándék vezeti őket; nem mondom, hogy a katonai intentiók nem helyesek; de hiábavalók. Azt a megoldhatatlan feladatot akarják megoldani, hogy ma, a néphadseregek korában, midőn a hivatásos hadseregek ideje lejárt, midőn nem hivatásszerű hadseregek, hanem fölfegyverzett népek harczolnak egymás ellen, hogy ma erre a nagy, erre a tulajdonképi néphadseregre, a hivatásszerű hadsereg